Hargita megyében tavaly hét címzetes román nyelv és irodalom tanári állást hirdettek meg. Ezekre több tucatnyian jelentkeztek olyan megyékből, mint Olt, Dolj, Konstanca, Bákó. A hét állásból hatot más megyékben élők foglaltak el, hogy aztán iskolakezdéskor, szeptemberben bejelentsék: áthelyeztetik magukat egy másik megye iskolájába. A székelyföldi iskoláknak pár nap alatt kellett helyettesítőt keríteniük – vázolta a lehetetlen helyzetet a Maszolnak Waczel Ferenc, a Hargita megyei humánerőforrás- menedzsmentért felelős tanfelügyelőt. Ennek a visszás jelenségnek a megfékezésére tesz kísérletet az RMDSZ egy törvénymódosítással, a kérdés az, teljes humánerőforrás-decentralizáció nélkül felszámolható-e az alapprobléma.

„A tavaly az az érdekes jelenség ütötte fel a fejét, hogy Hargita megyében hét címzetes román nyelv és irodalom tanári állást hirdettünk meg, amelyekre több mint harmincan más megyéből jelentkeztek, ezek között volt Olt, Dolj, Konstanca és Bákó. A jelentkezők érthető módon – főleg, ha családos emberek –, nem tudják elfoglalni ezeket az állásokat. Az eredmények alapján végül a hét címzetes állásból hatot más megyékben élők foglaltak el. Nekik a módszertan szerint szeptember elején joguk volt áthelyeztetni magukat, meg is tették” – tájékoztatott Waczel Ferenc.

Az iskola számára tehát nem sokkal tanévkezdés előtt derül csak ki, hogy a tanár nem marad az intézményben, így kevés idejük marad helyettesítőt találni. A másik hátrány, hogy Hargita megyében nincs elegendő romántanár, akiket a címzetesek helyére felvehetnének az iskolák, így szakképzetleneknek kell helyettesíteniük őket.  A címzetes tanárok számára a mostani előírások lehetővé teszik azt, hogy akár tíz évig is fenntartsák helyüket anélkül, hogy elfoglalnák azokat. Waczel Ferenc elmondása szerint azonban Hargita megyében a leghosszabb idő, amíg fenntartotta valaki a helyét, négy év volt.

Sokszor ez az egyetlen lehetőség

„Ennek emberi vetülete is van, sok tanárnak már megvan a fokozati vizsgája is, hosszú ideje pedagógus, viszont a saját megyéjükben nem hirdetnek meg címzetes állásokat. A tanárnak, aki a szakmájában szeretne tevékenykedni, érthető módon az a célja, hogy címzetes pedagógus legyen. Egy hölgy Craiováról elmesélte nekem, hogy 12 éve próbálkozott a címzetes hely megszerzésével, ezért jelentkezett Hargita megyében, de soha nem foglalta el az állását" – mutatott rá a tanfelügyelő.

A tanfelügyelőség azt a javaslatot fogalmazta meg az iskoláknak, hogy keressenek betanító tanárokat. Ez városon könnyen megoldható, de az elzártabb településeken működő iskolák számára nagyobb gondot jelent. Az áthelyezési kérések egyébként sok iskolát érintenek, az egyik romántanár például a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban nem foglalta el a címzetes helyét.

Megértik egymást a kollégák

Dajka Éva, a csíkszentmártoni Tiavi Nagy Imre Szakközépiskola matematikatanára elmondta, hogy a kollégák a legtöbb esetben megértően viszonyulnak a címzetes helyüket el nem foglaló tanárokhoz. „Ahány eset, annyiféle. Érthető az is, amikor emberi tényezők miatt valaki nem tudja betölteni az általa megkapott címzetes állást. Volt olyan kollégánk, aki Székelyudvarhelyről ingázott át Csíkszentmártonba csak azért, hogy a címzetes állását elfoglalja. Ez hosszú távon nyilván nem bírható, ezért érthető volt, hogy egy idő után megoldotta, hogy a lakóhelyéhez közelebb eső településen dolgozzon. Vannak elszigetelt települések is, ahová nem szívesen költözne ki egy pedagógus, ilyen Csinód, ahol voltak problémák: a pedagógus nem költözött ki a tanyafaluba, pedig ott volt címzetes állása. De arra is van példa, hogy odaköltözne a tanár az elszigetelt településre, de nincsenek megfelelő lakhatási feltételek” – mesélt a Csíkszentmártonban tapasztalt esetekről a pedagógus. Szerinte elsősorban a diákok szempontjából nem a legjobb, ha szakképzetlen, esetleg csak érettségivel rendelkező személy tanítja őket.

Mit javasol az RMDSZ?

Az RMDSZ törvénymódosító javaslata, amelyet múlt héten iktattak a parlamentben, azt próbálja orvosolni, hogy ne maradjanak az áthelyezések miatt szakképzett pedagógus nélkül a kis és vidéki iskolák. „Számos iskola került már abba a helyzetbe, hogy szakképzett pedagógus nélkül maradt annak ellenére, hogy meghirdette a címzetes állást és azt el is foglalták. A gyakorlat azt mutatja, hogy a címzetes pedagógusi helyekre pályázók egy jó része, sikeres vizsga esetén, a kinevezést követően szinte azonnal kérik időszakos áthelyezésüket más tanintézményekbe, miközben fenntartják a helyet abban az iskolában, ahol meghirdették a címzetes állást. Ez több szempontból is problémás, hiszen így főleg vidéken, legtöbbször a szórványban működő iskoláinkhoz kerülnek helyettesítő tanárok, sok esetben szakképzetlen oktatók” − mondta Szabó Ödön képviselő, a törvénytervezet elkészítője. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője elmondta: erre a helyzetre számos iskola igazgatója hívta már fel figyelmét.

