Megkérdeztük: mit menekítenél ki egy égő házból?

A Brainpickings ír Foster Huntington könyvéről, amelyben feltevődik a kérdés, hogy ki mit menekítene magával egy égő házból a rendelkezésére álló szűkös idő és bőröndméret szorításában. Fiatalokat kérdeztünk arról, ők mit vinnének magukkal, ha néhány tárgyról vagy házikedvencről kellene dönteniük.

András (Kolozsvár) szerint nyilvánvaló, hogy előbb mindent, ami él és mozog, kimentene, így – mivel van neki egy – a cicáját dobná be a képzeletbeli bőröndbe, ha kiütne a tűz. A második holmi a laptopja volna, mert ezen van minden munkája, és ezt a veszteséget nem kockáztatná. Ezt követően a hivatalos iratait csomagolná be, mert ezeket nehéz pótolni, majd legalább egy könyvet, lehetőleg szakkönyvet (bár a döntés szívfájóan nehéz volna). Ha még volna rá ideje, személyes tárgyakat mentene ki, olyasmiket, amik pótolhatatlanok, mint a digitális kor előtti fotók, kézzel készített ajándékok.

A kézdivásárhelyi Judit zavarában azt sem tudja, hol kezdje a felsorolást. „Van egy zongorám, ami nagyon értékes, és amit nagyon szeretek, de ezt hogy vágjam zsebre?” – tesz fel a kérdést. Ráadásul csak egy bőröndnyi holmiról lehet szó, így aztán igen pragmatikusan egy váltás fehérneműt, pénztárcát, a laptopot és mobiltelefont, és egy kedvenc festményét válogatja ki képzeletben. „Az embernek annyi fontos tárgya van, hogy nem is gondol bele, mi történne, ha hirtelen le kellene mondania egy részükről” – mondja.

„Ha tűz ütne ki a lakásban, gyorsan bepakolnám a hátizsákomba a laptopomat – az máris 2 tárgy – , mivel eddigi szakmai és egyéb munkásságom és a jegyzeteim rajta vannak”, indít a történész János (Kolozsvár). Ezután következne az e-könyv olvasója, „hogy ne unatkozzak, ha sokat kell várni a tűzoltásra és a restaurálásra”, mondja.

A továbbiakban kissé csalna, ha tehetné: a felsorolást úgy folytatja, hogy a könyveit mentené ki, ha azok egy dolognak számítatnának, de aztán azt mondja, mivel nagyon sok van belőlük, kivitelezhetetlen lenne a kimentésük. „Az viszont olyan volna, mintha a fél karom odaveszne, habár töredékét pótolná az e-könyv olvasó, még ha nem is ugyanolyan élmény arról olvasni). A hátizsákjába dobná még a telefonját nem kizárólag pragmatikus okokból, hanem mert még új és szereti is. Ha még maradna hely – és idő rá –, azt ruhaneművel és fontosabb iratokkal töltené meg.

Kimaradt?