A szülő követel, saját problémáival terheli a gyerekét, a mindennapi feszültséget pedig gyakran egy pofonnal vezeti le. A szülő ugyanakkor engedékeny, jófej, a gyermek legjobb barátja akar lenni – talán minden gyermek erre vágyik. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Szüleink-projektjéhez készült mélyinterjúk alapján bemutatjuk azokat a mondatokat, amelyek alapján a szülői viselkedés különböző mintái felismerhetőek.

Mint arról már itt és itt beszámoltunk, a Kolozsvári Állami Magyar Színház csapata a közel egy évig tartó Szüleink-projekt keretében 70 mélyinterjút készített el a szülő-gyermek kapcsolat témában. Erre alapozva színházi előadást hoztak létre, a Homemade-et, amelyet november 5-én Vargyas Márta rendezésében mutattak be.A rendező különböző szülő-kategóriákkal dolgozott az előadás előkészítése során, amelyeket L. Stipkovits Erika szakpszichológus mutat be Szeretettel sebezve című könyvében. A szakember a borostyán, idomár, legjobb barát, mártír, agresszor, üveghegy, szülősítő, szuperszülő és a bátorító szülőtípusokat azonosította és leírta ezek hatását a gyermek felnőttkorára. Írásában javaslatot tett arra is, hogy a gyermekek hogyan változtathatnak a velük hozott viselkedésmintákon, valamint fontosnak tartja a szülő iránt érzett neheztelések leküzdését, ezért megbocsátási gyakorlatokat is ismertet könyvében.

Borostyán szülő: „Öltözz fel, mert megfázol!”

A folyamatosan gondoskodó szülő mindentől meg akarja védeni a gyermekét, helyette gondolkodik és cselekszik. Már-már fullasztóan ráfonódik, mint a borostyán. Kérdés, hogy a szülő állandó jelenléte a gyermek életében segítség vagy inkább teher.Stipkovitstól megtudhatjuk, itt azokra a szülőkre is kell gondolni, akik a gyermekeikről többes számban beszélnek, mintha ők maguk is éhesek vagy álmosak lennének.

A borostyán szülőnek egyetlen programja van: törődni a gyermekével. Ezért nem engedi el otthonról anélkül, hogy választ kapjon a következő kérdésekre: „Van pénzed?”, „Ki kísér haza?” „Mikor jössz?” Sőt, a gyermeknek jelentenie kell mindenről, otthon arra kérik, hogy „hívj fel, amikor elindultál”, „ha megérkeztél”, hiszen „kit hívj, ha nem minket?”

Az anya vagy apa meggyőződése, hogy segítsége nélkül a gyermek nem boldogul. Ezért alapvető dolgokra is figyelmezteti: „öltözz fel, mert megfázol”, „szárítsd meg a hajad”. Problémák esetén pedig egyből vigasztal a „ne aggódj, több is veszett Mohácsnál” típusú mondatokkal. Emellett úgy érzi, másoktól is meg kell óvja gyermekét, az egyik interjúalany például „a leányom s a két szemed” szülői figyelmeztetést idézte fel.

Idomár szülő: „Bezzeg én a te korodban...”

Az idomár szülő felsőbbrendűnek érzi magát gyermekével szemben – ő tapasztaltabb, okosabb, mindent jobban tud. A „fiam, megmondtam...”, „bezzeg én a te korodban...” jellegű mondatokat az idomárok előszeretettel használják.

Hierarchiában gondolkodnak, a „nézzünk oda, beleszól” például arra mutat rá, hogy az idomár szerint a „kicsinek” nincs joga beleszólni a „nagyok” dolgába. „Amíg az én házamban laksz” és „az én kenyeremet eszed”, addig alkalmazkodnod kell – gondolja az idomár szülő.

Az alárendelt gyermekről gyakran feltételezik, hogy nem mond igazat: „úgy hazudsz, mint a vízfolyás”. A szülő gyakran elégedetlen a gyermekével, ilyenkor olyanokat mond, hogy: „nem ismerek rád”, „nem ilyennek neveltelek”. Stílusa száraz, számonkérő – „kivel beszélek?”, „nem értesz magyarul?”

„Te sem lehetsz hülyébb, mint a többi”

L. Stipkovits Erika az idomár szülő egyik jellemzőjeként határozza meg a tökéletes gyermekre való törekvést, de a Szüleink-projekt koordinátorai ezt külön tárgyalják.Az ilyen szülő a gyermek teljesítményére hajt, gyakran hasonlítja őt másokhoz, jellemző rá a „bezzeg a másik meg tudta tanulni”-fajta retorika. „Lehetett volna tízes is”, hiszen „te sem lehetsz hülyébb, mint a többi” – mondja a szülő. Gyermekét megfélemlítéssel is próbálja a tanulásra motiválni, szerinte tanulás nélkül a gyermek „csóró”, „Rosal Grupos” lesz, vagy „nem lesz belőle semmi”.

A szülő konkrét eredményeket vár: „nagyon remélem, hogy ennek a sok plusz órának meglesz az eredménye”, „ebben a hónapban 760 lejt költöttünk a plusz óráidra – hányas lett a dolgozatod?”.

Legjobb barát: „Van pénzed borra, vagy adjak?”