Az RMDSZ törvénytervezete gyakorlatilag megteremti a lehetőséget arra, hogy az iskola döntsön arról: jóváhagyja-e az áthelyezési kérelmet, vagy sem. A pedagógus áthelyezési kérelmét mindkét tanintézmény igazgatótanácsának jóvá kell hagynia. A javaslat szigorít az időszakos áthelyezés lehetőségén: az oktatók 7 évente maximum 3 évre kérhetik időszakos áthelyezésük egy másik tanintézménybe, így a címzetes pedagógusok kötelesek lesznek legalább 4 évig abban az iskolában tanítani, ahol elfoglalták a címzetes helyet.

Szabó Ödön szerint a jelenlegi szabályozások lehetővé teszik, hogy ugródeszkaként használják fel a tanügyi káderek főleg a vidéken megüresedett címzetes állásokat, és így ellehetetlenítik ezeknek az iskoláknak a működését. „A szülők minőségi oktatást szeretnének, így nem díjazzák azt, hogy évről évre más-más pedagógus tanítja ugyanazt a tantárgyat amiatt, mert valaki lefoglal egy állást, de nem hajlandó ott katedrához állni” – részletezte. A tervezetet először a képviselőház, majd a szenátus tárgyalja, a felsőház a döntő ház.

A teljes decentralizáció lenne a megoldás

Ferencz-Salamon Alpár oktatási szakértő, a csíkszeredai József Attila általános iskola igazgatója üdvözli a javaslatot, ám meglátása szerint a közoktatási rendszer humánerőforrásának teljes decentralizációja jelentené az igazi megoldást. Elmondta, mindaddig, amíg a tanfelügyelőségektől függ, kik oktathatnak egy iskolában, addig sok változásra nem lehet számítani. Meglátása szerint a törvénytervezet nem fogja felszámolni azt a helyzetet, hogy tanárok továbbra is kérjék áthelyezésüket, csupán korlátozni fogja őket a lehetőségeikben.

Elmondta, az éremnek két oldala van: ami a vidéki iskoláknak hátrányt jelenthet, az a városi intézmények előnyére is válhat. "Abban az intézményben, ahol dolgozom, jónéhány éve annak, hogy egy kolléga áthelyezéssel oktat. A másik iskolában a helyén rég dolgozik valaki. A mi intézményünkben betegnyugdíjazás miatt nem tudjuk felszabadítani a posztot, így nem tudunk címzetes állást adni az áthelyezett kollégának. Ha csak 3 évre kérheti hozzánk az áthelyezését, kénytelenek vagyunk 3 évente új és új helyettesítő tanárt alkalmazni" - magyarázta Ferencz-Salamon Alpár.

Arra a kérdésre, hogy van-e beleszólása jelenleg az iskola vezetőségének egy áthelyezés jóváhagyásába, a szakember elmondta: van, de ez egy formai beleegyezésben merül ki. "Olyan törvényes előírás, hogy az igazgató azt mondja, nézd, ezt írja a törvény és nem mehetsz, ha az iskola vezetőtanácsa nem akarja, nincs" - mondta. Ezért is lenne fontos a javaslat azon előírása, hogy a pedagógus áthelyezési kérelmét mindkét tanintézmény igazgatótanácsának jóvá kell hagynia.

Hangsúlyozta, a visszás helyzeteket csak a teljes decentralizáció oldaná meg. "A rendszer azért erősen centralizált, mert nem a bizalomra alapszik. A rendszer nem bízik meg magában és azokban, akik benne dolgoznak, azt feltételezi, hogy visszaélés történik az alkalmazásoknál. Egy igazgatónak és a vezetőtanácsnak, amely önkormányzatisokból, szülőkből és pedagógusokból áll, igazi felelősséget kell adni. Nem vállalhatom érdemben a felelősséget, ha olyan pedagógust vagyok kénytelen alkalmazni, akinek a versenyvizsgájába és a szelekciójába semmilyenfajta beleszólásom nem volt. Aki egy percet az állás megszerzése előtt nem töltött el a tanintézményemben, nem ismeri az iskolám szervezeti kultúráját. Előfordul, hogy sokan jól tudnak versenyvizsgázni, de nem feltétlenül jó tanárok, és ez fordítva is igaz lehet. Ha van felelősségvállalás, lennie kell felelősségre-vonásnak is, és a tanfelügyelőségeknek a szerepe itt kellene, hogy legyen. A tanfelügyeletnek nem az a dolga, hogy versenyvizsgákat szervezzen, hanem az, hogy felvigyázza, a törvényességet betartják-e.  Az iskolák vezetőségének a humánerőforrásnál a mai napig csak véleményezési szerepe jut, érdemben nem tudjuk befolyásolni. Miközben az iskola jó hírnevéért, az oktatás minőségéért már mi felelünk" - mondta.