A parlament szakbizottságaiban is folyamatos egyeztetés zajlik a világjárvány jelenlegi helyzetéről, Klaus Iohannis államfő kedden jelentette be a legújabb fejleményeket. Abban mindenki egyetért, hogy sokkal több érv szól a folyamatos relaxációs intézkedések bevezetése mellett, azonban ezeket „nagyon óvatosan, sok körültekintéssel kell meghozni, mert itt elég egyetlenegyszer tévedni” – vélekedett a Maszolnak Vass Levente RMDSZ-es képviselő, az alsóház egészségügyi szakbizottságának tikára. Tekintettel arra, hogy az új koronavírusos betegek száma nem csökkent vagy nem növekedett jelentősen, úgy tűnik, hogy június 15-e után lehet folytatni a nyitást: teljes szabadságot nem ígérnek, de újabb feloldásokat igen. A képviselővel előrevetítettük a nyár és az ősz várható eseményeit egészségügyi téren, de szóba került a nemrég megszavazott szexuális oktatásról szóló törvény is.

Vannak-e olyan már megvitatott és eldöntött dolgok, amelyekről tudhatjuk, hogy bekövetkeznek június 15-e után?

Hát az már valószínű nem újdonság, de meg tudom erősíteni, hogy a bevásárlóközpontok újranyithatnak, viszont az éttermek, és a közösségi gyermekjátszóterek kimaradnak ez alkalommal is, még ki kell várni pár hetet ezek esetében. Magánrendezvények megengedettek lesznek kis létszámú vendéggel, edzőtermek, úszómedencék nyithatnak, az egészen kis gyerekek számára az óvodai foglalkozásokat lehetővé teszik bizonyos egészségügyi szabályok betartása mellett. Egészében véve lényeges változás lesz tapasztalható az elkövetkező hetekben. Viszont a zárt térben a maszkviselés, a kézmosás, kézfertőtlenítés továbbra is marad, mint ahogy a veszélyhelyzet is marad, csak enyhít a kormány az eddigi szigorú feltételeken. (Amennyiben a kormány úgy dönt, hogy meghosszabbítja a veszélyhelyzetet, azt a parlamentnek is jóvá kell hagynia – szerk. megj.)

Egészségügyi szakemberként én úgy gondolom, hogy területfüggővé is lehet majd tenni a különböző óvintézkedések eltörlését vagy fenntartását. Tehát olyan megyékben, városokban, ahol még szükség van rá, ott maradjanak meg a szigorúbb előírások, ahol azonban úgy tűnik, hogy sikerült a kritikus szint alá csökkenteni a fertőzéseket, ott ne szenvedjenek az emberek amiatt, hogy az ország másik felében mi történik.

Mit tudunk arról elmondani, hogy milyen lesz a nyarunk? Nagyon sokan már a nyári vakációjukat tervezik, és bár félig-meddig lemondtak a külföldi utazásokról, titokban mégis azt remélik, hogy nem múlnak el úgy a nyári hónapok, hogy valamelyik kedvenc mediterrán partvidéküket ne látogassák meg.

A külföldi utazások folyamatosan, újabb és újabb elemzések tükrében oldódnak fel.  A legfontosabb szempont, hogy az illető államban milyen a járványügyi helyzet. Azoknak az államoknak az esetében, ahol az elmúlt 14 napban a megbetegedések száma kisebb volt, mint öt eset egymillió lakosra, természetesen, minden gond nélkül feloldódnak az utazási tilalmak. Ez az objektív kritérium egyelőre nem terjed ki azonban olyan turisztikai célpontokra, mint Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia vagy Svédország. Ebben a tekintetben szorosan figyelemmel kísérjük az uniós szintű kommunikációt is, és azonnal reagálunk, ha a dolgok jobbra fordulnak.

Egyet már most kijelenthetünk: nem ugyanolyan lesz pihenni, mint az elmúlt időszakban, a járvány előtt, rengeteg dolog meg fog változni. A felszolgálók szájmaszkot és kesztyűt viselnek majd, a napágyakat egymástól két méterre helyezik ki, és a strandon is figyelni kell a társadalmi távolságtartásra. Vannak azonban még olyan fontos gócpontok még a világban, mint az Egyesült Államok vagy Svédország, ahova semmi esetre sem lehet most utazni, és az illető államok sem engedélyezik a beutazást.

Marad tehát az itthoni nyaralás, azonban a kedvenc fesztiváljaink nélkül.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy belföldre tervezze a szabadságát, hegyeket járó emberként javasolni tudom, hogy válasszunk ki egy-két teljesíthető hegycsúcsot, és másszuk meg azt. Az utunkba eső panziókat, helyi vállalkozókat ne kerüljük el, támogassuk őket azzal, hogy betérünk hozzájuk. Ha vízpartot szeretnénk, akkor még mindig lehetőség nyílik a román tengerpartra ellátogatni, de szerintem a magyarországi kirándulások is nyugodtan betervezhetők.

