Egyszerű megfázásra gondolt, amikor az első tüneteket érzékelte magán, majd kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladása van és az elvégzett koronavírustesztje is pozitív eredményt mutatott. Tánczos Barna Hargita megyei szenátor két hetet töltött a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fertőző betegségeket kezelő részlegén Csíksomlyón. Tapasztalatairól, a betegséggel kapcsolatos gondolatairól kérdeztük a székelyföldi politikust, aki tanácsot is adott azoknak, akik pozitív teszt miatt kórházi kezelésre szorulnak.

Hogyan kezdődött a betegsége? Milyen tüneteket észlelt magán, amelyek végül a koronavírusteszt elvégzéséhez vezettek?

Egy éjszaka, amikor megizzadtam és az ablakot is nyitva felejtettem, megfáztam, és másnap volt egy kis lázam. Meg voltam róla győződve, hogy egyszerű hűlésről van szó. Abban a periódusban egyébként éppen gerincsérv-kezelés miatt pihentem otthon. Ez a két dolog vélhetően egymásra tevődött. Néhány napig nem is tudtam eldönteni, miért érzem rosszabbul magam. Két-három nap után éreztem, hogy a tüdőm nem úgy működik, ahogyan kellene. Például kimentem sétálni és rettenetesen fáradtam, izzadtam.

Ezután mentem be tüdővizsgálatra a sürgősségi osztályra, a CT pedig kimutatta a tüdőgyulladást. Azonnal be is fektettek, estére pedig kiderült, hogy a Covid-tesztem is pozitív. Minden valószínűség szerint a vírus okozta a tüdőgyulladást. A kórházban viszonylag hamar, a 8. és a 9. napon megjött a két negatív koronavírustesztem, de a tüdőgyulladás kezelése miatt tovább kellett bent maradnom, gyakorlatilag kéthetes kórházi ellátásban részesültem.

A kórházban milyen kezeléseket kapott a felépülése érdekében?

Számos perfúzió folyt le, főleg gyulladáscsökkentőket, antibiotikumokat, vérhígítót kaptam. A koronavírusra pedig a Csíkszeredában előírt protokoll szerinti kezelésben részesültem a második negatív teszteredményig. A szervezetemet mindenképpen megterhelte a kezelés. Az erős antibiotikumok és gyulladáscsökkentők által felborított egyensúlyok visszaállítása, a májfunkciók helyreállítása külön kihívás.

Meddig tarthat a teljes felépülése?

Hétvégéig kapok még gyógyszeres kezelést. Utána néhány hét vagy hónap is eltelhet addig, amíg a tüdő visszanyeri a régi kapacitását és minden rendbe jön. Ez egy hosszú türelemjáték lesz, de ilyen a tüdőgyulladásból a gyógyulás. Fokozatosan, mozgással, sétákkal vissza kell hoznom a tüdőmet a rendes működési szintjére. Vigyáznom kell, hogy ne izzadjak meg, ne fázzak meg. Most már azt gondolom, jó úton haladok afelé, hogy a szervezetem minden paramétere visszaálljon a normális értékekre.

Mit érzett abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy pozitív eredményt hozott a koronavírusteszt?

Fura érzés volt, az biztos. Mint sokan, én is tudatában vagyok és voltam annak, hogy ez a vírus itt van közöttünk, hogy vigyáznom kell magamra, a családomra. Érdekes, hogy azon személyek közül, akikkel az elmúlt egy-másfél hónapban találkoztam, senki sem bizonyult pozitívnak. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel egy pozitív tünetmentes hordozótól kaptam el valahol én vagy a családból valaki. Meggyőződésem, hogy  apróbb tünetekkel az egész család átesett a betegségen. Ők a pozitív tesztem után önszántukból és a környezetükre való tekintettel otthon maradtak 14 napos elkülönítésben, bár abban a periódusban nem létezett jogszabály, ami erre kötelezte volna őket.

A társadalom egy része gyanakodva, sőt gyakran ellenségesen fogadja a koronavírussal kapcsolatos híreket, sokan egyszerűen kitalációnak tartják a betegséget magát is. Mit gondol erről a jelenségről?

