Aradon közösen ünnepelték meg a reformáció 500. évfordulóját a református és az evangélikus-lutheránus gyülekezetek. Kedd délelőtt a belvárosi református templomban Jakab István evangélikus lelkipásztor hirdetett igét, délután pedig az evangélikus templomban az Aradi Református Egyházmegye esperese, Módi József szolgált.

Többnek nevezte, mint jelképértékűnek a közös ünneplést Jakab István. Az aradi evangélikus lelkész szerint ez közösségvállalás, hiszen a hitújítás első öt évtizedében Erdély-szerte nem is lehetett különbséget tenni a két vallás között. „Azzal, amit annak idején Luther Márton elindított, nem szakadást akart, hanem csak egy kollokviumra kihívni a társait, hogy megvitassák az egyház kihágásait, problémáit, hogy változtassanak a már tarthatatlan állapoton. A pápaiság ellen protestálók pedig közösen vállalták ezt fel” – mondta a tiszteletes. Szerinte az akkori új protestáns felekezeteknek felváltva voltak lelkipásztoraik és püspökeik, egymás templomaiban szolgálhattak, szószéki és palástközösségben éltek. Ehhez hasonló a helyzet ma is az Arad megyei Simonyifalván, ahol évtizedekig a környékbeli református papok szolgálták az evangélikus gyülekezetet, jelenleg pedig az evangélikus lelkész a helyi reformátusok papja is. „Ez ritka példa, mert sajnos szétváltunk, de a különbségek ellenére mégis egyek vagyunk. Csodálatos volt, amikor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által szervezett nagyváradi ünnepségen Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspökre bízták az úrvacsoraosztás előkészítését, annak dacára, hogy a legnagyobb eltérés, ami szétválasztott minket, épp az úrvacsoratanban fedezhető fel – sokszor csak egy szó volt a különbség, mégis szétválasztott. Ez óriási dolog volt! Ma mi is a két liturgia szerint készítjük el az úrvacsoraosztást, s ez a jele annak, hogy a különbségek ellenére is egyek vagyunk” – fogalmazott Jakab István.

Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese szerint a két szórványgyülekezet jövőjének záloga a közös ünenplés. „Nehéz múlt áll az itteni protestáns gyülekezetek mögött, de eleink gyakorta megtapasztalták már, hogy mit jelent Isten megtartó szeretete, és ez a fajta összefogás jelzi azt, hogy egy testhez tartozunk. Különösen hálás vagyok azért, hogy nemcsak a protestáns felekezetek képviselői, hanem a római katolikus egyház képviselője is jelen volt az ünnepségünkön” – mondta.

Az istentiszteletet Kulcsár-Székely Attila színművész A remények hajója című előadása követte, utána az arad-belvárosi református templomban leleplezték a reformáció 500. évfordulójára készített emléktáblát, majd Brittich Erzsébetnek az Arad megyei református templomokat bemutató linóleummetszet-kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Az evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelet – amelyen Módi József hirdetett igét – délután kezdődött.

Az aradi evangélikusok és reformátusok egymásra utaltsága közel 200 évre nyúlik vissza – mondta Baracsi Levente, a belvárosi református egyházközség lelkésze. „Jegyzőkönyvi adatok számolnak be arrl, hogy a két felekezet kérésére a város 1827-ben összeírta a protestánsok számát, és akkor 80 evangélikus és 108 református család élt Aradon. Ez ami 300-400 személyt jelentett, ami kevés volt ahhoz, hogy külön építsenek gyülekezetet. Ezért közösen fogtak templom- és egyházépítésbe, közösen választottak lelkipásztort, a feltétel csak az volt, hogy a lelkész egyformán prédikáljon és tanítson magyarul és németül is, hiszen a reformátusok magyar, az evangélikusok német anyanyelvűek voltak akkoriban.” – mesélte Baracsi Levente. Az 1830-1840-es évekre erősödött meg a két felekezet annyira, hogy önállóan is boldogulhassanak, de ma is ápolják a történelmi örökséget, hiszen a két felekezet több mint egy évtizede közösen ünnepel minden október 31-én, a reformáció emléknapján.