Tételesen cáfolható az az állítás, hogy a romák kapják Romániában a legtöbb szociális segélyt. A valóság az, hogy a szociális védelmi rendszerünk nagyon keveset fordít rájuk, "teljesíthetetlen" feltétekkel akadályozza az igazán szegények boldogulását. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének oktatójával, Cristina Rațcal járjuk körbe a témát.

Az Eurostat december elején közzétett jelentése szerint míg az Európai Unióban enyhén emelkedett a szociális védelmi rendszerre fordított kiadások aránya az elmúlt években, Romániában csökkent. Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint 2015-ben az uniós országok átlagban a bruttó hazai termék (DGP) 29 százalékát fordították szociális védelmi rendszerre, kicsivel többet mint 2010-ben, addig Romániában ez az adat 2010-ben 17,3 százalék, 2015-ben pedig 14,6 százalék  - és ezzel az utolsók vagyunk az unióban. De nemcsak amiatt vagyunk utolsók, mert a GDP ilyen kevés százalékát fordítjuk szociális védelemre, hanem amiatt is, mert az egy főre jutó szociális kiadások összege vásárlóerő-egységben (PPS) mérve nálunk a legkevesebb. Míg például Luxembourgban 15 ezer PPS, addig Romániában 2,6 ezer.

A szociális védelmi rendszerben a következő kiadások vannak: nyugdíj, egészségügy, munkanélküliség, család és gyermekek, lakhatás és társadalmi kirekesztettség. Cristina Raț - aki a társadalmi egyenlőtlenségeket tanulmányozza és oktatja - elmondta, a gond az, hogy a szociális védelmi rendszerünk struktúrája és feltételei miatt a szociális juttatások alig csökkentik Romániában a szegénységet, mert az igazán rászorulókhoz nem jut el. Csak egy adat: Romániában a hat év alatti gyermekek kevesebb mint negyven százaléka kerüli el a szegénységet azzal, hogy családja részesül szociális juttatásokban, más európai országokban, például Ausztriában ez az arány körülbelül hatvan százalék. Vegyünk sorra, mi miatt nem csökken Romániában a szegénység.

Garantált minimális jövedelem

Az egyetemi oktató szerint a szociális juttatásokra vonatkozó előírások nem rosszak, mégsem érik el céljukat. Vegyünk például a hosszú ideje létező garantált minimális jövedelmet, amelyben sok szegény részesül Romániában. Ezt a kiadást a Világbank javaslatára most már a kormány vállalja fel az önkormányzatok helyett. A gond viszont az, hogy miközben az egy főre eső garantált minimális jövedelem 2002-ben, amikor a minimálbér 500-600 lej körül mozgott, valamivel 140 lej alatt volt, azóta mindössze 142 lejre "ugrott", miközben a minimálbér többszörös értéket mutat.

Cristina Raț elmondta, az alacsony összeg ellenére a jogosultaknak szabott feltételek nagyon szigorúak. A garantált minimális jövedelmet azok kapják, akik szerepelnek a munkaerőelosztó ügynökség nyilvántartásában, akik nem utasítanak vissza képzést és munkalehetőséget. Attól függően, hogy mekkora a juttatás értéke, egy bizonyos közmunkát is be kell bevállalniuk.

Cristina Raț elmondta, probléma az is, hogy azoknak a névsorát, akik részesülnek ebben a juttatásban, kifüggesztik a polgármesteri hivatal falára, így sérül például az emberi méltósághoz való joguk. A garantált minimumjövedelmet előíró jogszabály pozitívuma, hogy a jövedelemhez egészségbiztosítás is jár. "Több kutatás, például a Világbanké, vagy az általam készített interjúk is bizonyítják, hogy az érintettek számára a legfontosabb az egészségbiztosítás, mert bizonyos stabilitást ad. Pozitívum az is, hogy az összeg bár kicsi, mégis rendszeresen jön, és ki tudják többé-kevésbé pótolni informális jövedelmekkel" - mondta az oktató.