Nagy a bizonytalanság, hiszen senki nem tudja megmondani, mikorra ül el a mostani járvány. Könnyen lehet, hogy még a nyár is áldozatul esik neki. Azt gondolom, teljesen jogos, hogy amíg fennáll a veszélye, hogy az emberek tömegrendezvényeken megfertőződhetnek, addig ne rendezzünk ilyen eseményeket. Szerintem nincs olyan ember, aki biztosan meg tudná mondani, mikor múlik el a mostani állapot, ezért minden rendezvényszervező azzal a nagy kérdőjellel fut neki a nyárnak, hogy vajon megmenthető-e valami az idei szezonból, vagy nem. A koncertszervezők jellemzően megpróbálják nyárvégi, őszi időpontokra átszervezni a tavaszi, nyáreleji eseményeket, abban bízva, hogy addigra talán rendeződik a helyzet.

Válasszuk tehát a természetet, a hegyi túrákat, a falusi csendet, ez is feltöltheti lemerült akkumulátorainkat, és a gyerekeinknek is szükségük van arra, hogy végre a sok hónapos bezártság után kimozduljanak, és szabadon, reggeltől estig járják az erdőt-mezőt.

A nyitás nemcsak a kifelé utazásnál okoz gondot, hanem a Romániába visszatérők esetében is, azt hiszem. Ha bele is nyugszunk abba, hogy nincs olaszországi nyaralás, még mindig megoldatlan probléma az, hogy hogyan viszonyulunk azokhoz, akik más országokból jönnek haza vagy éppen nyaralni.

A sürgősségi állapot ideje alatt a kormány is, az államelnök is azt az elvet támogatták, hogy a külföldön munkát vállaló állampolgárok lehetőleg ne térjenek haza Romániába. Ennek ellenére a kimutatható eseteknek mintegy 13 százalékát olyan fertőzöttek képezik, akik külföldön betegedtek meg. Éppen ezért a határmegnyitások miatt elképzelhető, hogy ez a szám a továbbiakban megugrik, ugyanis még nagyon sok olyan román állampolgár van, akinek nem sikerült hazatérnie, viszont az ottani megszorító intézkedések miatt munka nélkül maradt. Emiatt is gondot okoz az, hogy az elkövetkező hetekben, hogy kezeljük a nyitást Európa felé.

Ezt a problémát mi sem érzékelteti jobban, mint az a tény, hogy az otthoni karanténban tartózkodók száma az elmúlt tíz napban nőtt meg 36 ezerről 94 ezerre. Ezek az egyének, akik otthoni elszigetelésben töltötték le a kötelező társadalmi távolságtartást, két hét múlva kiléphetnek közénk egészséges emberekként, de ha ilyen szintű a növekedése a visszatérőknek, akkor az ország folyamatosan ki lesz téve egy-egy újabb és újabb fertőzéshullám veszélyének. Ezért, azt hiszem, az európai országok nagy része nem is nyitja meg szívesen a határait a romániaiak előtt, mert kérdésessé válik, hogy mennyire ellenőrzött környezetből érkeznek az emberek.

A következő két hónap mindenképpen vitális úgy a kisebb települések, mint az egészségügyi intézmények, és az olyan zárt intézetek számára is, mint az idősotthonok. Potenciálisan megjelenhetnek újabb és újabb gócpontok az ország területén, ezért én arra intek mindenkit, hogy miközben örülünk az újabb lazító intézkedéseknek, ne feledkezzünk meg azokról az alapként megtanult óvintézkedésekről, mint a kézfertőtlenítés, kézmosás, maszkviselés, tömeg kerülése, annak érdekében, hogy tudjuk ellenőrzés alatt tartani a vírus terjedését.

Egy speciális helyzetre kérdeznék rá, amely Hargita megyében jelentkezett az elmúlt napokban. Annak ellenére, hogy ez volt az a megye, ahol hosszú ideig egyetlen fertőzöttet sem regisztráltak, az utóbbi időben egyre nő a koronavírusos betegek száma. Mivel magyarázható ez a növekedés?

Mintegy 100 aktív eset van jelen pillanatban Hargita megyében 300 ezer lakosra számítva. Kovászna megyében a 180 ezer lakosra számítva mindössze 6 aktív eset van, Maros megyében ennél is jobb a helyzet. Valószínűnek tartom, hogy a kezdet kezdetén történt néhány tévedés, amikor nem szűrték ki az összes olyan esetet, amelynek könnyű lefolyása volt, viszont a betegek tovább fertőzhettek másokat is.

