A jövőbe vetett hit és reménység jeleként új imaterem és közösségi ház építésére szánta el magát az Arad megyei Simonyifalva evangélikus gyülekezete.

A 135 évvel ezelőtt alapított Simonyifalva közigazgatásilag Tőzmiske községhez tartozik (Bélzerénddel és Vadásszal együtt), szórványmagyar szigetet alkotva a Fekete-Körös mentén.

„1882-ben telepítettek le itt főleg Békés megyei és délalfödi telepeseket – mesélte Haász Tibor polgármester. – Jelentős volt a német közösség lélekszáma, mára azonban elenyészően kevesen vannak, azok is elmagyarosodtak. Az első világháború végén 2700 lakosa volt a falunak, mára alig 900-an maradtak, igaz, szinte mind magyarok, csak néhány betelepült román család él itt. Sajnos munkalehetőség Kisjenő környékén vagy Aradon adódik a fiatalok számára, a bátrabbak pedig Nyugaton próbálnak szerencsét, és akik elmennek, nem is jönnek vissza, csak látogatóba.”

A lakosság többsége, mintegy hatszázan római katolikusok, az evangélikus gyülekezetnek körülbelül 160 tagja van, de – szinte egyedülálló módon – nagyobb részük református. Az évtizedek alatt ugyanis a két protestáns felekezet egy gyülekezetté kovácsolódott. „Eredetileg evangélikusok voltak, de a szomszéd falvak reformátusai úgymond bekérezkedtek az istentiszteleti alkalmakra, s így lettünk egy gyülekezetté, mindenki úgy tudja, hogy a kistemplomhoz tartozók – magyarázta Deák Bálint helybéli evangélikus lelkész. – A kommunizmus ideje alatt eléggé nem mindig volt lekész, s akkor a szomszéd falvakból a református tiszteletesek látták el a gyülekezetet, illetve Apatelekről járt ki lelkész, és ő végezte a szolgálatot.”

A tiszteletes és felesége, az iskolában angol nyelvet tanító Andrea által heti rendszerességgel szervezett foglalkozások a falu valamennyi felekezetének szólnak, kicsiktől a nagyokig, így az új közösségi ház is mindenki előtt nyitva áll majd. „Mi a falunak, a közösségnek építjük, tehát nem kimondottan a gyülekezetnek. Azt szeretnénk, hogy tényleg a falut szolgálja!” – nyomatékosította Deák Bálint.

Az 1942-ben felszentelt régi imaterem kicsi, a helyiség gyengén fűtött, a vályogépület rossz állapotban van. 2013 az elhatározást tett követte, és az év végére elkészültek a modernnek álmodott kétszintes épület alapjai, mostanra pedig már állnak a falai – az idősebb gyülekezeti tagok meghatottságára. „Csodálatos! Engem itt kereszteltek 1941-ben, itt esküdtem 1962-ben, úgyhogy én nagyon régi egyháztag vagyok. Akkor a tiszteletes úr előállt az ötlettel, a hívek támogatták, de nem reméltük, hogy ilyen hamar ennyire jutunk” – lelkendezett Ötvös Jusztina, az egyház felügyelője.

Jelenleg az iskolában vagy a paplakon, a nappaliban tartják a gitárórákat, a kóruspróbákat, de sok minden más tevékenységgel együtt ez is átköltözik majd az új, 60 fős imateremből, vendégszobákból, irodákból és parókiából álló épületbe. „Vallásórát tartunk hetente, itt úgy mondják, hogy imanapot minden korosztálynak. Ezeken beszélgetünk, imádkozunk, énekelünk, kézimunkázunk, a nagyobbaknak, vagyis 12 évtől felfelé, tiniklubot szervezünk hetente, ott is ez zajlik, de velük általában gyakorlati dolgokat is végzünk, megtanítjuk őket, hogy kell mosni, vasalni, rendet rakni a szekrényben, palacsintát sütni, ilyesmiket” – sorolta Deák Andrea, a tiszteletesné.

A maroknyi gyülekezetnek erőn felüli teher egy ilyen építkezés. Németországi adományokból, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a román vallásügyi minisztérium támogatásából sikerült az eddigieket megvalósítani. A helyi önkormányzat többnyire munkaerővel és gépekkel segíthet. „Úgy érzem, hogy nemcsak az evangélikus közösségnek, hanem az egész falunak a hasznára válik ez, mert jól ismerem a simonyifalviakat, s tudom, hogy nagyon sok katolikus fiatal jár az evangélikus imaházba” – fűzte hozzá Haász Tibor polgármester.

A remények szerint idén sikerül befedni az épületet, és felszerelni a nyílászárókat. A lelkipásztor meggyőződése, hogy a közösségi ház 100-200 évig lesz majd a falubeliek hasznára. Bár a település lakossága az elmúlt évszázad alatt harmadára csökkent, a simonyifalvi evangélikus gyülekezet azon kevesek egyike, amelyben tavaly nem volt temetés, ellenben négy keresztelőt is tartottak.