Napszámos munka

A napszámos munka, amelyből sok roma és nem roma család szerez jövedelmet, szintén tartogat meglepetéseket. Az ezt szabályozó 52-es törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az adózott jövedelem után ne kelljen társadalombiztosítási járulékot fizetnie se a munkaadónak, se a munkavállalónak. A napszámosok így elesnek például a nyugdíjtól, a munkanélküli segélytől stb. "Ezek az emberek, amikor már nem tudnak dolgozni, mert nincs munka, vagy mert már nem képesek rá, teljesen kiesnek a rendszerből, nem kapnak semmiféle védelmet, holott adózott munkát végeznek. 2016-ban a napszámosok száma körülbelül 800 ezerre rúgott. Az érintettek leginkább mezőgazdasági munkát végeztek, inkább férfiak voltak és leginkább faluhelyen dolgoztak" - mutatott rá Cristina Raț.

Hozzátette, azzal, hogy szintén 2015-ben lehetővé tették, hogy halmozni lehessen a garantált minimális jövedelmet a napszámos munkából származó jövedelemmel, előrelépésnek tűnhet, csakhogy van egy bökkenő. "A halmozással valójában az állam szubvencionálja azt a nagyon olcsó munkaerőt, amelyet cégek, vállalkozók felhasználnak profithozó tevékenységekre. Érdemes lesz megnézni, hogy 2016-ban, 2017-ben mennyire növekszik vagy csökken például a gyermekszegénység" - mondta.

Családi pótlék

Romániában a családi pótlékot éppen a szegény, gyermekes családoknak találták ki. Az összegek nagyságát itt nézheti meg. Csakhogy a feltételek között szerepel, hogy a gyermekeknek rendszeresen kell iskolába járniuk. "A feltétel megléte mutatja, az állam gyanakvó a szegény családokkal szemben. Mivel Romániában a romák körében sokkal nagyobb a szegénység, és mivel rengeteg negatív előítélet van ezekkel a családokkal szemben, így a történet arról is szól egy kicsit, hogyan neveljük meg ezeket a családokat, hogy küldjék a gyermeket iskolába" - magyarázta a szakember.

Cristina Raț elmondta, a mélyszegénységben élő családok gyermekei azért hiányoznak sokat az iskolából, mert az alultápláltság miatt sokszor megbetegszenek, nincs megfelelő ruhájuk, nincsenek megfelelő tisztálkodási körülményeik, és sokszor túl messze van az iskola. Rengeteg esetben a falun élők ahhoz, hogy folytatni tudják tanulmányaikat, egy másik település iskolájába kell eljutniuk, amely anyagilag a mélyszegénységben élőknek nagy megterhelés. Ugyanakkor a gyermekek munkaerejére is szüksége van a családnak a betevő falat előteremtésére - sorolta az egyetemi tanár. Hozzátette, mivel a szegény diákok halmozzák a hiányzásokat, elvágják a juttatást, miközben éppen a juttatás segíthetne azon, hogy ha nem is rendszeresen, de iskolába járhassanak.

Gyermekgondozási díj

Romániában aránylag nagy összegű támogatás jut azoknak a családoknak, akik gyermeket vállalnak és nevelnek. Ám a feltételeket úgy szabták meg, hogy csak a nem informálisan dolgozó családok részesülhessenek igazán előnyökben. A gyermeknevelési szabadságot, a gyermekgondozási díjat (jövő évtől 1250 a legalacsonyabb gyermekgondozási díj értéke), a munka mezejére hamarabb visszatérő szülőknek nyújtott ösztönző juttatást (500 lej havonta) csak azok kapják, akik az elmúlt 24 hónapban minimum 12 hónapot dolgoztak, keresetük pedig adóköteles. "A probléma az, hogy a szegény családokban az anya nem adóköteles munkát végez azzal, hogy a családi, mezőgazdasági vagy más típusú munkából rendszeresen kiveszi ki részét. Hivatalosan ő kisegítő családi munkás (lucrător familial neremunerat). A statisztikákban mint foglalkoztatott jelenik meg akkor is, ha nincs munkaszerződése, ha nem szerepel a szociális biztosítási rendszerben. Nincs joga nyugdíjra, szülési, gyermeknevelési szabadságra" - mutatott rá az oktató.

A statisztikai intézet adatai szerint 2017 első harmadában 622 662 kisegítő családi munkást tartottak nyilván a több mint 8 millió foglalkoztatottból, ami a foglalkoztatottak több mint tíz százalékát jelenti. 2010-2012-ben ez az adat a húsz százalékot is elérte. Az érintettek leginkább nők és falun élnek.

