„Nagyon súlyos lenne, ha az államfő magára nézve nem tekintené kötelezőnek a DNA főügyészének leváltásával kapcsolatos alkotmánybírósági döntést” – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Csoma Botond. Az RMDSZ jogász-képviselőjét azokra a kérdésekre válaszoltattuk, amelyeket Klaus Johannis szerint közvitára kellene bocsátani az alkotmánybíróság indoklásának közzététele után. Arra is megkértük, kommentálja Liviu Dragnea PSD-elnök diskurzusának radikalizálódását.

Hogyan kommentálja azt, hogy az államfő bejelentette: egyelőre kivár Kövesi leváltásával, mert szerinte az alkotmánybíróság döntésének indoklása több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt, s ezeket előbb közvitára szeretné bocsátani?

Az államfő húzza az időt. Véleményem szerint azért, mert tudja: a támogatói tábora gyengeségként értékelné, ha aláírja a DNA főügyészének leváltásáról szóló rendeletet. A választópolgárok ugyanis rendszerint nem jogi érvek alapján alakítják ki a politikai véleményüket. Valószínűleg nem olvasták el az alkotmánybíróság határozatának 133 oldalas indoklását, hiszen jómagam is csak egy részét olvastam el. Klaus Johannis második államfői mandátuma szempontjából azonban nagyon fontos esemény volt ez az alkotmánybírósági döntés. Újraválasztási esélyeit is meghatározhatja, hogyan viszonyul ehhez a döntéshez. Ha aláírja Laura Codruta Kövesi leváltását, támogatói táborának percepciójában ez visszalépést jelentene a korrupcióellenes harcban, amit az államfő már jó ideje zászlajára tűzött. Ez még akkor is így van, ha az alkotmánybíróság döntésének semmi köze nincs a korrupcióellenes fellépéshez. Hiba a korrupcióelleneses küzdelmet egy személlyel azonosítani, egy intézmény feladata ez a küzdelem. Laura Codruta Kövesi mandátuma a DNA élén egy év múlva amúgy is lejárna.

Sem az alkotmány, sem a törvények nem szabályozzák, hogy milyen határidőn belül kell aláírna a főügyész leváltásáról szóló rendeletet. Meddig húzhatja az időt?

Valóban ez nincs szabályozva, de egy biztos: Romániában az alkotmánybíróság döntései kötelezőek. Nagyon súlyos lenne, ha az államfő magára nézve nem tekintené kötelezőnek a Kövesi leváltásával kapcsolatos döntést.

Az államfő mindesetre több olyan kérdést is feltett, amelyeket szerinte az alkotmánybíróság indoklásának ismeretében tisztázni kellene. Az egyik így hangzik: mi garantálja az ügyészek függetlenségét, ha alárendelik őket az igazságügyi tárcát vezető "szuperminiszternek", akinek döntéseit még az államfőnek is végre kell hajtania? Tudja erre a választ?

Először is disztingválni kell az ügyészségek vezetői, illetve a beosztottjaik kinevezése között. A legfőbb ügyészt, a korrupcióellenes ügyészség vezetőjét, illetve a szervezett bűnözés elleni ügyészség vezetőjét az igazságügyi miniszter javaslatára, a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) konzultatív jellegű véleményezésével, az államfő nevezi ki. Beosztottjaikat már a CSM javaslatára nevezi ki, szintén az államfő. Fontos hangsúlyozni, hogy az igazságügyi miniszternek csak az ügyészségi vezetők kinevezésére terjed ki a jogköre. Ugyanakkor az alkotmány kimondja: az ügyészek az igazságügyi miniszter fennhatósága (autoritása) alatt fejtik ki a tevékenységüket. Ám ez nem jelenti azt, hogy a miniszter beleszólhat bűnvádi dossziékba. Csak azt, hogy értékelheti az ügyészségek vezetőinek menedzseri tevékenységét. Azt is tudni kell, hogy az ügyészségek hierarchikus szerveződése ellenére vezetőiknek szinte semmilyen beleszólási joguk nincs a beosztottjaik munkájának tárgyát képező bűnvádi dossziékba. Csak menedzseri kompetenciájuk van, és természetesen ösztökélhetik arra az ügyészeket, hogy minél gyorsabban járjanak el az ügyekben. Nyilván az ügyész függetlenségét veszélyeztetné, ha a felettese beleszólhatna egy dossziéba. Tehát függetlenül attól, hogy ő nevezi ki a főügyészeket, a miniszter nem befolyásolhatja az ügyészek bűnüldözési tevékenységét.