A trendi, jófej szülő az idomárral ellentétben nem tesz különbséget saját maga és gyermeke között. Ő az, aki nyíltan és gátlástalanul kezeli a kamaszkori éveket, „én is voltam részeg” – mondja bizalmaskodva a gyermekének. Szívesen lenne a gyermekkel egyidős, az „úgy mennék veled bulizni”, vagy az „add nekem azt a felsőt, nekem jobban áll” típusú mondatok ezt bizonyítják.Nem söpör semmit a szőnyeg alá, egyenlő partnerként kezeli a gyermekét, ha kell, rákérdez – „van pénzed borra, vagy adjak?”. A szülő barátként próbál viselkedni, az interjúalanyok felidézték, hogy a szülők megerősítik őket abban, hogy „nekem mindent elmondhatsz”, és ugyanúgy velük is bizalmasan beszélgetnek az anyák, apák.

A humor műfaja sem áll messze a legjobb barát típusú szülőtől, a színházi projekt gyűjtésében például ilyen mondatok is szerepeltek: „az utolsó adag lasagne az enyém”, „ne edd meg, mert hízlal”. A szülő nem szab korlátokat, önállóságra buzdítja a gyermekét, és közös programokat kezdeményez.

Mártír szülő: „Ezt érdemlem én tőled?”

„Mi vagyok én? Cseléd?”, „ezt érdemlem én tőled?”, „engem már emberszámba sem vesz senki” – ezek a mártír szülők jellegzetes mondatai. Az önmagát sajnáltató és feláldozó, érzelmileg zsaroló, bűntudatkeltő szülőt L. Stipkovits Erika mártír szülőnek nevezi.Egyetlen motivációja, hogy fontossá tegye magát. Az interjúkban a megkérdezettek olyan bűntudatkeltésekre emlékeztek vissza, mint például a „csinálj, amit akarsz”, illetve „menjél, fiam, a te bajod” vagy „engem nem érdekel”.

Van, aki az érzelmi zsarolás mellé elégedetlenséget társít. Ha a gyerek nem telefonál időben, akkor megkapja – „fiam, mi bezzeg mindig felhívunk, amikor elindulunk”. Ha csúnyán beszél, a szülő így reagál: „én mikor beszéltem így veled?”. Az érzelmi zsarolás itt nem ér véget, az „alig vagy itthon, és ilyenkor is egyből a szobádba mész”, és a „látod, hogy mennyi mindent megteszünk érted” mondatok is ezt hangsúlyozzák.

A szülő úgy érzi, hogy áldozatot hoz, ezzel szemben a gyerek tiszteletlen és hálátlan. Ilyen például az az eset, amikor az egyetemistának csomagot küldenek otthonról, és ő lusta érte menni. A mártír szülő úgy gondolja, hogy kihasználják: „nem vagyok a zoknid”, „két kezem van, és egy idegrendszerem”.

Agresszor: „Ennek sírás lesz a vége!”

A verbális vagy fizikai értelemben erőszakos anyákra és apákra van a legtöbb példa a Szüleink-projekt keretében végzett interjúkban. A fenyegetéstől, a haragon át a káromkodás számos formájáig terjed az agresszor szülők mondatainak skálája.A pofon és az erre való utalás a leggyakoribb – „jön a meregetőkanál!”, „előveszem a laskasiritőt!”, „a fakanállal szétverem a seggedet!”, „kapsz a pofádra!”, „megtanítalak kesztyűbe dudálni”. Az a bizonyos pofon akkora lehet, hogy „a fal adja a másikat”, hogy „a szemeid kiszöknek”, vagy hogy „a füleid tapsolni kezdenek”. Vannak igazán durva változatok is, például: „úgy megütlek, hogy a vér elönt”.

Az agresszorok megtagadják a gyermektől a replikázás lehetőségét: „Megmondtam, s kész. Nincs apelláta”.

Üveghegy-, szülősítő-, bátorító-, szuperszülő

A Szüleink-projekt csapatának gyűjtése ebben kimerült, a Szeretettel sebezve című könyv viszont még négy további szülőtípust tárgyal.

Az üveghegy szülő távolságtartó, nem dédelgeti a gyermekét, ezért ő felnőttkorában vagy ugyanígy fog cselekedni, vagy pedig erőszakosan kiköveteli majd a fizikai kontaktust.

A szülősítő szülő rengeteg terhet dob a gyerek vállára, akinek korához nem illő felelősséget kell felvállalnia a családban. Bár az ilyen szülők gyermekei kiváló munkaerők – bírják a terhelést, segítőkészek –, a túlvállalástól kimerültek lesznek, és azáltal, hogy mindig mással foglalkoznak, elhanyagolják a saját igényeiket.

Szuperszülő, akinek az a fontos, hogy a gyermeke csodálja őt, nagyon jó véleménnyel van magáról. Ha valami nem a tervei szerint alakul, akkor könnyen megsértődik, ezért a gyerek mindig kesztyűs kézzel kell bánjon vele. A szakpszichológus szerint a szuperszülők utódai nehezen tűrik az őszinteséget, magabiztosságot mutatnak, de valóban frusztráltak, elismerésre, tanácsokra és biztatásra vágynak.

A szerző úgy véli, nincs tökéletes szülő, viszont a bátorító típus elég jó választás. Legfontosabb jellemzője, hogy nem a teljesítményt és a végeredményt, hanem a gyermek befektetett munkáját díjazza. Cselekvésre ösztönöz, úgy gondolja, a negatív érzelmeket is meg kell élni, ezeket meg kell tanulni kezelni, viszont igyekszik a nehézségek pozitív oldalára is rávilágítani. A bátorító szülő nem tapad rá a gyermekére, idővel hagyja magáról leválni.