Jól ismerem a Hargita megyei egészségügyi szakembereket, és tudom, hogy a fennálló eseteket is teljes szakmaisággal kezelik, viszont ami a szűrést jelenti és a fertőzők elkülönítését az egészséges környezettől, ott történhettek tévedések a protokollumok betartásánál, illetve a betegek diagnosztizálásánál. Így alakulhatott ki négy-öt gócpont Hargita megyében, de ha azt nézzük, hogy 300 ezer lakosra mindössze száz beteg jut, akkor azt kell mondanom, hogy Hargita sem tartozik az ország legveszélyeztetettebb megyéi közé. Tehát, ha megkülönböztetett veszélyhelyzetet vezetnének be bizonyos megyékben, akkor a székely régiónak egészen biztosan nem kellene lezárni a határait, mert arányaiban egy kezelhető jelenségről van szó.

Biztosan hallott olyan esetekről, ahol bizonyos járványügyi támogatások megszerzése miatt koronavírus-fertőzöttnek nyilvánítanak olyan krónikus betegségben szenvedőket, akik amúgy a legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak. Ha tudomása van róluk, mi a véleménye, lesz-e országos szintű ellenőrzés ezekkel a visszaélésekkel kapcsolatosan?

Ha vannak ilyen esetek, akkor azok, akik elkövették ezeket a szabálysértéseket, mindegy, hogy a helyi adminisztráció vagy egészségügyi személyzet tagjai, nem tudták felmérni, hogy annak a „kedvezménynek” a megszerzése micsoda már számottevő hátrányt jelenthet a település összes lakosára nézve. A sok fától nem látják az erdőt. Azért a juttatásért az egész közösség gazdasági, szociális, kulturális életét lebéníthatják. Számtalan hátrány származhat ebből, nem is értem, hogy miért nem tudják ezt az érintettek felmérni. Egészségügyi szakemberként pedig számomra teljesen értelmezhetetlen az ilyen helyzet, annyira szabálytalan és embertelen, hogy nem is merek rágondolni, hogy létezhetnek olyan szakemberek, akik nem tudják felmérni, hogy egy ilyen diagnózis abban az esetben, ha a beteg elhalálozik, micsoda plusz terhet ró a családra a temetkezés megszervezése szempontjából, és így tovább.

Az éltalános egészségügyi ellenőrzési, felmérési módozatokhoz tartozik egy országos szintű szerológiai vizsgálat, amelyet meghirdettek, viszont egyelőre kevés konkrétumot tudni róla. Mi a véleménye erről, hasznos volna-e a felmérés?

Nem tartom fontosnak a szerológiai vizsgálatok elvégzését a következő két hónapban, hiszen a nyári időszak alatt a vírus szerkezetéből adódóan és a külső körülmények hatására is kevésbé fog terjedni. Augusztus végén lehetne elkezdeni egy ilyen felmérést annak érdekében, hogy kiderüljön, mit kell megtervezni az őszi iskolakezdéssel kapcsolatosan járványügy szempontból, illetve, ha helyhatósági választásokat szeretnénk tartani, akkor abban az esetben is lehessen előre tervezni.

Egy jól megszervezett, szakmailag alátámasztott szűrést kell megtervezni, ugyanis Magyarország és sok más európai állam elvégezte már ezt a szűrést. A magyarországi Központi Statisztikai Hivatal munkatársai segítségével kiválasztott 17 778 főt teszteltek, 14 év fölött minden korosztályból. A vizsgálat azt szolgálta, hogy a gazdaság újraindítása, a korlátozások fokozatos lebontása a második fázisban kellő megalapozottsággal mehessen végbe.

A felmérések alapján Magyarországon a lakosság átfertőzöttségét 3 ezrelék és 3 százalék közé teszik. Spanyolországban 60 ezer fő tesztelése azt mutatta, hogy a lakosságnak az 5 százaléka fertőződött meg. Nagy-Britanniában a 11 000 háztartást átfogó tesztelés nem egészen 0,3 százalékos immunitást mutatott ki, Franciaországban a lakosság 4,4 százaléka, vagyis 3 millió személy esett át a fertőzésen.

Ezekhez az adatokhoz egy most, frissen elvégzett romániai felmérés semmit sem tenne hozzá. A nyájimmunitás felmérése ebben az időpontban, mikor épp, hogy lejárt a karantén és a társadalmi távolságtartás időszaka, semmi értelme nincs. Svédországban, ahol éppen egy ellenkező egészségügyi szemlélet érvényesült, hogy a mihamarabbi átfertőződést és ezáltal a nyájimmunitás megszerzését elérjék, ott sem magasabb ez az arány 10 százaléknál. Tehát egy kis időt kell hagyni ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, hány százaléka a lakosságnak esett át a fertőzésen, és hol tartunk a nyájimmunitás megszerzésében.

