„A jövőt újra meg újra át kell beszélni, és csakis egy olyan jövőt lehet elképzelni, ahol az erőszak nem érvényesül, és ahol a világ mindig megvédi a gyengébbet az erőszakkal és az erősebbel szemben” – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke az Erdély TV 24plusz című műsorában. Az aktív politikából visszavonult, de a közélet pulzusát továbbra is figyelő költő 1956 erkölcsi üzenetéről beszélt.

„1956 üzenete mindenütt egyértelmű kellene legyen számunkra, az elnyomást tűrni nem szabad, az elnyomással szembe kell fordulni, és végül is minden diktatúrát meg kell próbálni lerázni magunkról. Hogy ez milyen eszközökkel történhet egy adott pillanatban, és a történelemnek egy adott idejében, ez egy más kérdés, tehát nem feltétlenül erőszakkal, de mindenképpen szembe kell fordulni minden diktatórikus kísérlettel. És én azt hittem, hogy ez egyértelmű, ezért emlegetjük, és ezért tekintjük szimbólumnak 1848-at és 1956-ot is, hogy a magyar nép egy adott pillanatban szembefordult az elnyomással, és fölkelt az elnyomás ellen. Ahhoz, hogy most azt tapasztaljuk mindannyian, hogy zavar van e körül” – idézte fel Markó Béla a magyar miniszterelnök politikai tanácsadójának azt a nemrégiben tett kijelentését, amelyben kifejtette: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök helyében ők valószínűleg nem kezdtek volna emberéleteket követelő védekezésbe az orosz invázió ellen.

Az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerint Orbán Balázs kijelentését nem lehet másképpen érteni, és teljesen világos, hogy ő mindenféle indítékokat és példákat keresett az éppen időszerű, vagy az éppen propagált orosz-ukrán háborúval kapcsolatos állásponthoz. Markó Béla szerint egyértelmű Orbán Viktor politikai tanácsadójának a kijelentése. „Azt mondta az én véleményem szerint, hogy az ukránok rosszul tették, hogy védekeztek, amikor megtámadták őket. Ez egy felelőtlenség volt, emberi életekbe került, és akkor példaként azt hozta föl, hogy mi is tanultunk 1956-ból, nem kellett volna, sugallta, szembefordulni az oroszokkal, és ebből az jött ki, hogy az '56-os szabadságharc is hiábavaló volt” – fogalmazott Markó Béla.

„Semmiféle szabadságharc nem hiábavaló, ha egy nép, egy nemzet, valaki úgy fogna bele egy szabadságharcba, hogy biztos a győzelemben, akkor az egy egészen más helyzet, ennek nincsenek is erkölcsi vonatkozásai, és lehet azt állítani, hogy 1956-ban a magyar nép, a felkelők, a forradalmárok vereséget szenvedtek, de ez nem igaz. Tehát szörnyű megtorlás követte a szabadságharcot, ugyanakkor egyrészt olyan erkölcsi tartalékot jelentett az egész magyar nép számára, aminek máig ki kellene tartania, másrészt nem véletlen az, hogy attól kezdődően, főleg a '60-as években, majd a '70-es években, sokkal engedékenyebb volt az ottani rendszer, mint amilyen például Romániában volt” – mondta Markó Béla. Rámutatott, Romániában az 1970-es és főleg a '80-as években egy szörnyű, elnyomó diktatúrának volt kitéve a társadalom. „Magyarországon is tulajdonképpen egypártrendszer volt, bizonyos értelemben zsarnokság, de mégis életszínvonalban, meg sok másban elviselhető volt, legalábbis rövid távon. Azt mondanám, ha most azt kezdjük szálazni, hogy '56-ban győztek vagy veszítettek a szabadságharcosok, a forradalmárok, akkor látszólag veszítettek, hiszen az oroszok úgy tűnt, kimennek Magyarországról, aztán egy adott pillanatban visszafordultak, leverték a szabadságharcot véresen, fegyverrel, és visszaállították a kedvükre való rendet. Ezek szerint mondhatná valaki, hogy veszített a szabadságharc. De nem igaz, mert hosszútávon Magyarország óriási tekintélyre tett szert a világon, Magyarország egészen más lendülettel tudott a rendszerváltás után nekifogni egy nyugati típusú demokráciát építeni. Kijelenthetem, nem is igaz, hogy veszített a szabadságharc, ilyesmit mondani senkinek, sem politikusnak, sem mindennapi embernek, sem értelmiséginek, sem másnak nem szabad állítania, ilyesmit mondani szörnyűség” – érvelt Markó Béla.

Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltó generáció 1989 után tudta, mit akar: parlamentáris köztársaságot akar felépíteni, egy európai, nyugati típusú demokráciát. „Ennek a tudásnak most is meg kellene lennie, de én egy nagy-nagy bizonytalanságot látok” – véli. Azt látja, hogy erőre kaptak a populista rendszerek, erőre kapott egyfajta burkolt demokráciaellenesség, pedig itt lenne megint az ideje, leülni és végigbeszélni azt, hogy milyen jövőt képzelünk el magunknak, mert körülöttünk, itt-ott már nemcsak parázslik a veszély, hanem fel is lángolt. Tőlünk északkeletre ott az orosz-ukrán háború, a közel-keleti háborús helyzet is, amire nem vonhatjuk meg a vállunkat. Markó Béla úgy gondolja, a jövőt újra meg újra át kell beszélni, és csakis egy olyan jövőt lehet elképzelni, ahol az erőszak nem érvényesül, és ahol a világ mindig megvédi a gyengébbet az erőszakkal és az erősebbel szemben – fogalmazott.

Az aktív politizálásból visszavonult Markó Béla szerint hibát követ el az, aki azt mondja, hogy tőlünk nyugatra minden jó, minden szép, az Európai Unió nagyszerű és hibátlan, azon nem kell változtatni, jobbítani, de az is – köztük a mai hivatalos magyar kormánypolitika – aki elutasítja az Európai Uniót, elutasítja a nyugati típusú demokráciákat, fölerősíti azoknak a mindenfajta különböző gondjait.  „Valamikor 1100 esztendővel ezelőtt idejöttünk, és attól kezdődően az egész történelmünk arról szólt, hogy nyugatiakká akartunk válni, és azzá is váltunk. Most tulajdonképpen ezt a sikertörténetet is megtagadja az, aki azt mondja, el innen mindenféle nyugati kenceficével, mert mi most ismét kelet felé akarunk nézni” – mutatott rá. Markó Béla úgy gondolja, az a helyes magatartás, ha még inkább integrálódni akarunk a nyugati rendszerekben, tegyünk meg mindent azért, hogy ott, ahol nincsenek rendben a dolgok, az Európai Unióban, meg ezekben a nemzetközi szervezetekben, ott járuljunk hozzá valami módon ennek megváltoztatásához. Az Erdély TV műsorában nyilatkozó volt szövetségi elnök rámutatott arra, hogy mekkorát zuhant a presztízsünk a világban és Európában 1956 után. „Ez nem mérhető törvényekkel, gazdasággal, anyagi értékekkel. Magyarország tekintélye, a magyar szabadságharcosok tekintélye 1956 után az egész világon nagy volt, ezáltal a magyar népnek és nemzetnek is nagyon nagy volt a presztízse, ami kitartott egészen 1989-ig, sőt még utána is egy darabig. Mert azoknak van presztízsük, akik a szabadság mellé állnak. 1956-nak ez is egy óriási hozadéka mindannyiunk számára, azok számára is, akik nem Magyarországon éltek, hanem itt, Erdélyben élnek” – mondta Markó Béla.