Ha csak az utóbbi néhány nap időjárását nézzük, és összehasonlítjuk például a múlt pénteken Székelyföldön nappal mért mínusz nappali hőmérsékleti értékeket a szerdai értékekkel, azonnal szembetűnik a legkevesebb 15-20 fokos eltérés. Mi az oka a jelenségnek, folytatódnak az extrém kilengések, és ha igen, mi lesz a mezőgazdasággal, az életterünkkel? Makkai Gergely meteorológust, az Országos Meteorológiai Hatóság vezérigazgató-helyettesét kérdeztük.

Az elmúlt napok időjárása a globális felmelegedés jele?

Határozottan. Első hallásra az ember azt hinné, hogy a globális felmelegedés egyértelműen a melegedést jelenti. Nem. A légkör egy olyan fura képződménye a Földünknek, amely rendkívül képlékeny szerkezetű elemekből áll, és így a különböző, kívülről jövő fizikai hatások igen eltérő és fura megnyilvánulásokat váltanak ki belőle.

A globális felmelegedés mindentől lecsupaszítva annyit jelent, hogy a Föld légköre folyamatosan melegszik. Ez éves, évtizedes léptékben átlagban akár tízed Celsius fokokat is jelenthet, de a légkör természete miatt területi megoszlásban igen eltérő képet mutathat. Vannak olyan területek a Földünkön, ahol nagyon gyors és az átlagértékeknél erőteljesebb a felmelegedés, és vannak olyan területek, ahol éppen ellenkezőleg, nem melegedést, hanem lehűlést tapasztalunk.

Hadd példázzam, miről van szó. Közismert jelenleg a szakemberek számára, hogy a legerősebb felmelegedés most éppen a Föld hideg pólusain, tehát az északi és a dél sarkkörökön, és azokon túli területeken történik. Itt olyan erős a felmelegedés, hogy évtizedenként akár 2-3 fokkal is növekedhet a hőmérséklet. Persze ezt a gyors enyhülést mi nem nagyon érezzük, mert az amúgy is nagyon hideg miatt az enyhülés ott kevésbé tapasztalható, elsősorban műszerekkel mérhető.

Mérsékelt égövön, például itt nálunk, a globális felmelegedés elsősorban abban nyilvánul meg, hogy igen szeszélyesen váltakoznak az extrém értékek. Ezt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk: egyik nap nagyon meleg van, másik nap nagyon hideg.

Ma az időjárás-jelentésekben hallhatjuk, olvashatjuk azt a fordulatot, hogy az időszakhoz, évszakhoz képest. Ez arra vonatkozik, hogy 30-40 évvel ezelőtti éghajlati adatainkból az tűnik ki, hogy hosszabb ideig voltak akkor úgynevezett normális időszakok - amikor az értékek a több évi átlagnak megfelelő szinten mozogtak -, és csak időnként szakította meg ezt a szinte monotonnak, egyhangúnak nevezhető időjárási folyamatot egy-egy szélsőség. Az utóbbi időben viszont megfordult a helyzet, inkább extrém időszakok váltják egymást. Ahogy az elmúlt napokban is tapasztalhattuk: a szokatlan, havazással járó hideget meleg napok követték, a hét második felében pedig egy újabb lehűlés lesz.

A jövőben a mérsékelt égövön, azaz a térségünkben még szélsőségesebb kilengésekre számíthatunk?

Ma már rekonstruálni tudtuk az utóbbi tízezer év éghajlatát. A kép kisebb-nagyobb hullámzással együtt is nagyon stabil időjárást mutatott, állandósult jelleggel váltakozott például a mi vidékünkön, az évszakok szerint. Az ipari forradalom kezdetével, jó 200 évvel ezelőtt az ember beavatkozott a természet menetébe, elsősorban a légkör fizikai és kémiai összetételének a megváltoztatásával, ami azt eredményezte, hogy olyan gázok dúsultak fel a légkörben, amelyek visszatartják a Napból jövő hőmérséklet egy részét, és ez eredményezi végeredményben a globális felmelegedést.

