A maszol rövid ismertetőt közölt a munka törvénykönyv egyes előírásainak módosításáról. Az alábbiakban részletesebben kívánom bemutatni a Hivatalos Közlöny január 22-ki, 52. számában megjelent 12/2015 sz., a munka törvénykönyvet megváltoztató jogszabályt.

A 16.,  az egyéni munkaszerződésről szóló cikkelyt két új bekezdéssel egészítették ki. Ezek szerint az igazolatlan hiányzásokat és a fizetéstelen szabadság idejét nem veszik figyelembe a munkában töltött idő nagyságának megállapításánál. Kivételt képez a szakmai képesítésre /továbbképzésre adott fizetés nélküli szabadság ideje, ezt továbbra is munkában töltött időnek számít.

Az 56. cikkely, a munkaviszony jogi alapon (de drept) történő megszűnését szabályozó c) bekezdésének új szövege:  a munkaviszony jogi alapon történő megszűnésének dátuma „az előírt életkor betöltésének és a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez szükséges minimális szolgálati idő letöltésének összesített (kumulatív) napja; a nyugdíjhivatal által kibocsátott végzés (decizie) dátuma a  nyugdíjjogosultság megállapításáról a III. fokú rokkant nyugdíjak, a részleges előzetes nyugdíjbamenetel (pensionare anticipată parțială), előzetes nyugdíjbamenetel és a nyugdíjjogosultsághoz szükséges életkor részleges lerövidítése eseteiben; az egészségügyi bizottság végzésének dátuma az I. és II. fokú rokkant nyugdíjak megállapításakor”.

Az ideiglenes alkalmazottak jogállását szabályozó 92. cikkely két új bekezdéssel bővül ki:

(3) egy ideiglenes alkalmazottnak adott bér nem lehet kisebb, mint egy ugyanolyan munkát végző állandó alkalmazotté;

(4) amennyiben a munkaadónak nincs az ideiglenes alkalmazott beosztásához hasonló állandó alkalmazottja, az ideiglenes munkavállaló munkabérét  egyéni munkaszerződésben úgy kell megállapítani, hogy az egyenlő legyen azzal az összeggel, amit egy állandó munkavállalónak adna a munkaadó.

A pihenőszabadság időtartamát szabályozó 145. cikkely a munkavállaló előnyére változik meg. Az eddig érvényben levő rendelkezés alapján a pihenőszabadság hosszát egy naptári évben elvégzett munka függvényében lehetett megállapítani, a módosított szöveg szerint „az évi pihenőszabadság hosszát az egyéni munkaszerződésben a törvény és a kollektív munkaszereződés előírásai alapján szabják meg”.

Ugyancsak a 145. cikkely a következő új bekezdésekkel bővül ki:

(4) Az évi pihenőszabadság hosszának a megállapításánál ledolgozott munkaidőnek kell tekinteni: a beteg és szülési szabadság idejét, a szüléssel járó kockázatért (risc maternal) és a beteg gyermek ápolásáért adott szabadságok idejét is.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben felsorolt munkamegszakítások a pihenő szabadság idejében történnek a pihenő szabadságot meg kell szakítani, és a hátralevő szabadságnapokat azután kell megadni, miután a szóban forgó munkamegszakítások ideje lejárt.

(6) Az alkalmazottnak jár az évi  pihenőszabadság akkor is ha az előbbiekben felsorolt munkaidő megszakítások egészen a naptári év végéig tartanak. Ez esetben a munkaadó köteles kiadni a pihenőszabadságot az elkövetkező 18 hónap folyamán.

Változik a pihenőszabadságról szóló 146. cikkely is. Az új szabályozás a következő:

A pihenőszabadságot minden évben ki kell adni. Amennyiben az alkalmazott indokolt esetekben nem kaphatja meg a naptári év folyamán pihenőszabadságának egy részét vagy egészét, az érintet személy beleegyezésével a munkaadó köteles megadni az elkövetkező 18 hónapban az elmaradt szabadságnapokat. A ki nem töltött pihenőszabadságot csak abban az esetben lehet pénzzel kárpótolni, ha a munkaszerződés megszűnik.