Egy brit házaspár, Sara és Douglas nyolc éve próbálja meghonosítani Kalotaszegen az őstermelők ízes portékáival telerakott – Nyugaton már rég elterjedt – biodobozok forgalmazását. Az egészséges táplálkozás népszerűsítése mellett a helyi termelőket is segítik azzal, hogy eviszik árujukat a megrendelőkhöz Bánffyhunyadra és Kolozsvárra is.

Ideragadt a szívük Erdélybe

Az angliai Sara és párja, a skót Douglas húsz évvel ezelőtt látogatott először Romániába, vakációzni. Ahogyan mondják, akkor ideragadt a szívük Erdélybe. 1997-ben megtalálták a módját, hogy visszajöjjenek, immár munkaügyben. Angolt tanítottak egy évig Aradon, majd még egy évig Marosvásárhelyen. Sara édesapjának hirtelen halála visszarendelte őket Skóciába, ahol megvásároltak egy régi házat, ami felújításra szorult.

A ház felújításában Douglas vállalta az oroszlánrészt, Sara pedig tanulmányait folytatta a Dundee-i egyetemen. Douglas az építkezésben használatos természetes alapanyagokkal ismerkedett: mész, vályog, kő, fa, nád. Sara pedig Kós Károly hagyatékával, a Gödöllői művésztelep értékeivel, Közép-Európa huszadik századi történelmével bíbelődött.

Skóciában is, Kalotaszegen is otthon

Nyolc évvel ezelőtt megszületett a döntés: visszajönnek Erdélybe. A felújított skóciai házukat bérbe adták, és Kalotaszegre költöztek. A környék kiválasztásában két dolog játszott döntő szerepet: Kós Károly hagyatéka, valamint az addig csak vonatból ismert vadregényes kalotaszegi táj.

Megközelíthetőség szempontjából fontos számukra, hogy létezzen vasút a környéken, ugyanis Sara és Douglas "környezetszerelmesek". Ez azt jelenti, hogy nem használnak olyan eszközt, amelyműködtetése során a környezetet szennyezik. Utazni csak vonattal vagy kerékpárral szoktak, ráadásul összecsukható kerékpárral, amit könnyen és bérmentesen lehet szállítani a tömegközlekedésben is. 

Ez a környezettudatosság a magyarázata annak is, hogy miért nem fogyasztanak bevásárlóközpontból vett élelmiszert. Az őstermelőtől beszerzett élelmiszer semmiféle kapcsolatba nem kerül üzemanyaggal, tehát se közvetve, se közvetlenül nem árt a környezetünknek, nem beszélve arról, hogy nagyságrendekkel ízletesebb, finomabb, frissebb és ennél fogva vitamindúsabb, mint a nagyban termelt áru.

Ritkán utaznak Skóciába, utoljára például karácsonykor voltak. Viszont ott is egy helyi gazdaságtól vásárolják a zöldséget, gyümölcsöt - dobozolva. Skóciában és Angliában nagyon ritkák a termelői piacok, vásárok, a szupermarketek visszaszorították ezeket. Így terjedt el a biodoboz Angliában, ugyanis nagyon sok család inkább az őstermelőtől szerzi be a szükséges élelmiszereket. Ennek ötletét pedig már csak importálni kellett Erdélybe, ráadásul az itt kóstolt termékek Sara és Douglas szerint ízletesebbek, frissebbek, mint a skót vagy angol termékek.

“Soha nem gondolkoztunk el azon, hogy hol van az otthonunk” – mondja Douglas, és Sara hozzáteszi, bizonyára amiatt van ez, hogy “nem vagyunk annyira idősek, hogy betegségről, halálról, elmúlásról gondolkodjunk, de már nem is annyira fiatalok, hogy úgy váltogassuk az országokat, mint a tiszta ruhát”.

Szelíd együttélés Erdéllyel

Régi épületek, nemzeti értékek, anyanyelvi sokszínűség, kultúra, helyben termelt élelmiszer, hagyomány – ezek azok a dolgok, amik a szigetországi párt Erdélybe vonzották. Gyermekük nincs, és azt tartják legfontosabbnak az életben, hogy a hagyományos életformát megőrizzék – mivel, mint mondják, bebizonyosodott, ez sokkal élhetőbb a modern életvitelnél, ráadásul a Földnek sem árt.

