Szász István Szilárd: Várakozás

A mai nappal kezdetét veszi az advent, a karácsonyt előkészítő ünnepi időszak. A keresztény kultúrkör számára az adventi négy hét a megtestesülésben az emberek közé érkező Krisztus várását jelenti. Az ünnepre való felkészülés, ráhangolódás jellemzi ezt az időszakot, amit áthat a várakozás szelleme. Advent első vasárnapja egyben az egyházi év első napja is. Új évet ül hát ma a keresztény világ: ez jellemzően a múlttal való szembenézésre és a jövőre való tekintésre sarkallja az embereket. De hol is állunk?

Nagy nap a mai a keresztény egyházakon túl az Európai Unió életében is. A számos EU-s intézmény vérfrissülésével együtt leköszönt az Európai Bizottság korábbi elnöke, Jean-Claude Juncker, és ma, december 1-jén munkába állhat az új bizottság, élén Ursula von der Leyennel. Belsős poénnal köszönt el Juncker a sajtó munkatársaitól az ebben a minőségében tartott utolsó sajtótájékoztatóján. „Éhes vagyok”, mondta, ami a riporterek és bizottsági szóvivők napi rutinjára utal, ugyanis az EB minden hétköznap délben tart sajtótájékoztatót, amikor ha nem mondanak érdekeset, az a baj, ha viszont nagy bejelentést tesznek, akkor azt még ebéd előtt meg kell írniuk az újságíróknak. Amúgy a hiányérzet nemcsak benne, hanem az Európai Unió polgáraiban is jelen lehet a munkáját illetően. A történelem majd eldönti, hogy mennyire sikerült az amúgy válságokkal megspékelt (Brexit, menekültválság…) hivatali idejét pozitív mérleggel zárnia. De most (még) reménykedve nézhetünk a jövő elé, Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben a strasbourgi plenáris gyűlésen a szavazás előtt mondott beszédében a klímavédelmet és a karbonsemleges Európát tűzte ki a legfontosabb célként. Tervei szerint a meghirdetésre kerülő „Zöld New Deal” programmal az EU csökkenteni tudja a károsanyag-kibocsátást, miközben új munkahelyeket teremt. Emellett az európai menekültügyi rendszer reformját és a határok megerősítését sürgeti. Izgatottan várjuk, hogy mindezt miként sikerül majd életté váltani.

Nagy nap a mai Románia életében is. Bár ezt románok és magyarok homlokegyenest eltérő módon értelmezik és tekintik „nagy” napnak. 101 évvel ezelőtt, 1918. december 1-jén a gyulafehérvári nemzetgyűlésen a magyarországi románok kinyilvánították azon szándékukat, hogy Erdély csatlakozzon a Román Királysághoz. Az 1228 küldött megszavazta a gyulafehérvári határozatot, ami kimondta Erdély és a Román Királyság egyesülését. A románok számára ez egy felemelő és ünnepi pillanat, míg a Magyarországtól elszakadt romániai magyarok inkább gyásznapként tekintenek erre a napra. Egyébként a várakozás szintén szerepet kap: a magyarok még mindig várják, hogy a határozat szövegének ígéretei megvalósuljanak, az új román állam kialakításának alapelvei közül például az első kitétel életbe ültetését remélik: „Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.”

Várakozással teli hát a mai nap. Hátunk mögött a múlt eseményei, amelyek ilyenné formálták a mai napunkat, és előttünk a jövő, ami az új lehetőségét ígéri. Az adventus latin kifejezés eljövetelt, megérkezést jelent. Egyelőre még nem mondhatjuk, hogy megérkeztünk volna. De amíg ezt várjuk, addig is, minden megy tovább.

banner_fqCTjirk_Double Rise 3oo.jpg
banner_slFPWcPP_WhatsApp Image 2021-07-23 at 15.48.23 79o.jpg

Kimaradt?