Már advent legelejétől próbálunk karácsonyi hangulatot teremteni, és ezt helytelenül tesszük – vélekedett Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki a baráti, rokoni kapcsolatok felfrissítésében, a lelkiismeret-vizsgálatban és az elcsendesedésben látja a bűnbánati szent idő lényegét. Beszélgetésünk során rávilágított, hogy szerzetesként az adventet a maga egyszerűségében éli meg, és erre biztatja a körülötte élőket is: a „lélekfelfrissítés” és a kapcsolataink rendbe tétele után maguktól gyulladnak ki az ünnepi fények, így nem szükséges a folyamatos szaladgálás, vásárlás a karácsony megteremtéséhez.

Csaba testvér szerint az adventi időszakra nem karácsonyi felkészülésként kell tekinteni, hanem bűnbánati szent időként, amikor elgondolkodhatunk a helytelen cselekedeteinkről, arról, hogy miként javíthatnánk meg a kapcsolatainkat, barátságainkat, és hogyan tervezhetjük újra az életünket. Ilyenkor még a templomok oltárait is leegyszerűsítik, lila színbe öltöztetik azokat, hogy ne a külsőségek foglalkoztassanak bennünket, hanem a lelki dolgaink.

Az adventi koszorúk cicomázgatásával elmulasztjuk annak a lehetőségét, hogy magunkba tekintsünk: a díszek rakosgatása, az ünnepvárás, az eszeveszett vásárlás pont a lényeges részt veszi el az életünkből, és ezáltal szegényebbek leszünk – magyarázta Csaba testvér.

Hozzátette, a dévai gyermekotthonban élő gyermekekkel együtt ő is készít adventi koszorút, hiszen minden templomnak van egy jelképes koszorúja, de a karácsonyt megelőző időszaka „csendes munkával eltöltött napokból áll”: meglátogatja a családi házakat, felfrissíti a gyermekekkel való kapcsolatát, és Isten akarata szerint rendezi a viszonyait, végzi bűnbánatát.

„Egyszerhasználatosak lettek az emberi kapcsolataink”

Az emberi kapcsolatok fontosságát Ferenc pápa szavaival példázta: „a mai ember selejtező”, kidobja a holmijait, de nem azért, mert elromlottak vagy elszakadtak volna, hanem azért, mert talál helyettük jobbat. „Az emberi kapcsolataink is egyszerhasználatosak lettek, hiszen ha összeveszünk valamin, rögtön leselejtezzük, kidobjuk a másikat, pedig Isten azt akarja, hogy a meglévő kapcsolatainkat ápoljuk” – mutatott rá.

„Mindig a szomorúság az, ami beárnyékolja az életünket, és megfoszt az ünnepi hangulattól” – mondta Csaba testvér. Hozzátette, ezért kell az adventet a maga valójában megragadnunk, mert fontos, hogy ledolgozzuk a felgyülemlett feszültséget. „Ha sikerül kitakarítanunk a lelkünket az advent alatt, akkor a jókedv külső jelei is láthatóvá válnak: előkerül a kalács, a bejgli, az öröm, a kölyökpezsgő, a szórakozás”. Ha örülnek a szívek, akkor a gyermekotthonban is szeretnek táncolni, ajándékot kapni és ajándékozni a gyermekek – tette hozzá.