Április 8-át fogadta el az ENSZ az 1971-ben szervezett I. Roma Világkongresszus tiszteletére a Roma Kultúra Világnapjává. Ennek alkalmából olyan, a magyar kultúrában vagy világszerte ismert és elismert romákról írunk, akikre büszkék lehetünk magunk is.

Orsós Ferenc professzor 1879-ben, Temesváron született. Budapesten tanult, majd 1903-ban a kaposvári kórház kórboncnok főorvosa lett, a fővárosi egyetemen magántanári képesítést is nyert ebben a szakmában. 1918-ban a debreceni egyetem Kórbonctani Intézetének lett vezetője, 1921-ben pedig a város Törvényszéki Orvostani Intézetét is vezette. 1935-ben Budapestre került, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének lett a vezetője, emellett az Orvosi Kamara képviseletében tagja volt a Parlament Felsőházának, és a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének elnöki tisztét is elvállalta – írja a Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1990.).

1944-ben a szovjetektől és az NKVD-től tartva Németországban telepedett le, ahová az Intézet javait és néhány munkatársát is vitte. 1955-ös nyugdíjba vonulásáig a mainzi egyetemen dolgozott. Orvosi érdemei mellett a rajz, grafika és festészet terén is ismert volt. 1962-ben hunyt el.

Az első cigány pap

Pozsár Endre, az első cigány pap 1856-ban született Vácott. Nem lévén akkoriban tankötelezettség minden bizonnyal a szülei akarták, hogy iskolázott legyen. 18 és fél évesen segítségkérő levelet küldött a váci püspöknek, amelyben úgy fogalmazott, „alázatosan esedezem, kegyeskedjék Nagyméltóságod engem, mindenkitől elhagyottat iskoláim folytatásában bármi módon segíteni”, mivel szegény szülei képtelenek őt tovább taníttatni. A püspök segítségével végül a budapesti piaristáknál érettségizett, majd a váci papi szemináriumba jelentkezett – összegzi a kethanodrom.hu.

1979-ben szentelték pappá, az esemény pedig annyira érdekesnek számított, hogy az ország akkori legnépszerűbb képes hetilapja, a Vasárnapi Újság is beszámolt róla. Káplán, majd adminisztrátor, ismét káplán, és végül plébános lett, egészen 1928-ban történő nyugdíjba vonulásáig. Pályája egyébként nehezen indult, vádolták azzal, hogy szerelmi viszonyt ápol egy falubéli lánnyal Bagon, majd Kunszentmiklóson, hogy a plébános ellen lázít – a vádakat sosem sikerült bizonyítani. Panaszolták, hogy neveletlen, hogy veszekszik a néppel, volt eset, amikor „levályogvetőcigányozták”. 1930-ban, 75 évesen hunyt el.

A leghíresebb cigány: Chaplin

Charlie Chaplin, miután Amerikából visszatért Angliába, cigány származású nagyanyjáról is nyilatkozott, később életrajzában is beszámolt erről. Előszeretettel beszélt felmenőjéről, akinek halálakor még csak hat éves volt, de olyan emlékeket nyújtott neki, mint például, hogy szeretett jövendőt vetni a kártyából.

„Kártyáiból megjósolta a sorsomat, bár anyám, aki vallásos-babonás volt, mindig tiltakozott ez ellen. Ha így visszagondolok jóslásaira (hiszen olyan kicsi voltam), meghökkenek: honnan találta el ez az öregasszony az igazit? Azt jósolta ugyanis számomra, hogy nagyon is nehéz árva gyermekkorom lesz, sötét árnyakat lát rám vetődni, nehéz sorsot jövendölt.“

Akit Liszt Ferenchez hasonlítottak

1921-ben született a Liszt Ferenc-díjas, világhírű zenész, Cziffra György. Egy szegény angyalföldi családból származott, és miután a cimbalmos édesapja felfedezte tehetségét, már ötévesen cirkuszban zongorázott a fiú. Egy házaló jóslata vezette a Zeneakadémiához: a jós azt mondta, beajánlotta őt az intézmény igazgatójához, ami ugyan nem volt igaz, az akadémia vezetője mégis meghallgatta és felvette a jelentkező Cziffrát.

Miután nem volt pénze, tanulmányait abba kellett hagynia, és csak magánúton tanult tovább, miközben bárokban kereste kenyerét. 1943-ban a frontra került, ahol megtetszett a Wehrmacht tisztjeinek a zongorajátéka, és Berlinbe hívták – végül származása miatt nem vállalta ezt, és inkább a partizánokhoz szökött át. 1946-tól ismét otthon zenélt, de miután disszidálni akart, megkínozták, szétverték a kezeit, és börtönbe zárták 1950-ben. 1954-ban szabadult, 1956 októberében ráadásként tízszer játszotta el Liszt Ferenc Rákóczi-indulóját, míg a rendőrség kiüríttette a termet. Liszthez egyébként gyakran hasonlították.

Emigrált, Párizsban telepedett le. 1968-ban Chaise-Dieuben zenei fesztivált szervezett, 1969-ben ifjú pianisták számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd Senlis-ben, Párizs közelében létrehozta a Cziffra Alapítványt, írta az MTI. Megvásárolt egy kápolnát, amit Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezett el, ifjú művészek pályáját kezdte el egyengetni. Megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét, és az ország állampolgára is lett. 1973-ban látogatott újra Magyarországra, ahol a közönség ünnepelte. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett Keszthelyen, 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével tüntették ki. 1994-ben halt meg.