Vita alakult a közösségi oldalakon arról, hogy újból megoszlott a marosvásárhelyi magyarság, idén január 1-én két megemlékezést is tartottak Petőfi Sándor marosvásárhelyi szobránál, a költő 191-ik születésnapján. Utánanéztünk, mi áll a vita hátterében.

Állásfoglalást küldött hétfőn lapunknak Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének elnöke azzal kapcsolatban, hogy idén január 1-én két megemlékezést is tartottak Petőfi Sándor marosvásárhelyi szobránál, a költő 191-ik születésnapján.

Az EMKE – mint minden évben – idén is megszervezte a megemlékezést, amelyben a fő szerepet Kilyén Ilka színművész, a szervezet alelnöke vállalta, Ábrám Zoltán ugyanis nem tartózkodott Vásárhelyen. Az eseményen, amelyről beszámoltunk, hozzávetőlegesen 100 személy vett részt. Ugyanaznap délután egy másik megemlékezésre is sor került, a Lakó Péterfi Tünde nevével fémjelzett Vásárhelyért Társaság szervezésében, körülbelül 70-80 ember részvételével.

A két esemény kapcsán vita alakult ki a közösségi oldalakon arról, hogy újból megoszlott a marosvásárhelyi magyarság, a két rendezvény szervezőinek nem sikerült megegyezniük.

Lakó: próbáltam egyeztetni

Lakó Péterfi Tünde arról számol be blogján, hogy megpróbált egyeztetni Kilyén Ilkával, de nem járt sikerrel. „Volt egy adott pillanat, amikor közeledni látszottak az álláspontok, amikor a művésznő felajánlotta, hogy legyen az egyik folytatása a másiknak, adja a nevét mindkét társaság, és legyen az a mottónk, hogy „Petőfi megér egy napot”. De mire örömmel rábólintottunk volna az ajánlatra, kiderült, hogy mégsem szeretnék ezt az egészet, egy olyan társasággal, amely még nincs bejegyezve” – számolt be Lakó Péterfi Tünde a megemlékezést megelőző eseményekről.

Ábrám megosztó akarnoksággal vádol

Azokra véleménynyilvánításokra reagálva, miszerint „egyesek megosztják a magyarságot, mert nem engedték, hogy közös rendezvény legyen”, Ábrám Zoltán megállapította: „Nevetséges és infantilis arra gondolni, hogy az EMKE, annak tisztségviselői megosztanák a magyarságot, hiszen a Petőfi-szobrot, előtte pedig a Teleki-házon a Petőfi-emléktáblát éppen azért állítottuk, hogy legyenek olyan emlékhelyeink Marosvásárhelyen, ahol a város lakossága Petőfi születésnapján, március 15-én, július végén és más alkalmakkor megemlékezhessen. Lehetőleg együtt”.

Ábrám kitér arra is, hogy kezdetekkor az együttes ünneplés, az „egyház-iskola-civil szféra hármasságán alapuló megemlékezés szellemében” szerveztek néhány március 15-i rendezvényt, majd, éppen a megosztottság miatt, kiléptek a szervezők sorából. Mint írta, nem tartja tragikusnak, hogy az EMKE szokásos újévi Petőfi-ünnepségén száz-százötven személy szokott jelen lenni, ahogy a fiatalok távolmaradását sem ítéli el, hiszen abban az időpontban általában a szilveszteri mulatság fáradalmait pihenik. 

„A megosztás kritikája éppen az önmagukat Vásárhelyért Társaságnak megnevezőknek szól, akik egy már hagyományosan zajló rendezvény mellé a megszokottól más időpontban saját rendezvényt szántak, és ez által újító jó szándékuk inkább megosztó akarnokságba torkollott. Ráadásul a legelemibb szervezési alapelvet sem tartották be, hiszen a mai napig sem keresték a kapcsolatot a legilletékesebb személlyel, a Petőfi-szobrot állító és a Petőfi-ünnepségeket szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (és nem Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület – ahogyan ők megnevezik) Maros megyei elnökével” – fogalmaz az EMKE-elnök, aki szerint bárkinek jogában áll megszervezni a maga rendezvényeit. „Szavainak és önzetlen akaratának a hitelességét azonban a sikeres rendezvények és a mögöttük álló sok száz és sok ezer óra adja. Közösségünket mindenekelőtt áldozatot is ismerő tettekkel kell szolgálnunk” – írja állásfoglalásában.

Kilyén: Lakóék nem engedtek

Kilyén Ilka a maszol.ro-nak hétfőn elmondta: megpróbált egyeztetni Lakó Péterfi Tünde szervezői csapatával, de ők nem voltak hajlandók a 12,30-as időponthoz illeszkedni, még úgy sem, hogy esetleg utána következzenek. Azt is felajánlotta nekik az EMKE, hogy segítenek nekik megszervezni az ő rendezvényüket délután a Kultúrpalotában. „Erre a válasz az volt, hogy nem, mert ott csak 600-an férnének el. Ehhez képest 75-en voltak délután” – mondta lapunknak a színművész.