Azért is fontos, hogy nyár végén készüljön el ez a tesztelés, mert föl kell mérni, hogy a következő iskolai évet hogyan lehet majd betervezni, milyen biztonsági intézkedéseket kell hozni, hogyan építsék fel a tanév struktúráját. Hiszen ha valami mindenkit érdekel, az éppen a gyerekeink egészsége és biztonsága.

Epidemiológiailag megúsztuk, viszont gazdaságilag eléggé a padlóra került a lakosság. Mit lehet ez ellen tenni, annál is inkább, mert tartanak az újabb, őszi csúcs jelentkezésétől? Ha újabb megszorítások következnek egy-két hónap múlva, akkor a mostani több százezer munkanélkülihez még egyszer ennyi adódik hozzá év végéig.

Minden területen meg kellene találni a módját annak, hogy a munkahelyek megtartásában támogassuk az embereket. Persze, a szektorok függvényében különböznek a helyzetek, ezért volna jó minden speciális helyzetet a maga módján kezelni.

Ami számomra egészségügyi szakpolitikusként rendkívül fontos azonban az, hogy ez a leállás annak a félelemnek volt köszönhető, hogy nehogy csőd közeli állapotba jusson az egészségügyi rendszer. Ugyanettől félt például a spanyol kormány is, ahol az egészségügyi összkiadások a GDP 7,2 százalékát teszik ki átlagban, csökkentek a 2010-es 9,5 százalékhoz képest, de így is az egy főre jutó egészségügyi összkiadás vásárlóerő-paritáson számolva mintegy 2600 euró. Ehhez képest Románia a GDP-jének 5 százaléka alatt költ az egészségügyre, és az egy főre eső összeg mintegy 600 euró.

Most hogy lejárt a járvány legnehezebb része, nem szabad elfelejtenünk, hogy a teljes egészségügyi rendszerben olyan hiányosságaink vannak, amelyeknek a nem megfelelő módon kezelt és fejlesztett részei a teljes struktúra összeomlását okozhatják, ha ennél nagyobb erővel tér vissza a pandémia. A két ágyas, jól felszerelt kórtermektől, a kórházak megfelelő higiénizálásáig, a prevencióig, és az alapkészségek kifejlesztéséig, amelyeket már iskolás korban el kellene sajátítani, azt hiszem, hogy még nagyon sok teendőnk van. Persze, ezeknek a feladatoknak a terhe nagyrészt az állam vállait nyomja.

Hiába összpontosítanánk most csak a gazdaság helyrehozására, mert ha ez után a három hónap után Románia nem tudja felmérni, hogy milyen az egészségügyi állapota az országnak, akkor vesztett ügyünk van. Még csak az sem sikerült, hogy a teljes rendszert áthangoljuk két típusú betegre: koronavírusosra és nem koronavírusosra. Mi történik az egészségügyi ellátó rendszerrel, mi történik a nem koronavírusos betegeinkkel, ha lesz második hullám? Ezekre kell sürgős megoldást találni az egészségügyi rendszeren belül.

Ami a gazdaságot illeti, én hiszem azt, hogy ha az optimális feltételek adottak, akkor a vállalkozások felélednek, és elkezdődik a munka. Amíg azonban a háttér nem biztosított, addig sajnos számítani lehet arra, hogy akár hirtelen bevezetnek egy-egy megszorító intézkedést. Nem is akarom elképzelni azt, hogy most minden erőbevetéssel elkezdik az emberek működésbe hozni vállalkozásaikat, és akkor két hónap múlva kénytelenek leállni ismét.

Ha már szóba hozta az egészségügyi prevenciót és a fiatalkori oktatást, ismeretterjesztést ezen a téren, akkor megkérdezném, hogy mindezeknek a tükrében miért módosították úgy, szinte egyhangúlag a gyerekek egészségügyi, szexuális nevelését biztosító törvényt, hogy az csak szülői beleegyezéssel legyen lehetséges? A mostani állapotaink azt mutatják, hogy a felnőtt Romániának nagy része nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel ilyen téren, akkor hogy lehet ilyen kezekbe helyezni a gyerekek jövőjét?

Urológus főorvos vagyok, 12 évig egyetemi oktató voltam, három gyerekem van, tehát azt mondhatom, hogy kívülről-belülről ismerem ezt a problémát. Szülőként szeretném látni azt a szakember csapatot, amely bemutatja korosztályokra lebontva, hogy melyik évfolyamnak milyen információk lesznek átadva ezeknek az óráknak a keretében. Ugyanakkor szeretném látni azt is, hogy megfelelő pedagógus-gárda áll országszerte ezeknek a felvilágosító óráknak a megtartására. Természetesen szükség van ilyen egészségügyi és szexuális felvilágosító órákra, viszont a formai és tartalmi részletek kidolgozatlansága miatt nem lehet a látatlannak bizalmat szavazni.