A háromszéki önkormányzat benyújtotta keresetét az Emberi Jogok Európai Bíróságához - tájékoztatott Tamás Sándor tanácselnök, aki szerint nem hagyhatják annyiban a szimbólumhasználat folyamatos akadályozását. Hozzátette: meggyőződésük, hogy Európában, ebben az országban, bennünket, székelyeket is pont ugyanazok a jogok illetnek meg, mint az ország többi megyéjében lakó embereket.

„Úgy gondolom, nekünk is lehet megyei és helyi zászlónk, hiszen a román többségű megyék javarésze is rendelkezik ilyennel. Úgy érezzük, hogy mind az igazságszolgáltatás, mind a közigazgatás terén Romániát kétfelé osztották: vannak azok a megyék, ahol a jogszabályok értelmében használhatják helyi szimbólumaikat, és van Hargita és Kovászna megye, ahol ugyanazon törvény szerint ezt megtiltották”- nyilatkozta Tamás Sándor.

A háromszéki önkormányzat által benyújtott keresetben rámutatnak, hogy Kovászna megye hivatalos zászlójának betiltásával az igazságszolgáltatás megsértette a lakosság szimbólumhasználathoz való jogát és ez ellentmond a Románia által is ratifikált Emberi és Szabadságjogok Chartájában megfogalmazott elvek 12. protokollján belül található 1. szakasznak. A háromszéki tanácselnök értetlenül áll az ősszel meghozott bírósági döntés előtt: „Helyi és megyei zászlókról beszélünk: ezek használata nem sérti a helyi román közösség érzékenységét, különösen azért, mert a megyezászlón lévő címer a 16-17. században több erdélyi román család címeréhez hasonló elemet tartalmaz”.

Mint arról beszámoltunk a brassói bíróság azért tiltotta be Kovászna megye zászlaját, mert szerinte az túlzottan hasonlít a székely zászlóra. Tamás Sándor kifejtette: „katalán példával élve létezik egy sor olyan jog, amelyet nemzeti minimumnak neveznek, amelyről a közösség semmilyen körülmények közt nem mondhat le. Nálunk is van ilyen: az anyanyelvhasználat, szimbólumaink használata nem lehet vita tárgya. Az Európai Unióban Bretagne-tól kezdve Dél-Tirolon át egészen a finnországi svéd közösségig használnak saját szimbólumokat. Az unió 11 országában létezik valamilyen típusú területi, vagy kulturális autonómia, de még azokban az országokban is, ahol ilyen nincs, teljesen normális dolog, hogy helyi zászlókat használhasson egy adott közösség.”