Ez a jelenség nagyon felgyorsult az utóbbi 30, és különösen az elmúlt években. A légkör egyensúlya felborult, és egy újabb egyensúly fele közeledik, amely néhány évtized, évszázad múlva állhat be, és addig ennek az átmeneti időszaknak a jegyeit fogja magán viselni. Ez azt jelenti, hogy elmondhatjuk, nagy valószínűséggel a szélsőségek időszaka következik. Az idei nyáron is nagy valószínűséggel a hideg és nagyon meleg hőhullámok fognak váltakozni, a heves csapadékos időszakot az aszályok követik majd. Nem lesz kellemes.

A mezőgazdasági berendezkedésünk nem éppen a szélsőséges időjáráshoz szokott. Ezek szerint nagyon gyorsan ki kell dolgoznunk olyan stratégiákkal, amelyek segítségével legalább csökkenthetjük a veszteségeinket.

Pontosan. Ha az emberiség komfortzónáját zavarja ez az időjárás, még inkább zavarja a természetben élő növényeket és állatokat. A növények is erősen függnek többek között a környezetük hőmérsékleti viszonyaitól, néhány tízed fokos elmozdulás az átlaghőmérséklettől egyes növényfajok elpusztulását jelenti, illetve más növényfajok megjelenését. De igaz ez például a baktériumokra, a vírusokra is: a régiek mennek és újak jönnek helyettük. Ezzel magyarázható, hogy olyan betegségek jelentek meg az utóbbi időben a mi vidékünkön is, amelyeket eddig nem ismertünk.

Ez az elmozdulás akár káros is lehet az élőlények számára, mi, emberek részben tudjuk mentesíteni magunkat ettől egy beépített környezet kialakításával, de a növények, állatok kevésbé. Az éghajlatváltozás következtében átalakulhat a mezőgazdasági növények szerkezete, a termesztett növények struktúrája. Ez egyébként azt fogja maga után vonni, hogy át kell gondolnunk az emberiség egész eddigi életvitelét, új életstratégiákat kell kialakítanunk, meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel a megváltozott éghajlati feltételekkel. Olyan növényi struktúrákat, olyan építkezési stílusokat, olyan öltözködési meg táplálkozási szokásokat kell kialakítanunk, amelyek megfelelnek a megváltozott feltételeknek.

És gondolom, hogy erre olyan sok időnk nincs. 10-20 év?

Sajnos erre a kérdésre azt tudom mondani, hogy ezelőtt 40 évvel, amikor az egyetemi tanulmányaimat végeztem, és amikor elkezdtünk beszélni az éghajlatváltozásról, ezeket a jelenségeket, amelyek napjainkban már itt vannak, jóval később, 100-150 évvel későbbre vetítettük előre. Tehát nagyon felgyorsult és a vártnál gyorsabban alakultak ki ezek az új feltételek. És azt tapasztaljuk, hogy ez a ritmus nem állandó és nem csökkenő, hanem növekvő tendenciát mutat. Egyre gyorsabb dinamikával állnak elő újab és újabb időjárási képletek, amelyek ezeken a vidékeken vagy ismeretlenek voltak, vagy csak nagyon ritkák egykoron.

Ezekkel együtt kell élnünk, ugyanakkor felismerve azokat az okokat, amelyek kialakították ezeket az új időjárási jelenségeket, tennünk kell azért, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet.

Gondolom, az lenne a legminimálisabb, ha nem dobnánk ki a természetbe, ha legalább szelektíven gyűjtenénk, újrahasznosítanánk a szemetet.

A legbanálisabb dolgoktól a nagy technológiai megvalósításokig sok minden belefér ebbe a képletbe, és ami fontos, mindenki tehet a maga szintjén.