Idén sem csalódott az, aki október első hétvégéjére a csíkszeredai Dendrológiai parkban fölhúzott Falu a városban rendezvényre költözött ki családostul.

Családunk tapasztalata szerint az a titka a Falu a városban rendezvénysorozatnak, hogy szellemes, ötletes, és olyan egész napos családi programot is kínál, amiért nem kell otthagynunk ingünket-gatyánkat. Először is: mikor tétován belépsz, röpül szembe egy hatalmas mosoly. Aztán, bár hosszú sorban állnak a belépők, és sokan kotorásznak a zsebükben a belépőért, odaérve egyértelművé válik, csak a csuklóra erősíthető karszalag miatt lassul a behatolás, belépti díj nincs. Utána az orrod előtt préselik a friss almalevet: 2 lejbe kerül egy papírpohárral. De a három hatalmas ládából szabadon válogathatsz a mézédes, lepotyogott almákból, ahányszor csak nem szégyelled.

Ingyen válogatsz hajában sült krumplik közül – miniket vagy maxikat -, szórod fogpiszkálóra, mártod sóba. A szemed előtt dagasztott, kemencébe tett kenyérből is ingyen kínálnak, és az üstben készült túrós puliszkából is ingyen jár az éheseknek. Gyereknek, fejenként, eddig csak kb. 2 lejnyi a napi túlélés, ami ahhoz szükséges, hogy pillanatra se hozd ki őket a Csíkszereda közepén felállított Faluból: egyszerűen elvarázsoló az a rengeteg látvány és tevékenység, amiben itt részesülnek.

„Muszáj ezt megrendezni” – mondja Mihály László szervező is az igényről. Őt már szombat reggeltől láthattuk a falutelep közepére kiköltözött rádióstúdiónál, ahol Günther Ottó szerkesztő vendége volt. Itt derült ki annak, aki a beharangozókból nem tudta: a rendezvényt a falusi és városi világ közti kapcsolat kiépülése, a kommunikáció szükségessége hozta létre.

Vasárnap 16 órakor érdeklődve a látogatottságról, megtudtuk: ugyan még nem számoltak mindenkit össze, a belépők száma már rég túllépte a tízezret. Míg tavaly önálló termelőket láttak vendégül, idén arra figyeltek, hogy a települések külön be tudjanak mutatkozni – mondta a Maszolnak Mihály László. Mint részletezte, ezért az összes csíkszéki települést meghívták, ám közülük mindössze hatan használták ki a lehetőséget. „Nem érzem ezt soknak” – mondta a szervező, reményét fejezve ki, hogy jövőre többen vállalják azt, hogy esztenájukkal, hagymájukkal, vagy – mint Tusnád és Csicsó esetében – egész kisgazdaságot fölépítve mutatkozzanak be. Rámutatott: nem cégek, és nem vállalkozások bemutatását tartják szem előtt, hanem a termelő közösségeket, egyben a települések jellegzetes termékkínálatát ismertetnék meg a potenciális vásárlókkal.

Kétnapos falu-vidámpark is

Visszatérve a gyerekfalura: egy széles mosoly és harsány köszöntés fogadta a gyereket a mintegy 5-6 animátor részéről. Nyakába névkártyát kapott, ami egyben a kipipálandó feladatokhoz is tartalmazott rubrikákat. Első feladat a papírforgó-készítés, amiért a jutalom egy Falu a Városban csomagoló papirosba göngyölt tejcsoki volt. A fogpiszkáló felhasználásával készült noteszért Falu a Városban szlogenje, az „Ez állati!” felirattal ellátott vonalzó járt, ezt követte a ceruzagöngyölés, és tanyatérkép-rajzolás – és ennél a feladatnál jócskán megsétáltathatta magát a kézműveskedő. Meg kellett ugyanis számlálnia: pontosan hány csirkét, nyulat, tehenet, bárányt, lovat, libát stb. találni összesen a rendezvény területén. Aki leleményes volt, ezt az össze-összeverekedő nyuszikat békítő kisfiútól tudakolta meg, de sokan ezen a ponton föl is adták a feladatfejtést.

Ez nem is volt nehéz, mert a rendezvény területén lépten-nyomon ilyen vonzó próbákba botoltak, ingyenesen: kukoricacsúszda (csúszda, melynek aljában kukoricaszemekbe és árpaszemekbe pottyanhat), markolók és emelők miniatűr példányainak kipróbálása a finomkaviccsal feltöltött homokozóban, céldobás kosárba - zsákdarabokba göngyölt krumplikkal, konzervdoboz-célzás, állatka-„halászás” türelempróba, és megannyi egyéb ügyességi és környezetvédelmi-nevelő társasjáték, vagy éppen gólyalábon járás. Emellett premier, hogy kézművesek is „beszálltak” a gyerekprogramokhoz, így természetes anyagokból készülő termés-szekérkékkel telt meg estére minden gyerek hátizsákja.

A reggeli tejszerű csíki köd mind szombaton, mind vasárnap, verőfényes délutánná változott, így nem csoda, hogy a szikrázó napsütésben senki sem várta a rendezvény végét. A nagy figyelmet kapó állatsereg, a kiállított kisállatok, vagy a dimbes-dombos terepen óriás szitakötőknek ható munkagépek idén is meghódították a családokat. Élményt és termést jócskán kínáló, hangulatos rendezvényen vehettünk részt, ahol – ha a települések bevonzása még nem is sikerült idén – a két világ, avagy élettér kommunikációját minden porcikánkban érezhettük.