Hétfőn az Európai Bizottságnál is iktatták az európai polgári kezdeményezést, amely Minority SafePack néven intézkedéscsomagot javasol az Európai Uniónak a kisebbségvédelem érdekében. Az út azonban számos buktatót rejthet. Számoltak-e mindezzel a kezdeményezők? Legyőzhetők-e az akadályok? A kérdéseket a kezdeményezés koordinátorának, Vincze Lóránt FUEN alelnöknek, az RMDSZ külügyi titkárának tettük fel. 

Amióta az uniós polgárok számára megadatott a polgári kezdeményezés lehetősége, élt-e valaki vele, vagy az RMDSZ és partnerei léptek először e téren?

Kisebbségi témában ez az első. Érzékeny politikai, kulturális témában nem volt még polgári kezdeményezés. Tavaly április óta, a lisszaboni szerződésnek köszönhetően nyílt meg ez a lehetőség, s eddig egyetlen kezdeményezés jutott az aláírásgyűjtés végére. Ez az ivóvízhez való európai jog kérdése. Már kedvező visszajelzéseket is kapott az Európai Bizottságtól (EB), úgy ítélték, hogy olyan téma, amivel érdemes foglalkozni. A polgári kezdeményezés lényege az, hogy az ivóvíz ne legyen magánosítható, ne kerülhessen magánkézbe az európai ivóvíz készlet, minden európai polgárnak joga legyen egészséges ivóvizet használni.

Nekem a nyilatkozatokból úgy tűnik, a kezdeményezők szinte biztosra veszik, hogy az EB regisztrálja a kezdeményezést, és ősszel elindulhat az aláírásgyűjtés. Mennyire biztosak abban, hogy át fog menni a szűrőn? Nemrég épp agy magyar hasonló jellegű kezdeményezés kapcsán, a Tőkés Lászlóék javaslata esetében láthattuk, hogy az előzetes normakontrollon azt mondták, a kisebbségi témakör nem tartozik közösségi hatáskörbe. Az Önökét miért szeretnék jobban?

Mi igazából csak reméljük, hogy átmegy szűrőn és regisztrálják. Az európai őshonos nemzeti kisebbségek egy olyan kisebbségvédelmi csomagot állítottak össze, amely ajánlatként kerülhet az EB asztalára, s arra biztatja az uniós intézményeket, hogy a jogalkotás területén is foglalkozzanak ezzel a témával, több legyen az uniós jogrendszerben az európai kisebbségek kapcsán, mint az a fél sor a lisszaboni szerződés szövegében, illetve itt-ott utalások például a nyelvhasználat területén. Mi keretszabályozást javasolunk az Uniónak. Biztosak nem lehetünk abban, hogy regisztrálják, de reméljük, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amely az uniós kompetenciák kapcsán megtalálta a kapcsolódási pontokat, és mint ilyen teljesen illeszkedik az EU-s szabályrendszerbe. Szeptember 16-ig kell válaszolnia a Bizottságnak a megkeresésünkre, egyelőre csak automatikus válasz érkezett az on-line regisztrációra, kéthónapos határidővel fogunk majd tényleges választ kapni. Az aláírásgyűjtés ezután indulhat. Vannak biztató jelek, annak tekintem, hogy uniós szakértők maguk mondták, olyan csomag ez, ami elfogadható. Viszont ha az uniós intézmények viszonyulását vesszük a kisebbségi kérdéshez, amit én úgy szoktam fogalmazni, hogy a nullához közelít, akkor akár szkeptikusak is lehetünk. De most ki kell várni a végét.

Gyakorlatilag azt szeretnék, hogy az az alapelv helyeződjön hatályon kívül, hogy a kisebbségvédelem tagállami hatáskörbe tartozik és legyen valamiféle egységes, kötelező közösségi keretszabályozás?