Érdekes, hogy az emberek jó része nagyon szkeptikus a vírus létezésével kapcsolatosan. Sokan nem hisznek abban, hogy valós veszélyt jelent, én pedig nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy bár a vírus az emberek nagy többségét úgy érinti, hogy szinte tünetmentesen vagy enyhébb tünetekkel átesnek rajta, sok embert hozhat olyan veszélybe, amelynek nem kellene senkit kitennünk. Ezért kell vigyáznunk magunkra és a környezetünkben élő személyekre.

Teljesen kiszámíthatatlan, hogy egyik vagy másik szervezet hogyan reagál erre a vírusra. Tudok olyan személyről a kórházban, aki három nap után intenzív osztályra került, pedig apróbb tünetekkel érkezett, vagy volt olyan 70 év körüli, aki minden probléma nélkül átvészelte, míg a középkorú családtagja légzési problémákkal szenvedett.

Teljes elszigeteltségről számolt be a kórházban töltött napjai alatt. Hogyan élte meg ezt a magányos időszakot?

Úgy érzem, jól tudtam menedzselni ezt a helyzetet. Szigorú napi programot állítottam össze magamnak. Szinte percnyi pontossággal osztottam be az időmet: megvolt, hogy hány órakor mi a dolgom, mikor kelek, mikor fekszem, mikor étkezek, mikor olvasok. Ez a program nagyon sokat segített abban, hogy a teljes elszigeteltséget elviseljem. Gyakorlatilag négy fal között ül az ember, és az ajtón sem mehet ki. Én két hét alatt kétszer jártam ki öt percre, amikor tüdőröntgent készítettek. Nehéz ezt mentálisan feldolgozni, akik nem elég erősek, azok megroppannak. Sok esetben sokkal nehezebb ezt a pszichés terhet viselni, mint magát a betegséget. Erre mindenkinek fel kell készülnie, aki pozitív teszt miatt kórházi kezelésre szorul.

Arról szólnak a sajtóhírek, hogy az egészségügyi személyzet túlterhelt, kimerült. Érzékelte ezt, látta ennek jelét a kezelése során?

Én azt tapasztaltam, hogy hihetetlen lelkesedéssel és lelki erővel dolgoznak. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy lankadt volna a munkakedvük, vagy elfogyott volna a mosoly a szemükből – a védőfelszerelésektől ugyanis csak szemeket láttam, arcokat nem.

Az orvosoktól, az asszisztenseken át a kisegítő személyzetig mindenki a maximumot nyújtja a csíkszeredai kórházban, és ezt nem győzöm elégszer megköszönni nekik a magam és minden beteg nevében, aki ide kerül. Hargita megyében nincsen még akkora betegség-hullám, ami olyan helyzetet idézne elő, hogy ne lennének helyek a kórházakban. Mégis a tünetmentesek, a tünetesek, a még csak betegség-gyanúsak, a pozitívak elhelyezésének menedzselése, egyik helyről másikra való költöztetése hihetetlen logisztikai feladat és rengeteg munkát, odafigyelést igényel.

Hogyan értékeli a járvány megfékezése érdekében meghozott hatósági intézkedéseket?

A hozzáállás és az alkalmazott módszerek, ahogy március óta próbálja az ország vezetése ezt a járványt kordában tartani, folyamatos mellényúlások és téves döntések sorozata véleményem szerint. Hónapokon keresztül sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az állampolgárok riogatására, mint a betegséggel járó veszélyek tudatosítására. Az Arafat-féle villogó autókkal járó felhajtás oda vezetett, hogy az emberek hónapok alatt rájöttek arra, hogy a vírussal igazoltak nagy része tünetmentes, és az országban tapasztalható nagy felhajtás teljesen fölösleges.

Pontosan a fordítottját érték el, mint amit szerettek volna: az emberek most már nem félnek a vírustól, nem félnek a szirénától, fölösleges riogatásnak tartanak mindent, ami elhangzik a vírussal kapcsolatban. Az az érzésem, hogy úgy jártak, mint a népmesében, ahol a pásztor túl hamar és túl hangosan kiáltott farkast, és most, amikor tényleg nagyon megugrottak a napi esetszámok, az emberek hajlamosak félvállról venni a veszélyt és a problémát.

(Borítókép: Tánczos Barna Facebook-oldala)