Romániában körülbelül 800 ezer ember szenved a cukorbetegségtől, közöttük hozzávetőlegesen 100 ezer a 35 év alatti, 1-es típusú diabéteszesek száma. A Diabétesz Világnap alkalmával az országszerte egyedülálló, a cukorbeteg fiataloknak eddig három ízben megszervezett élményterápiás Yuppi Tábor egyik orvos önkéntesét kérdeztük a betegségről.

Mi az, amit a diabéteszről mindenkinek jó lenne tudnia?

Ez egy krónikus metabolikus betegség, aminek két formája van: a gyerekkori cukorbetegség és a felnőttkori. Felnőtteknél a kettes típusú cukorbetegség szokott megjelenni, az abból áll, hogy a szervezet nem ismeri fel az inzulint, és emiatt nem tudja feldolgozni. Gyermekkorban az egyes típusú cukorbetegség jelenik meg. Náluk az a gond, hogy hiányzik az inzulinhormon, amit a hasnyálmirigy terjeszt, és ami segíti a glukóz bevezetését a sejtekbe, hogy a sejteknek legyen energiájuk, és a szervezet tudjon fejlődni. A glukóz, ami nem jut be a sejtbe, a vérben marad – erre mondjuk, hogy megnő a vércukorszintjük, és ez hozza magával a tüneteket, hogy nagyon szomjasak a gyerekek, ezért sokat isznak, aztán sokat vizelnek, és mivel a sejtek nem tudnak fejlődni, folyton éhesnek érzik magukat, nagyon sokat esznek. Vannak más tünetei is a diabétesznek: a gyerek izzad, fárad, remeg, fogy.

A legtöbben nem tudják, hogyan viselkedjenek, ha környezetükben valakiről kiderül, hogy cukorbeteg. Mit javasolna?

Elsősorban, hogy bánjanak vele úgy, mint akármelyik másik emberrel, ne kerüljék, ne sajnálkozzanak fölötte. Az egyes típusú diabétesz kezelése úgy történik, hogy naponta háromszor injekción keresztül inzulint kell beadjon magának a beteg, és nagyon kell figyelnie az étkezésére, ki kell számolnia, mennyi szénhidrátot ehet meg. Gyakran szégyellik is, hogy számolgatniuk kell, mennyit esznek, és evés után, meghatározott időpontokban, meg kell szúrniuk magukat. Ezt próbálják rejtegetni is mások elől, emiatt zárkózottakká válhatnak. Ha valakiről megtudjuk, hogy cukorbeteg, legyünk nyitottak rá, hallgassuk meg, ha szeretne beszélni róla, de különben ne faggassuk, és főleg ne érzékeltessük vele, hogy mi jobb helyzetben vagyunk nála.

A Világ legnépesebb országai 2013-ban: 1. Kína 2. India 3. DIABÉTESZESEK ORSZÁGA 4. Amerikai Egyesült Államok 5. Brazília – derül ki a Diabétesz Világnap nemzetközi felhívásából. --- A Diabétesz Világnapot minden évben Frederick Banting születésének napján, azaz november 14-én ünnepeljük. Banting és Charles Besttel közös gondolata vezetett az inzulin 1922-es felfedezéséhez. A Diabétesz Világnapot első alkalommal a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szervezte meg 1991-ben. Ezzel szerették volna felhívni a figyelmet a betegség világszerte növekvő terjedésére. A 2013. évi kampány célja a helyi közösségek, csoportok bátorítása a diabéteszről szóló ismeretek terjesztésére, megelőzésre, figyelemfelhívásra. A kis közösségektől a globális szintig jutva a kampány hangsúlyozza a kis, egyszerű tettek jelentőségét, melyek összeadódva jelentős eredményeket érhetnek el.

A Yuppi Tábor mit ajánl a cukorbeteg gyermekeknek?