De nem én mondom, hanem volt alkotmánybírák, alkotmányjogászok, jelenleg még tisztségben lévő ügyészségi vezetők: az alkotmánybíróság mostani döntése után a politikailag kinevezett igazságügyi miniszter gyakorlatilag mondvacsinált okokból bármikor félreállíthatja a pártja számára kényelmetlen főügyészt, mert ebben már senki nem akadályozhatja meg. Merne ezek után egy ügyész, a párthoz közeli főügyész beosztottjaként bűnvádi eljárást indítani az adott párthoz tartozó politikus ellen?

Az igazságügyi miniszter nem járhat el kénye-kedve szerint, be kell tartania a leváltás törvényes procedúráját. Az alkotmánybíróság döntése azt is kimondta: az államfőnek jogában áll megvétózni a leváltást, ha a tárcavezető a jogi procedúrát nem tartotta be. 

De mit jelent a törvényes procedúra? Nem azt, hogy a miniszter betartotta a törvényes lépéseket, és minden pecsét felkerült a leváltásról szóló dokumentumokra?

A törvény szabályozza azt, hogy a főügyészek menedzseri tevékenységét milyen kritériumok alapján kell kiértékelni. Azt is előírja, hogy milyen esetekben váltható le. Tehát a miniszter nem járhat el önkényesen. Ugyanakkor az államfő nem rendelkezik azokkal az ellenőrzési mechanizmusokkal, amelyek segítségével érdemben ki tudná értékelni egy főügyész tevékenységét. Ezért csak formális szerepe lehet a leváltás folyamatában.

De nem éppen a Laura Codruta Kövesi leváltásának Tudorel Toader féle indoklása bizonyítja, hogy egy miniszter légből kapott vádak alapján, önkényesen is leválthat egy főügyészt? Nem én állítom, hogy a miniszter érvei megalapozatlanok, hanem a Legfelsőbb Bírói Tanács, amelynek az államfővel ellentétben vannak eszközei kiértékelni a főügyész tevékenységét.

A CSM elsősorban az ügyészek és bírák szakmai tevékenységét értékeli, nem az intézményvezetői kompetenciájukat. A testület véleményezésének pedig csak konzultatív jellege van. Ha nem így lenne, fölöslegessé válna az alkotmánynak az az előírása, hogy az ügyészek a miniszter fennhatósága alatt fejtik ki a tevékenységüket. Ha nem lenne konzultatív jellege a véleményezésnek, akkor egy olyan testület, amelyik nem tartozik a minisztériumhoz, felülbírálhatná a tárcavezető döntését. Ebben semmi jogi logika nem lenne, ami a főügyészek intézményvezetői tevékenységét illeti.

Eddig úgy tudtam, hogy a jogalkotók annak idején éppen azért helyezték három pillérre a főügyészek kinevezését, hogy politikailag egyensúlyban tartsa ezt a folyamatot. Két politikus (a miniszter és az államfő) döntése közé beékeltek egy szakmai véleményezést is. Ez a véleményezés nem kötelező ugyan, de a kinevezési procedúrában részt vevő politikus politikai felelősséget vállal azért, ha nem veszi figyelembe a bírói tanács álláspontját. De az alkotmánybíróság döntése után végképp redundánssá vált a CSM szerepe ebben a folyamatban. Teljesen fölösleges véleményeznie egy főügyész leváltásának megalapozottságát, mert az államfő még ha akarná sem veheti már  figyelembe ezt a szakmai álláspontot. Nem így látja?

Ismétlem: a CSM a bírák és ügyészek szakmai tevékenységét koordinálja, nem az intézményvezetők menedzseri tevékenységét. De itt emlékeztetnék arra, hogy az igazságügy miniszter több európai államban gond nélkül leválthatja a főügyészt.

Azért ne feledjük, hogy Romániában vagyunk, ahol Rodica Stănoiu mandátuma idején nem csak a főügyészekről, hanem ügyészségi dossziékról is dönthettek politikusok…

Nem lehet azért mindent a balkáni specifikumra fogni, és visszamenni az időben tizenöt évet. Nem hivatkozhatunk folyamatosan arra, hogy „itt minden más”. Emlékeztetnék arra is, hogy az államok büntetőpolitikáját a politikum, a kormány és a parlament határozza meg. Ha egy igazságügyi miniszter az elégtelen menedzseri tevékenysége miatt nem válthat le egy főügyészt, azt jelenti, hogy a büntetőpolitikáért felelős kormánynak semmilyen ráhatása nincs a büntetőpolitika végrehajtóira. Ez nonszensz lenne szerintem. És még valami: alkotmányjogi alapelv, hogy az ügyészek nem képezik részét a bírói hatalomnak. Nem lehet ugyanazokat a függetlenségi kritériumokat alkalmazni az ügyészeknél, mint a bírák esetében.