Rendkívül szerencsésnek tartják magukat, hogy érdeklődésüknek: a fenntartható fejlődésnek, a multikulturalizmusnak, helyi termelésnek és hagyományőrzésnek élhetnek, és abban vállalhatnak szerepet, harcolhatnak érte. Pontosan ezért létesítettek egy civil szervezetet is, Tarnat-Kalotaszeg Durabil (TKD) névvel.

Hét évvel ezelőtt megvásárolták első házukat. Kis egyszobás parasztház kőből-fából, döngölt padlóval, ami minden bizonnyal már rég le lenne bontva, ha valaki más tulajdonába kerül. Azóta további három házikót tudhatnak magukénak Kalotaszeg különböző településein: Valkón, Magyarókerekén és Bánffyhunyadon. Azon kapták magukat itt Erdélyben, hogy ha az embernek elég munkája van, - egy ház és a hozzá kapcsolódó cél -, akkor hamarosan még akad mellé annyi, hogy azt már képtelenség abbahagyni.

Mivel a romániai földtörvény szerint idegen állampolgárok nem birtokolhatnak földterületet az országban, szükség volt egy romániai jogi személy létrehozására, így bejegyeztek egy céget is, ez szemléletesen a LILtrans (Low Impact Living Transilvania) elnevezést kapta, ami kicsit költőibb fordításban annyit tesz: „Szelíden Együttélni Erdéllyel”.

„Eredetileg azt képzeltük, ezt a céget használhatják majd azok a nyugati állampolgárok is, akik hozzánk hasonlóan kitelepednének, megtanulnák az itt beszélt nyelveket, megismernék a helyi értékeket és hozzájárulásukat adnák a helyi közösségekhez, ám azt kellett tapasztalnunk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Sokat kell győzködni – ráadásul angol nyelven, ami most már nem tartozik a kedvenceink közé -, épületeket bemutatni, mindez semmilyen eredménnyel nem jár.”

A bizalom a legjobb biotermelői tanúsítvány

Mivel „teljesen zöldek” és úgy gondolják, jól fog, ha a romániai zöld mozgalmat erősítik, kiváltották a biotermelésre vonatkozó zöld tanúsítványt is. Néhány évvel ezelőtt nagyon megemelték a zöld tanúsítványok megszerzésének árát Romániában, mivel a kormány úgy gondolta, ez egy nagy üzlet, amiből sok pénzt lehet szerezni. 

„Kalotaszegen nem jelent semmit az a kifejezés, hogy biotermelő: vagy használsz vegyszereket és műtrágyázol, vagy nem - ez itt ilyen egyszerű” – magyarázta Douglas. Úgyhogy lemondtak a tanúsítvány megszerzéséről, manapság a bizalom az a tanúsítvány, amellyel élnek. „A bizalom minden más hatósági papírnál erősebb és hitelesebb. Ezért is csak a kisebb termelőkkel dolgozunk, lehetőség szerint olyanokkal, akik a saját házi veteményesükből osztoznak.”

A bánffyhunyadi házuk a Nagy utcában található, ahol minden kedden termelői piac van. Sara úgy tudja, a keddi piacok Hunyadon régről ismertek, krónikások is írtak róla, a két szigetországi pedig első látogatása alkalmával bele is szeretett.  

Mint valamennyi független piac, ez is állandó kihívásokkal néz szembe: a törvények folyamatosan változnak, a politika csaknem mindenbe beleszól, a nagybevásárló központok gombamód szaporodnak, a gazdasági válság pedig mélyíti a szakadékot a nagyon gazdagok és az egyre gyarapodó szegények között. Ezért is döntöttek úgy, hogy a helyi termelőktől fognak vásárolni, a piacon. Lassan megismerkedtek a termelőkkel, mindannyiukkal elbeszélgettek, aztán mivel nekik is volt egy parányi túltermelésük a veteményesben, kiálltak az árusok közé. Megtudták, kik a helyi őstermelők, kik azok akik távolabbról jönnek árulni és kik a viszonteladók. „Velük nem kötünk barátságot, hisz valamilyen szinten éltetik a kialakult rossz gazdasági helyzetet” – véli Sara.

