Jót tesz a családnak, ha a szülők osztoznak a gyermeknevelési szabadságon, derül ki egy svédországi fotóművész kolozsvári kiállításán. Johan Bävman azokat az apákat dokumentálta fotók és interjúk formájában, akik legalább hat hónapig otthon maradtak a gyemekükkel. Arra volt kíváncsi, hogy ezeket a férfiakat mi motiválta, milyen elvárásai voltak a szabadságtól, és ez hogyan befolyásolta a párjukkal, gyermekükkel való kapcsolatukat.

A szabadúszó alkotó – aki ő maga is családapa – egyrészt be akarta mutatni a svéd szülők lehetőségeit, helyzetét az országban, másrészt pedig inspirálni akarta az apákat arra, hogy nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelési szabadságból.A fotók mindennapi élethelyzeteket mutatnak be – fürdetést, bevásárlást, etetést –, de olyan apa is volt, aki kitalálta, hogyan edzhet gyermekével együtt. A fotókiállítás szinte az egész világot bejárta, Uganda, Amerika, Vietnam, Németország, Kína, Svájc, Svédország után 2016 tavaszán Bukarestbe, most pedig a kolozsvári Kaszinó épületébe ért.

A szerdai megnyitón jelen volt Alexander Peyre Dutrey a bukaresti svéd nagykövetség részéről és Alexandra Columban az egyenjogúságért és emberjogokért küzdő ACTEDO szervezet nevében. A kiállítás január 30-ig látogatható.

Családbarát Svédország

1974 óta Svédországban az apáknak is jár a gyermeknevelési szabadság, ez ma 480 fizetett napból áll. A romániai több mint 700 szabadnaphoz képest nekünk ez nem tűnik soknak, de számos ország irigyli a svédek helyzetét.

A svéd törvény arra kötelezi a szülőket, hogy fejenként legkevesebb 90 napot töltsenek otthon gyermekükkel, a többi időt pedig úgy osztják be, ahogy akarják, de amennyiben felezik ezt maguk között, az állam bónusszal jutalmazza őket. Az északi országban jelenleg a szabadnapok 25 százalékát vállaják az apák.

Az első 390 napban a szülők fizetésük közel 80 százalékát kapják meg, a többi 90 szabadnapért ennél valamivel kevesebb jár. Ugyanakkor a svéd törvények azt is lehetővé teszik, hogy a szülők 25 százalékkal csökkentsék napi munkaórájukat addig, amíg a gyermekük be nem tölti a nyolcadik életévét.

Közös háztartásvezetés, kevesebb gond

„Úgy gondolom, hogy azért vállalja kevés apuka a gyermeknevelési szabadságot, mert a társadalom szerint a háztartás és a gyemekgondozás a nők felelőssége” – olvastuk a kiállításon a 33 éves Johan fotója alatt, aki szerint könnyebbek a mindennapok, amióta párjával közösen vezetik a háztartást.

„Fontosabb lett a családom”

A 41 éves Ibra így vélekedett a gyermeknevelési szabadságról: „Biztos vagyok abban, hogy a gyereknek akkor jobb, ha mindkét szülő felneveli. Fontosabb lett a családom, jobban megértem a feleségem frusztrációit”. „A gyermeknevelési szabadság után teljesen másképp gondolkodom édesanyámról. Azt hittem, egyszerű feladat, de most rájöttem, mennyi munkával és frusztrációval jár” – vallja a 33 éves Said.

Anyagi okok

A gyermeknevelési szabadság elosztásában gyakran anyagi indokok is állnak, de Fredrik (33) szerint ez nem helyes: „Zavar, amikor azt látom, hogy Svédországban az apák anyagi okokból nem vállalnak gyermeknevelési szabadságot. Egy ilyen fantasztikus lehetőség, hogy megismerd a gyermekedet, csak egyszer adatik meg. Hihetetlen, hogy olyan sok apa azt hiszi, hogy egy kis ideig nem tud ellenni kevesebb pénzből”.

A vele egykorú Markus számára viszont ennél fontosabbak az anyagiak: „A párommal hasonló fizetésünk van. Ha valamelyikünk lényegesen többet keresett volna, akkor az anyagi veszteség sajnos nagy szerepet játszott volna abban, ahogyan elosztjuk a gyermeknevelési szabadságot”.

Példaképekre van szükség

„Örülök, hogy részt vehetek az elavult szülőkép újraértelmezésében” – nyilatkozta interjújában Tomas (34). A 41 éves Ola szerint pedig „szükség van a látható példaképekre ahhoz, hogy minél több férfi vállaljon apaként felelősséget”.

„Nem csak a gyermekeim játszótársa akarok lenni”

A svéd projekt alanyai számára az is fontos volt, hogy elérjék azt, hogy a gyermekek ugyanannyira bízzanak meg bennük, mint az anyákban. „Olvastam egy tanulmányt, amelyben a gyerekek megnevezték azokat a személyeket, akikhez baj esetén támogatásért fordulnak, akikkel bizalmasan beszélgetnek. Majdnem mindegyikőjük az édesanyát írta a lista élére. Utána jöttek az egyéb rokonok, osztálytársak, majd valahol a lista végén az apa” – vélekedik Jonas (31), aki eldöntötte, ő több akar lenni, mint a gyermekei játszótársa.

A nemek közötti egyenlőség Európában

A kolozsvári kiállításmegnyitón Alexandra Columban a nemi egyenjogúságért és emberjogokért küzdő ACTEDO szervezet képviseletében felvázolta, hogy európai szinten a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE – European Institute for Gender Equality) foglalkozik az üggyel. Az intézet 2012-es kutatásában az európai országok nemek közötti egyenlőség-indexét méri hat paraméter alapján: munkával kapcsolatos kérdések, anyagi helyzet, tudás és műveltség, idő, hatalom és befolyás, egészség.

Mutatjuk, hogy ezekben a témakörökben hogyan szerepel Románia és Svédország az európai átlaghoz viszonyítva.

A munka terén többek között a munkavállalást, az aktív munkaéveket, a megfelelő munkahelyi körülményeket figyelték meg.Az anyagi helyzet többek között a férfiak és a nők havi keresete közötti különbséget méri.A tudást és a műveltséget úgy számszerűsítették, hogy megfigyelték a férfiak és a nők részvételét az oktatásban, különböző továbbképzéseken, valamint ezen lehetőségek hozzáférhetőségét.A férfiak és nők időbeosztását, a munka és a szórakozás egyensúlyát is vizsgálták, például azt, hogy ki mennyi időt tölt el a háztartásban.A hatalom és a befolyás paraméterei azt mérték, hogy milyen arányban vannak jelen a férfiak és a nők a politikai és gazdasági döntéshozásban. Az arányok hasonlóak az előbbiekhez.Az egészség esetében többek között az egészségügyi állapotot, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőséget mérték.Az arány minden paraméter esetében azonos: Románia az átlag alatt, Svédország az átlag felett teljesít. Átlagolva tehát a nemek közötti egyenlőség-index Európában 52,9, Svédországban 74,2, Romániában pedig 33,7.