A kézdivásárhelyi Rotary Klub legutóbbi jótékonysági bálján jelentős pénzösszeg gyűlt össze. Ebből egyrészt mozgássérülteknek vásárolnak ágyakat, ugyanakkor egy nagyszabású drogfogyasztás-ellenes kampányt is elkezdtek, amely arra próbál hatni, hogy elsősorban a fiatalok körében szorítsák vissza a bódító szereket. Az első előadáson két, a pokol tornácáról szabadult fiatal lány is mesélt a tapasztalatairól.

Az első meghívottja az előadássorozatnak Cătălin Țone drogszakértő volt, aki a Marihuána: száguldás a pokol felé könyvben is taglalja a kábítószerek veszélyeit. A könyvet egyébként a Rotary magyar nyelvre is lefordította és nyomtatásban is megjelenik – tudtuk meg Román Györgytől, a szervezet titkárától, előző korábbi elnökétől.

Maga az előadó nagyágyú a maga területén: Cătălin Țone jogi, pszichológiai és szociológiai diplomával rendelkezik, büntetőjogi és drogellenes mesterdiplomát szerzett, valamint két doktori fokozattal bír: az egyik a nemzetbiztonság területén (I. Károly Nemzeti Védelmi Egyetem), a másikat pedig a közrend és nemzeti biztonság területén szerezte az A.I. Cuza Rendőrakadémián Bukarestben. A szakértő – aki jelenleg előadótanár a rendőrakadémián – húsz éven át vezette az országos drogellenes csoportot, így jó rálátással bír arra, hogy mekkora problémákat okoz a kábítószerfogyasztás, erről korábban az Ayahuasca, a mítosz és valóság között című könyvében is értekezett.

Fogékony fiatalok

Mielőtt a szakértő rátért volna a drogok káros hatásának az ismertetésére két fiatal lány tartott ellőadást a Vigadó Művelődési Központban megjelent diákoknak. Mindketten bukarestiek és fiatalon estek a kábítószerek áldozatául. Egyrészt a kíváncsiság, másrészt a fiatalkori lázadás és a szerek nyújtotta hamis felszabadultságérzés miatt vegetáltak a pokol tornácán, jóllehet mindkettőjük egybehangzóan állította: nem voltak szabadok, mi több, rabjai voltak a bódító anyagoknak.

A történetek annál is inkább sokkolóak voltak mivel az egyik tinédzser mindössze 13 éves volt mikor először nyúlt a szerekhez és 16 évesen szabadult, lett „tiszta”. A másik, húsz év körüli lány hosszasan ecsetelte, hogy miként találkozott először a kábítószerekkel és miként vált annyira függő, hogy a végén – hogy pénzhez jusson – terjesztővé, dílerré vált, úgy, hogy az apja rendőrként dolgozik.

„Nem nehéz beállni, de annál nehezebb kiszállni. Sportoltam, kézilabdáztam, aztán 16 évesen egy sérülés miatt abba kellett hagyjam. Folyamatosan azt éreztem, hogy a szüleim korlátoznak, rám ülnek, irányítanak, dolgozott bennem a dac, az ellenkezés, a lázadás. A drogokkal egy barátnőm révén találkoztam, ő már benne volt a buliban, amfetamint kértem és kaptam, gondolva, hátha levegőhöz jutok. Nem így volt, az első alkalom nem is volt jó, mi több, kellemetlen volt, csodálkoztam, hogy mások miért is fogyasztják. Aztán eltelt egy kis idő, már 17 voltam, amikor egy buliban kipróbáltam az ecstasyt. Az már bejött, de segített a zene is, mivel egy elektro-party volt, a fények, a dübörgés rásegít az anyagra. Utána válltam rendszeres fogyasztóvá” – mesélte a lány.

Kiderült: úgy beleszabadult a drogok világába, hogy alig talált kiutat. „Megtaláltam a megoldást a problémáimra, ezt éreztem akkor. Egy év múlva már nem volt más az életemben csak a drog: az anyagnak éltem, és akkor úgy éreztem, hogy az kell nekem, jól éreztem magam. Az ecstasy után áttértem a kristályra (metamfetamin, zsargonban met vagy kristálymet – szerk.) amiből az elején egy, majd két csík ment el, aztán oda jutottam, hogy egy este 7-8 gramm is elfogyott” – mondotta.

A függősége a családra is rányomta a bélyeget: gyakorlatilag szétmentek, neki egyre kevesebb volt pénze volt a szenvedélyére, így aztán nekiállt forgalmazni is a drogokat. Annyira szét volt zilálva pszichikailag, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, azzal zsarolva az édesanyját, mikor előjöttek az elvonási tünetek. Egy kellemetlen, de utólag hasznosnak bizonyuló élmény miatt következett be a változás az életében: az édesapja kollégái törték rájuk a lakásajtót, kábítószerforgalmazással vádolva.

Van remény

„Másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kaptam, elvonóra mentem. Kilenc hónapba telt, míg kitisztultam, de örülök, hogy itt lehetek” – magyarázta. Visszatekintve egyértelmű számára, hogy talmi világban élt, nem szabad volt, hanem rabja volt a szereknek. Rehabilitációjában sokat segített a családja és az is mozgatta, hogy egy, hasonló helyzetben lévő ismerőse is meg tudott szabadulni a függőségtől.

„Azért tartok előadásokat, hogy elmondjam: ne kezdjetek bele. Éljetek szabad életet, ne legyetek a drogok rabjai. Történetem, ahol tudom elmesélem, hogy pozitív változást érjek el” – mondta a lány. Arra kérte bíztatva a hallgatóságot, hogy ha függő valaki, vagy ismernek függőt, akkor bíztassák: kérjen(ek) segítséget, mert van, ahonnan.

Cătălin Țone kisfilm levetítésével is demonstrálta, hogy hová vezethet a drogfogyasztás, mivé válik általuk az ember. Hangsúlyozta: a drogok problémája nagyon súlyos, nem lehet félmegoldásokat keresni, plakátok és szórólapok révén megoldani a gondokat. Kifejtette: nem a büntetések, hanem a felvilágosítás és a probléma kezelése lehet megoldást erre az egyre súlyosabb társadalmi gondra.