A télen indítottak egy Facebook oldalt is, ami egy virtuális változata a valós Hunyadi piacnak terményekkel, történetekkel, kis pletykákkal - és elég nagy népszerűséggel. Emellett a Sara és Douglas által működtetett egyesület, a TKD vándorkiállítással próbálja a köztudatba csempészni azokat az értékeket, amelyeket képviselnek, mintegy reklámozva az egészséges terményeket, a tudatos életformát és a fenntartható fejlődést.

Kezd teret hódítani a biodoboz

Bánffyhunyadon lényegesen kisebb a kereslet a piaci árura, mint Kolozsváron, de van néhány állandó kliens, akik Bikalról, Ketesdről, Dámosról, Hodosfalváról, Kisbányáról, Körösfőről, Kalotaszentkirályról behozzák, amit termeltek. A nyár közeledtével az árusok száma is növekszik. Így jött az ötlet, hogy segítsenek a helyi termelőkön friss terményeik, kerti virágaik értékesítésében. Ám nem mindig sikerül mindenre gazdát találni. „Múlt héten például egyik kedves partnerünk, Erzsike a világ legszebb virágcsokrait hozta be a piacra, arra számítva, hogy egy állandó vásárlója, aki rendszeresen felvásárol mindent, elviszi. A vásárló nem jött, a rengeteg álomszép csokor pedig ott maradt” – mesélik.

„Első dobozainkat áprilisban ajánlottuk fel ismerőseinknek, barátainknak, hogy tegyük próbára a kezdeményezést. Nem volt könnyű, márcsak azért sem, mert elég kevés finomság állt akkor a rendelkezésünkre. Még barackbefőtt is került a dobozba, ami az őszi eltevésből maradt. Ez minimális mennyiségű cukorral készült, mézzel, szalicil nélkül. Az extrák közt tojás, virágpor, méz, sajt szerepel, amiket a helyi termelőktől vásárolunk” – magyarázta Sara.

Nem ők az elsők Romániában ezzel az ötlettel, Kolozsváron közel egy éve alakult a Parasztdoboz mozgalom, ami hetente biztosít friss zöldséget a megrendelőknek. Számos ismerőssel és jó baráttal – valamennyien környezetszerelmesek - kidolgoztak egy egységes biodoboz ötletet, amely olyan zöldségeket, gyümölcsöket és állati eredetű élelmiszert tartalmaz, ami vegyszeres kezelést nem kapott. Abban is egyhangúlag megegyeztek, hogy a biodoboz küldetése az egészséges táplálkozás mellett a helyi termelők támogatása is. 

A piaci kosár vagy biodoboz ötlete óriási lehetőségeket rejt a két környezetvédő szerint, messze túllépve Bánffyhunyad földrajzi és időbeli határain. Mert, mint mondják, egy külföldi multinacionális cég bevásárlóközpontja ma még ott van, de holnap már nincs. A helyi termelők pedig mindig is ott lesznek a piacon, friss termékeikkel.

Mi van ezen a héten a dobozban?

Vasárnaponként frissítenek a doboz tartalmán, és ezt felteszik a Facebook oldalukra is: mit tartalmaz az éppen soros heti doboz, kik termelték, milyen körülmények között, illetve mik a rendelhető extrák: tojás, sajt, egyéb. A szövegben mindannyiszor elmondják, miért is fogtak ebbe a tevékenységbe és egy kis történetet is elmesélnek az életükről – románul, magyarul vagy angolul. Együttműködnek néhány kolozsvári vállalkozással: Orangerie, Ecoruralis, Kaja Tanya, Bridge Language School. Ezek civil szervezetek, kis üzletek és éttermek, ahová a plakátjaikat kifüggesztik.

