Iszapfutball, -kézilabda, -röplabda és –futás – ezek voltak az iszapolimpia verseny-sportágai az észak-németországi Brunsbüttelben, ott, ahol az Elba az Északi-tengerbe torkollik. A piszkos játékban ezrek lettek tetőtől talpig sárosak – egy tiszta célért.

2004-ben szervezték meg először a Schleswig-Holstein-i iszapolimpiát, amelynek idei megnyitóján Torsten Albig, a térség politikai vezetője gyújtotta meg az olimpiai lángot. Beszédében elhangzott a vetélkedő lényege: a résztvevők piszkosak akarnak lenni. Arra, hogy ő maga miért nem vállalkozik a sárversenyre, tréfálkozva így válaszolt: félő, hogy a súlya az iszap alá húzná.

Volt is bőven iszapban fetrengés, percről percre feketébbek lettek a résztvevők, de úgy tűnt, mindannyian élvezték – írja a Stern.de. Hogy éppen milyen sportágban mérkőznek, azt nem mindig lehetet első odapillantásra felismerni, de a 300 résztvevőnek mégis kitartóan szurkolt a többezres nézőközönség.

Az iszapfoci játékosai az arcukat mázolták színesre, hogy megkülönböztethessék csapattagjaikat akkor is, ha nyakig sárosak lesznek. A sárlabdarúgás négy órán át zajlott. A 34 csapat kipróbálhatta magát kézilabda és röplabda területén is, az pedig újdonságnak számított, hogy versenyfutással is trófeát lehetett nyerni. Díjat különben nem csak a leggyorsabb futó és a legügyesebb csapat kapott, hanem akár a legötletesebb trikó vagy a legvidámabb játékos.

Voltak, akiknek a legnagyobb élvezetet nem a versenyzés vagy a szurkolás jelentette, hanem az iszapfürdő. Akiket gyerekkorukban nem engedtek a sárban játszani, most azok is bepótolhatták lemaradásukat.

Bár láthatóan élvezték a testüket vastagon beborító iszapot, a piszkos szórakozás célja tisztán lebegett előttük mindvégig: a sárfürdő bevételével a térség rákbetegeit támogatják. Tekintve az előző éveket is, eddig 150 000 eurót adományoztak. Egy újonnan csatlakozott hamburgi csapat, a Schlammburger Jungs Olé (der Schlamm – iszap) tagja a Sächsische Zeitungnak elmondta: a legfontosabb a nemes cél, annak érdekében szívesen fetrengene sárban is.

A verseny után alapos fürdés következett, az erős nyomással dúsan ömlő vízsugarak lemosták a verseny nyomait a játékosokról, az iszapban hagyott nyomokat pedig a következő nap áradásai tüntették el. Mégsem mondhatni, hogy nyomtalanul ért volna véget az iszapolimpia.