De a román alkotmány az ügyészeket a bírákhoz hasonlóan „magistrat”-oknak nevezi, a CSM-ben külön részlegük van, a jelenlegi törvények szerint a CSM elnökei is lehetnek…

Az egyértelmű, hogy az ügyészek és a bírák is az igazságszolgáltatási karhoz (corpul judiciar) tartoznak. Véleményem szerint - és erről komoly viták is vannak a szakirodalomban - megtévesztő, hogy a bírákra és ügyészekre ugyanazt a "magistrat" gyűjtőszót használják. Ebből egyes emberek azt gondolhatják, főleg a nem szakmabeliek, hogy az ügyészek is a bírói hatalom részét képezik, és ugyanazokat a függetlenségi kritériumokat kellene alkalmazni rájuk, mint a bírák esetében. Önmagában ez a gyűjtőszó a megfelelő háttérismeret nélkül nem tükrözi megfelelőképpen az ügyészek és bírák teljesen eltérő szerepét. 

Visszatérve Klaus Johannis felvetéseire: azért nem abszurd, hogy az igazságügyi miniszter utasításokat adhat annak az államfőnek, aki az alkotmány értelmében kormányüléseket, sőt CSM-üléseket is levezethet?

Az államfő csak azokon a kormányüléseken elnökölhet, amelyeken a külpolitikai vagy védelmi kérdések vannak napirenden. És az egy rossz értelmezés, hogy a miniszter utasításokat adhat az államfőnek. A probléma abból fakad, amit a román alkotmány „atyjának” is nevezett Antonie Iorgovan többször megfogalmazott: Románia nem egy elnöki rendszer, hanem egy erősen parlamenti jelleggel rendelkező elnöki rendszer. Az 1991-es alkotmány elfogadásakor az államszocialista tapasztalatból kiindulva az is cél volt, hogy egy újabb, "demokratább" Nicolae Ceausescu ne léphessen színre. Romániának egy eléggé hibrid alkotmánya van. A francia alkotmányt vette alapul bizonyos fokig, de nem minden tekintetben. A francia rendszer egyértelmű: ott a miniszterelnök alá van rendelve a közvetlenül megválasztott államfőnek. Romániában ilyen nincs. A szintén közvetlenül megválasztott államfő nem tudja leváltani a kormányfőt, a miniszterelnök politikai felelősséggel csak a parlamentnek tartozik. Egy új alkotmány elfogadása előtt el lehet gondolkozni azon, hogy maradjon a jelenlegi rendszer, vagy térjünk át egy olyan rendszerre, amelyben az államfőt nem közvetlenül a szavazók, hanem a parlament választja meg.

A PSD elnöke, Liviu Dragnea diskurzusa a nagygyűlés után radikalizálódott. Vasárnap este egy interjúban szó szerint megfenyegette az ügyészeket: bajban lesznek, ha bűnvádi eljárást indítanak a kormányfő ellen a PNL elnökének feljelentése nyomán. Ezt hogyan kommentálja?

Liviu Dragnea egyértelműen elvetette a sulykot. A legnagyobb romániai párt és a képviselőház elnökeként ezt nem lett volna szabad megengednie magának. Ezzel a magatartásával szerintem éppen az igazságügyi reformot hitelteleníti. Ugyanakkor politikai és jogi szempontból azt is nevetségesnek tartom, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke büntetőfeljelentést tesz a kormányfő ellen egy külpolitikai kérdés kapcsán.

Liviu Dragnea durván támadta az EU-t és a NATO-t is, mert szerinte támogatták és finanszírozták a „párhuzamos államot”. Erről hogy vélekedik?

Ezt sem tartom helyénvalónak. Amúgy a „párhuzamos állam” fogalma is elég zavaros. Persze a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság tagjaként magam is látom az összefonódásokat az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok között. De politikai túlzásnak tartom, hogy ebből kiindulva „párhuzamos államról” beszéljünk. Éppen ilyen felelőtlen politikai túlzás, amiket Dragnea az EU-ról és a NATO-ról mondott. Fölösleges politikai indulatokat korbácsol fel mindkét táborban, és két nagyon fontos intézményt von be a politikai sárdobálásba. Nevetségesnek tartom azt is, hogy Gabriela Firea PSD-s főpolgámester „sorosista propagandát” látott a múlt hét végi kifütyülésének hátterében. Rossz emlékeket ébreszt bennem mindenféle háttérhatalmak emlegetése.