Hétfő esténként vagy kedd reggelente pedig begyűjtik a megérett terményeket, fűszernövényeket a hunyadi, dámosi és magyarókereki kertjükből, majd kedd reggel bevásárolnak a hunyadi piacon, de csak azoktól a termelőktől, akikről tudják, hogy nem permeteznek. Ezért aztán soha nem tudható előre egész pontosan, hogy mi is kerül a dobozokba.

„Van egy kolozsvári barátunk, Zoli, aki a hunyadi piacon ruhaneműt árul. Ő az, aki kedd délutánonként autójával elviszi Kolozsvárra a dobozokat és az Ecoruralis Egyesület Dávid Ferenc utcai székhelyénél leteszi. A kliensek ide jönnek értük. Mivel nem tudjuk megoldani a házhozszállítást, nem csatlakozhatunk a Parasztdoboz mozgalomhoz” – magyarázza Douglas, azt is hangsúlyozva, hogy egyelőre nem is akarnak növekedni a vállalkozásban, mindössze heti 4-5 dobozt szállítanak. A legfontosabb ugyanis az marad, hogy a helyi termelőket arra késztessék, minden kedden jöjjenek ki a piacra friss terményeikkel, mert biztosan lesz, aki megvegye tőlük.

A másik lényeges tényező, amihez az angolok ragaszkodnak, hogy üzemanyagmentesen szállítsák a terményeket klienseiknek. Ez pedig azt jelentené, hogy kerékpáron szállítják ki a dobozokat, netán egy kis utánfutóval.

„A tevékenységünk minden mozzanata példaértékű. Az ilyen típusú, fenntartható fejlődést propagáló mozgalmak szlogenje: emberek, föld, haszon. Ám mi ebből a háromból csak az első kettőre összpontosítunk. Semmilyen szinten nem kívánunk anyagi hasznot kovácsolni a magunk számára belőle” – összegezték.

Egyelőre az árusok nagyrésze idős falusi, aki nem sokat ért a két angliai kezdeményezéséből, de azt máris megtapasztalták, hogy amióta odafigyelnek rájuk, minden alkalommal sikerül eladniuk a kihozott árut. Nem olcsóbban, nem is drágábban, de nem is marad a nyakukon.

Újrakapcsolni a várost a faluval

Sarának és Douglasnak úgy tűnik, Erdély kicsit elvesztette kapcsolatát a saját falvaival – ennek helyreállításán is dolgoznak. Fontosnak tartják, hogy a városi ember ráhangolódjon a falusira, megpróbálják összehozni egymással azokat a személyeket, akik szinte egyszerre lélegeznek, és szükségük van egymásra. Azt vették észre, a kolozsváriak nagyon érzékenyek az egészséges étkezésre, életmódra - márpedig ezt a hajlandóságot is erősíteni kell. Ezért egyik céljuk, hogy a biodobozokon keresztül hozzák közelebb a kolozsvári lakosságot az Ecoruralis Egyesülethez is, amelynek ők is tagjai, és a két egyesület céljai egyeznek. Szőcs-Boruss Attila, az Ecoruralis vezetője elmondta, neki is eszébe jutott már ez az ötlet, de Sara és Douglas direkt ezért költöztek ide, csak ezzel foglalkoznak, ők is tagjai az egyesületnek, és a kolozsvári gyűjtőpontja a dobozoknak itt van.

Új zöldekkel is gazdagítják a helyi kínálatot, amit az itteni piacokon nem látni: rukkolát, koriandert ültettek a saját kertjükbe, abból kapnak kóstolót a biodobozosok, de a falusi őstermelők is. Mivel városon nagyon divatos ezeknek a fogyasztása, de nem lehet beszerezni a piacról őket, megpróbálják meggyőzni falusi barátaikat, hogy termesszenek ők is a kertjükben, hisz van rá igény.

Úgy vélik, a falusiak mára már elvesztették a hitüket abban, hogy a mezőgazdaságból meg lehet élni. Ha támogatják őket, és a falusiak azt látják, hogy van értelme a munkájuknak, akkor nem hagynak fel vele.