Igen. Vagyis, nem épp azt, hogy hatályon kívül helyezzék az említett alapelvet, hiszen az nem fog megtörténni a szerződések módosítása nélkül. Azonban azt látnunk kellett más politikai területeken, pl. a felsőoktatásban, vagy akár a romastratégiát is ide sorolhatnám, hogy akkor is, amikor nincsen kompetenciája az Európai Uniónak bizonyos területen, megfogalmazhat politikákat, javaslatokat, promoválhat intézkedéseket. Tulajdonképpen ezt szeretnénk a kisebbségi témában is, plusz annyival többet, hogy a különböző részterületeken fellelhető meglévő szabályozásokat egységes rendszerbe foglalják, hogy a romániai kisebbségi törvényhez hasonlóan a több jogszabályban megtalálható jogokat egységesítsék egy keretszabályozásban, illetve új intézkedésekkel erősítsék azt. Vagy ha ez túl kemény javaslatnak bizonyul, akkor erősítsük a különböző politikai területeken a kisebbségvédelmet, hozzunk létre új intézményeket, és rendeljünk hozzá új eszközöket. Meg kell vizsgálni majd a lehetőségeket, nyilvánvaló, hogy az EU szintjén politikai alkuk és intézmények közti alkuk függvénye lesz az eredmény.

Azt tapasztaljuk, főképp a gazdasági válság következtében, de már a kelet-közép-európai uniós bővítés következtében, hogy az EU bizonyos dolgokra nem volt felkészülve, bizonyos dolgokra nem is lehetett, hiszen eddig nem szembesült ezekkel a problémákkal. Ezért kénytelen, és úgy tűnik, képes is, továbbfejleszteni saját szabályrendszerét ilyen irányba. A közép-kelet-európai csatlakozással, ám még inkább a legújabb balkáni nyitással az etnikai-nemzeti kérdés is bekerült az uniós problémák sorába. Gondolja, hogy a válság, illetve a balkáni puskaporos hordó felé való nyitás segíthet az ilyen irányú továbblépésben?

Az unió folyamatos fejlődésben van intézményi szintek és szabályozások terén is. A gazdasági kormányzás tekintetében az elmúlt években olyan intézkedések születtek, amelyekről néhány évvel korábban azt lehetett volna mondani, hogy sértik a tagállami kompetenciákat, ezért merült fel egyre hangsúlyosabban, hogyha még további lépések történnek a gazdasági kormányzás, a közös uniós kormányzás felé, azt már a szerződések módosítása nélkül nem lehet megtenni. És ebben újabb esélyt látunk. Tehát ha az uniós szerződések megnyílnak módosításra, akkor egyértelmű, hogy nem lehet leszűkíteni csak a gazdasági kormányzásra, hanem új javaslatokat lehet megfogalmazni más problémás területeken is. Például a kisebbségvédelemben. Mi azt szeretnénk, hogy készen álljunk ezzel a javaslatcsomaggal, bármi legyen is most a sorsa. Azt mondhatjuk, ez egy olyan ajánlat, amelyet az őshonos kisebbségek maguk állítottak közösen össze, és amelyet az uniós intézményeknek figyelembe kellene venniük, amikor módosulnak a szerződések.

Úgy fogalmazott, az uniós intézmények érzékenysége a nullához közelít. Bizonyos tekintetben érthető, többek között azért, mert a Balkán-háborúk óta ebben a térségben égető, akut kisebbségi problémák nincsenek. De hogy viszonyulnak a kezdeményezéshez a tagállami kormányok, azok, ahol a kezdeményező kisebbségek élnek? Ilyen irányú kapcsolatfelvétel vagy visszajelzés volt már?

