Fényérzés
Amikor megérinti magadra zárt szemhéjad a fény, lassan kinyílsz egy mosolyban. Először befelé, hogy átéld, megértsd és elraktározd a pillanatot, aztán felém, mert érzed, hogy közös – pedig vastag fénysáv van közöttünk. Megremeg és hullámzik, mikor véletlen gondolataink összetalálkoznak. De áttörni csak isteni akarat tudja.
Akarattalan vergődésünk fényszóró-játékát, messziről bekacsintó villám-vágyódásod – köszönöm. S hogy minél kisebb köztünk a fénysáv, annál nagyobb a félénk sötétség tekintetedben – megbocsátom.
.jpg)