Mint említettem, nagyon sok diabéteszes gyerek szégyelli a betegségét és zárkózottá válik – emiatt pedig nagyon sok élményről lemarad, ami más gyerek életében természetesen jelen van. A Yuppi Tábor itt segít, élményterápiával. A betegségről itt nem beszélgetünk, elfogadjuk mint egy állapotot, mindenki ugyanolyan helyzetben van, az önkénteseknek, akik nem mind diabéteszesek, szintén olyan a napirendjük, mint a cukorbetegeknek. Nagyon sok program van, amit otthon biztos nem próbálnának ki a gyerekek, mert nem olyan könnyen hozzáférhetőek, de a Yuppi Táborban olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek során nő az önbizalmuk, megtapasztalhatják, hogy rendkívül jól elboldogulnak olyan helyzetekben is, amelyek az egészségeseket is próbára tennék.

Úgy tudom, folyamatos az orvosi felügyelet a táborban. Hány szakember oldja ezt meg?

Negyven gyerek mellett van öt orvos és egy dietetikus. Egyszerre három Doki Manó dolgozik (az önkénteseket Manóknak hívják a táborban): egy Doki Manó van az orvosi rendelőben, egy Doki Manó két vagy három programhelyszín közelében, és a harmadik a többi helyszín közelében.

Miután kapcsolatba került a Yuppi Táborral, változott a hozzáállása a cukorbetegséghez és a betegekhez?

Nem sok kapcsolatom volt előzőleg a cukorbetegséggel. A rezidensképzés alatt két napot voltunk a diabetológián, és csak annyit láttam, hogy kiírjuk a kezelést, ki mennyi szénhidrátot kell egyen, s a gyerekek azzal hazamennek. Hogy ki hogyan boldogul aztán, azt nem láttam. A Yuppi Táborban, amire rácsodálkoztam, az volt, hogy miután a gyerekekkel kiszámoltuk, hogy mennyi szénhidrátra van szükségük, étkezés után ők még mindig éhesnek érezték magukat – egyáltalán nem könnyű a jóllakottság érzését úgy előidézni, hogy ne befolyásoljuk a szénhidrátadagot. A másik, ami szíven ütött: a gyerekek ujjbegyének a látványa. Mivel naponta négyszer-ötször mérnek cukrot kötelezően, ezen kívül pedig, ha rosszul érzik magukat, szintén megmérjük – a sok szurkálástól tele vannak sebekkel az ujjbegyeik.

A Yuppi Táboron kívül az országban milyen más rendezvények vannak, amelyek diabéteszeseket szólítanak meg? Hol vannak hiányosságok, és mi az, amit már itt is jól csinálnak?

Amiről én tudok, hogy azt nagyon jól csinálják, az a buziásfürdői képzés. Az ottani egészségügyi központban is szerveznek táborokat, ahol arra tanítják a gyerekeket, hogyan kell beadniuk maguknak az inzulint, hogyan számítsák ki étkezéseknél a szénhidrát mennyiségét, mennyit kell mozogniuk. Ismerek még orvosokat, akik szerveznek diabéteszes gyerekeknek hétvégéket, például egy szatmári orvosnőről tudom, hogy régebb óta foglalkozik ezzel, de lehet, hogy más orvosok is vannak még a sorban, akikkel nincsen kapcsolatom, ezért nem tudok ilyen irányú tevékenységeikről sem.

Mi áll a betegség hátterében? Milyen körülmények közt alakul ki nagyobb eséllyel, hogyan lehetne megakadályozni?

Egyrészt genetikai alapon öröklődhet, ha van a családunkban a felmenők közt diabéteszes, nagyobb a hajlamunk nekünk is. Másrészt az életmódunk is meghatározó lehet: a sok fast food, a sok zsír, tartósítószerek nagyon ártalmasak. A gyerekeknél az történik, hogy valamilyen káros hatás indítja be az autoimmun mechanizmust, amely kiöli az inzulint tartalmazó sejteket. Egészséges életmóddal ezt meg lehetne akadályozni.

Hogyan látja, mit kellene ma leginkább hangsúlyozni a diabétesz világnapja kapcsán?

Az egészséges életmód fontosságát: mit adunk a gyerekeknek, és mi magunk is mit fogyasztunk, kerüljük a zsíros és a tartósítószerekkel teletömött ételeket, a fast foodot, és próbáljuk a gyerekeket megmozdítani a számítógép elől, biztosítsunk rendszeres sportolási lehetőséget nekik, mozogjunk. Így ha meg is van a genetikai alap, az egészséges életmód szabályait betartva késleltethető vagy akár el is kerülhető, hogy kialakuljon a cukorbetegség.