Nyugdíj

Az igazán szegény családok a nyugdíjrendszerből is kiesnek. Romániában ahhoz, hogy nyugdíjat kapj, kötelező módon minimálisan 15 évet le kell dolgoznod. Hogy teljes nyugdíjban részesült, 30 év a minimum. Azok a munkák, amelyeket leginkább romák végeznek, nem járnak társadalombiztosítással, így nyugdíjjal sem. "Nagyon elgondolkodtató a napszámos munkáról való törvénykezés, mert megadja a lehetőséget arra, hogy felhasználd valakinek a munkaerejét anélkül, hogy hozzájárulnál a nyugdíj-, illetve a munkanélkülisegély-alapba. Európában a nyugdíjtörvények alaplogikája, hogy az alapba bekerülő összeg kétharmadát az alkalmazó fizeti, az, aki felhasználja a te munkádat, és emiatt legyengülsz, kifáradsz, és egy adott ponton már nem tudsz dolgozni, tehát felelősséget vállal amiatt, hogy felhasználta a munkaerődet" - magyarázta.

Rámutatott, ezért találja nagyon furcsának, hogy a Szociáldemokrata Párt alkotta kormány január elsejétől teljes mértékben ráruházza a munkavállalóra a társadalombiztosítás terhét, mert a lépés semmiképp sem mondható szociáldemokrata húzásnak, mégcsak neoliberálisnak sem. A hatásait igazán akkor fogjuk érezni, ha beüt egy gazdasági válság – figyelmeztetett.

Akkor mennyit is kapnak a roma családok?

Túl keveset ahhoz, hogy esély legyen a felzárkóztatásukra - mutatott rá Cristina Raț. Elmondta, a média nagyon keményen ráerősített arra a sztereotípiára, hogy a roma gyermekes családok rengeteg szociális juttatásban részesülnek, és így nagyban függnek a rendszertől. "Ez nem megalapozott, hanem politikailag kihasznált állítás. 2010-ben, amikor nagyon meglőtték a szociális juttatásokat, nagyon megcsappant azoknak a családoknak a száma, akik szociális segélyben, családi pótlékban részesültek. Ezt a feltételek megnehezítésével érték el. 2010-ben ahhoz, hogy legitimálják valahogy a megszorításokat, nagyon erős retorikát dobtak be a köztudatba arról, hogy milyen könnyű hozzájutni Romániában a szociális juttatásokhoz. Rengeteg kép jelent meg a sajtóban, amely nagyon megalázóan és pejoratív módon mutatott be sokgyermekes roma családokat" - magyarázta.

Hozzátette, ha azt akarjuk, hogy ezek a családok tiszteljék saját magukat, és valahogy azt érezzék, tagjai a társadalomnak, akkor meg kell adni ehhez az anyagi lehetőségeket is. "Az nem működik, hogy felépítek egy elvárási rendszert, és utána kivárom, hogy ezek a családok valahogy kikapaszkodnak abból a gödörből, ahová a saját hibájukon kívül kerültek. Konkrét adatok cáfolják azt az állítást, hogy a romák elszívják a szociális juttatások nagy részét, és nem hajlandók dolgozni. Azok a kutatások, amelyek az informális munkára irányulnak rá ezekben a családokban, egyenesen ellentmondanak ezeknek az állításoknak" - mondta.

Cristina Raț nagyon kevés esélyt lát arra, hogy kiöljük ezeket az előítéleteket a köztudatból. Ennek oka az, hogy a társadalom nem úgy tekint ezekre a juttatásokra, mint amelyek segítik a társadalmat, mint amelyekkel meg lehet oldani gazdasági, strukturális problémákat, hanem mint olyan juttatásokra, amelyeket ők soha nem fognak kapni, amelyek olyan más kategóriájú embereknek „járnak”, akikkel egyáltalán nem tudnak azonosulni. Ha viszont továbbra is elmarad a szolidaritás, a feszültségek fokozódni fognak, és elvágjuk a lehetőségét is annak, hogy roma fiatalok teremtsék elő a nyugdíjunkat.