Vannak egyeztetések, voltak kapcsolatfelvételi kezdeményezések. Amikor érzékenységről beszélek, tudom, hogy nem is annyira az uniós intézmények saját álláspontja miatt van, hanem a tagállamok részéről érkező elhatárolódás ez, ami kivetítődik nyilván az uniós intézményekre. Ők sem szaladhatnak előbbre, mint az Európai uniós konszenzus bizonyos témában. Nyilvánvaló, hogy a tagállamok részéről érzékelhető az elhatárolódás és érzékenység egyaránt, főképp Franciaország és Görögország részéről, de a térségünkben is akad ilyen.  Most abban a szakaszban vagyunk, amikor nyilván egyeztetünk a különböző tagállamokkal, támogatókat keresünk, és reméljük, hogy nem egyes tagállamok ellenvetése miatt csúszik el egy egyébként technikai jellegű regisztráció. Valójában egy jogi regisztrációnak kell megtörténnie, ami során összevetik a kezdeményezést az uniós szerződésekkel és meglévő szabályozásokkal, és ha nem egyértelműen ezen kívül esik egy tematika, akkor azt el kellene fogadnia a Bizottságnak. Persze, lehet, hogy hiú ábránd azt gondolni, hogy nem érvényesülhetnek más érdekek is. De mi azon vagyunk, hogy támogatókra leljünk. Partneri ajánlatként fogalmazzuk meg javaslatunkat, amelyről majd egyeztetni is lehet, természetesen.

Feltételezzük, és reméljük, hogy meglesz ez a regisztráció és elindulhat az aláírásgyűjtés. Hét államból egymillió aláírást kell összegyűjteni. Hogy gondolják, ez összejön hét állam kisebbségeinek soraiból vagy a többségi lakosság soraiból is számolnak támogatókkal?  

A kisebbségek természetes szövetségeseink, számukra elemi érdek a kezdeményezés sikere. Az igazi kihívás nyilván a többségi társadalmakat megszólítani, meggyőzni, hogy olyan javaslat ez, ami az európai keretekben teljesen elfogadható, amely pozitív, amely az európai sokszínűséget, soknyelvűséget erősíti, amely konkrét intézkedéseket kíván az elvek mellé rendelni. Azt is tervezzük, hogy ha elkezdődik a kampány ún. sztárokat, közéleti személyiségeket nyerünk meg magunknak a többségi társadalomból, vagy kisebbségből elszármazottak közül olyan ismert embert, mondjuk labdarúgót, akit a többség már elfogadott, és sztárnak tart. Azt kérjük tőlük, hogy adják arcukat és nevüket a kezdeményezéshez, mert így talán könnyebben kibontakozhat a többségi párbeszéd irányába mutató politikai akció.

Hát én ehhez sok sikert kívánok, de a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy a tagállamokon belül a kisebbségi kérdések lesöprése az asztalról mindig a többségi lakosságra való hivatkozással történik, mert a politikusok félnek a voksvesztés miatt, és nem véletlenül. Nem állhat elő ugyanez a képlet e kezdeményezés kapcsán is, csak most már uniós szintűvé nőne a többség-kisebbség szembenállása?

Ha bárki megnézi a kezdeményezés szövegét, láthatja, hogy nem elvenni akar bárkitől, a többségtől, hanem hozzáadni szeretne az európai sokszínűséghez, az európai értékekhez. Kisebbségvédelmi intézkedéseket fogalmaz meg, ezt a tematikát kívánja jobban megjeleníteni az európai társadalmakban, de nem valaki ellen irányul. Nagyon érzékenyek például a nyugati demokráciák a bevándorló kisebbségek kérdésében, mert az egy szociális kérdés. A romastratégia megalkotását végül is egy erős társadalmi nyomás előzte meg Franciaországból, Olaszországból és más uniós államokból. Nos, hogy a nemzeti-etnikai kisebbségi kérdésben ilyen égetős problémák nincsenek, így ekkora nyomás sincs, az hogy most nincsenek az utcán a nemzeti kisebbségek, hogy most épp nincsenek akut konfliktushelyzetek, nem azt kellene hogy jelentse, hogy a strucc a homokba dugja a fejét, hanem azt, hogy a lehetőséget kihasználva előzzük meg a konfliktusokat. Azért ne felejtsük, hogy Európában még mindig könnyen elharapózódhatnak a konfliktusok, amennyiben egy kedvezőtlen gazdasági légkörben valamiféle kis szikra valahol lángra kap. Az ilyen kezdeményezések, mint a miénk, az ilyesmit szeretné megelőzni. Ebben kellene partnereknek lenniük a tagállamoknak és az Európai Unió egészének.