KISEBBSÉGBEN: Béketánc a siratófalnál
Miközben javában folyt a téli olimpia, meghökkentő dolgok derültek ki Szocsiról. Például az, hogy ott százötven évvel ezelőtt hatalmas népirtás zajlott. Meghökkentő, mert itt, Kelet-Európában mindent szőnyeg alatt tartanak... Az történt ugyanis, hogy a cári hadsereg katonái jobb ügyhöz méltó buzgalommal gyilkolták a kaukázusiakat, a házaikat felgyújtották, romboltak. 1858-ban ott járt Alexandre Dumas, dokumentálódni, és azt látta, hogy a cári hadsereg katonái úgy vadásszák a csecseneket, „mintha vaddisznóra vadásznának”. Szép munka volt, nemde? De ott járt Tolsztoj is, fiatal katonatisztként, és mélységesen kiábrándult abból, amit a cári hadsereg katonái műveltek, ahogy öltek, gyújtogattak, romboltak – ahogy a kaukázusi missziójukat teljesítették. Meg is írta ezt a Hadzsi Muratban.
S hogy a kaukázusi misszió nem valami pillanatnyi felbuzdulás eredménye volt, hanem állandó küldetés, bizonyíthatja az is, hogy a múlt század derekán Sztálin elvtárs egész népeket deportált Kaukázusból a birodalom más tájaira, Kazahsztánba például vagy Szibériába.
Szocsiban, ahol most az olimpia zajlott - ott, abban a Fekete-tenger parti paradicsomban - élt hajdan az ubih nép. Nekik is el kellett tűnniük az orosz hódítók útjából. Ők Törökországba menekültek, és mit tehettek volna mást, lassan törökké váltak. 1992-ben hunyt el az utolsó ubih nyelven beszélő ember – Tevfik Esenç nyelvész -, akinek köszönhetően mégiscsak maradt némi emlék erről az immár halott nyelvről, és kihalt népről.
Kérdés csupán, hogy belátja-e ezt az új gazda? Például az egykori KGB-ésből lett orosz államfő szembe tud-e nézni önmagával? Azok után, hogy nemrég fejezte be – ha egyáltalán befejezte – a csecsenek elleni háborút, amely szintén ott zajlott, ugyancsak a Kaukázus közelében. El tud-e számolni ezzel? – hogy Ukrajnáról most ne is beszéljünk... Ahhoz, hogy elszámoljon, mindenekelőtt önmagával kell szembenéznie! Mert velünk vagy bármely más egyszerű polgárral bármikor szembenéz – szemrebbenés nélkül. Ő is, és bármelyik politikus. E tekintetben nincsenek gátlásaik, és ezért nem várhatunk sok jót tőlük sem Szocsiban, sem Bukarestben, sehol a világon. Sajnos, erről van szó.