Miben másak a Kárpát-medence magyar fiataljai?
Kivándorlásról, állampolgárságról, politikai nézetekről, értékrendekről kérdezték meg a határon túli magyar fiatalokat 2015 végén, az eredményeket idén, január végén tették közzé. Papp Z. Attilát, a kutatásban részt vevő MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet igazgatóját az eredményekről, a régiók közti különbségekről kérdeztük.
Melyek voltak az Ön számára legmeglepőbb eredmények a kutatásban?
Amikor rákérdeztünk a különböző társadalmi csoportokra, hogy mennyire szimpatikusak vagy sem, a romák megítélése kedvezőbb volt a politikusokénál, ami érdekes, hiszen az etnikai előítéletek szerint a romák szoktak az utolsó helyen lenni. A fiatalokat viszont nem érdekli a politika, illetve nem szeretik a politikát, innen megközelítve a kérdést annyira mégsem meglepő az eredmény. A lista utolsó előtti helyén egyébként a migránsok/bevándorlók voltak – a kábítószeresek előtt –, ami azért feltűnő, mert mondhatni mindenkinek vannak hozzátartozói, akik kivándoroltak, viszont az elmúlt hónapok migrációval kapcsolatos diskurzusa visszaköszön ebből a felmérésből.
Szintén érdekes volt, bár elsősorban a nem erdélyi származású kollégáim számára, hogy a legnagyobb szimpátiát az erdélyiek kapták, az 5-ig terjedő skálán 4,1-et. Az erdélyi mítosz ilyen értelemben a többi határon túli magyar fiatal körében még mindig él.
Meglepő volt ugyanakkor a vajdaságiak körében a drogfogyasztás magas aránya: a megkérdezettek fele mondta azt, hogy kipróbált már kábítószert, háromnegyedüknek pedig van az ismeretségi körében ilyen személy. Ennek több oka lehet, összefügghet egyfajta hagyománnyal is, hiszen tudjuk, hogy a hetvenes-nyolcvanas években nyugatra irányuló vendégmunka modernizációs pályára állította őket, ez pedig az értékek és fogyasztások szintjén is visszaköszön. Persze más okok is lehetnek, megkockáztatnám, hogy a háborús múlt is kihatott erre, egyfajta konfliktusfeldolgozó-funkciója lehet a drogfogyasztásnak, amihez persze anyagi fedezet is kell.
A továbbtanulási szándékok tekintetében Vajdaság kiugrik, 61 százalékos aránnyal, ez még Erdélyhez képest is magasnak tűnik. Mi lehet ennek az oka?
Induljunk ki a lista végéről. Kárpátalján 39,6 százalék ez az arány, ehhez tudni kell, hogy itt kerültek be legnagyobb arányban magyar anyanyelvű romák a felmérésbe. A megkérdezetteknél ugyanis figyelembe vettük nemcsak az önbevallás szerinti nemzetiségi identitást (ez 10 százalék romát jelentett), hanem azt is, hogy a kérdezőbiztosok mit gondolnak a megkérdezettek identitásáról (ez 17 százalék volt). Esetükben az iskola végzettség közismerten alacsonyabb, ezért valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy itt alacsonyabb lett a továbbtanulási szándék aránya.
Véleményem szerint összemosódik a kivándorlási szándék és a továbbtanulás, különösen a vajdaságiaknál, hiszen sem Szeged, sem Pécs nincs messze, ezek a városok más kutatások szerint is komoly húzóerőt jelentenek – ez köszönhet vissza a magas számokban.
A család anyagi helyzetének szubjektív megítélése tekintetében is komoly különbségek tapasztalhatók. Mennyire képezik le az eredmények a régiók közti valós gazdasági különbségeket?
Ezek az eredmények a 2012-es magyarországi mérésekkel összehasonlítva különösen érdekesek, főleg figyelembe véve azt, hogy a magyarországiak szeretnek panaszkodni. A magyarországi fiatalok átlagkeresete duplája vagy háromszorosa annak, amit egy kárpátaljai kap, ehhez képest utóbbiak a kevés pénzből is magasabb arányban mondják, hogy jól kijönnek.
Arra a kérdésre, hogy adott országban a kisebbségi magyarok részét képezik-e a magyar, illetve többségi nemzetnek, Felvidék esetében alacsonyabb arányokat mértek. Minek tudható ez be?
Csak relatív alacsonyabb azok aránya Felvidéken/Szlovákiában, akik szerint a többségi nemzet részét is képezik, hiszen az itteni megkérdezetteknek is több mint fele szerint ez így van. Ez minden régió esetén így van, ami üzenetértékű lehet Magyarország számára. Kérdés, hogy mit értünk egyáltalán nemzet alatt. Az én értelemzésemben a válaszadók nem az értelmiségi vagy politikai diskurzusból ismert nemzet-fogalomra gondoltak, amikor a többségi nemzethez való tartozásról kérdeztük őket: inkább egy adott helyhez, országhoz, állampolgársághoz kötődő identitásról szólhat ez. Megkértük őket egyébként arra is, hogy indokolják meg a válaszukat, ezekből egyértelműen az köszönt vissza, hogy az adott országban élés, ott adózás, odatartozás miatt válaszoltak így.
A felvidéki eredmények egyébként azért tűnnek meglepőnek, mert itt válik szét legélesebben, hogy ki gondolja az ottani magyarokat a magyar, és ki mindkettő (szvlovák s magyar) nemzethez tartozónak.
A politikai önbesorolásnál régiók közt jelentősebb különbségeket nem látni, mindenhol jobbra tolódást tapasztalni. Hogyan érdemes értelmezni az eredményeket?
Magyarországgal összevetve az derül ki, hogy amit középnek, centrumnak nevezhetünk, az rendkívül magas Magyarországon, a határon túli magyaroknál ez a csoport relatív kisebb. Ha értelmezni akarjuk a válaszokat és eltekintünk a középtől, az látható, hogy ami inkább baloldali, az összesen 19 százalék, ami pedig inkább jobboldali, az 51 százalék, tehát több mint fele a válaszadóknak. Tudni kell viszont, hogy a megkérdezetteknek mindössze 40 százaléka válaszolt a kérdésre, ez az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy akik politikailag egyáltalán artikulálni tudják a véleményüket, azok inkább a jobboldalra helyezik önmagukat.
A kivándorlási szándék tekintetében Erdély utolsó helyen áll. Milyen magyarázatok fűzhetők ehhez?
Azt tegyük hozzá, hogy mivel nagyobb régióról beszélünk, az alacsonyabb arányok az abszolút számok szintjén valójában több embert jelentenek. Erdély mint terület túl nagy ahhoz, hogy az elvándorlási szándék olyan egyértelmű legyen, mint Kárpátalján vagy Vajdaságban, ahonnan fizikailag is, a kisebb távolságok okán is könnyebb elutazni vagy átutazni Magyarországra, és a kivándorlási csatornák, a hálózatok is vélhetően szorosabbak.
Rákérdeztünk ugyanakkor a már kiköltözött vagy kint élő családtagokra is, és az látszik Erdély esetében is, hogy 2010 után egy markánsabb kivándorlási hullám alakult ki, és nagy kérdés, hogy ez a magyar állampolgársággal összefügg-e. Részletesebben meg fogjuk ezt vizsgálni, de azt már most tudjuk, hogy a kivándorlási szándék és az állampolgárság igénylése statisztikailag kimutatható módon legalábbis erősíti egymást.