Klaus Johannis helyett a tettei beszélnek - magyarázta pénteken a hivatalban levő elnök kampányfőnöke, miért nem vitázott kihívóival, és nem adott interjút a kampányban az államfő. Az elnök nem csak a mérlegéről, hanem a jövőbeni terveiről sem beszélt.

Jóformán teljes az egyetértés a romániai politikai élet megfigyelői között, hogy az elmúlt harminc év legunalmasabb és legkevésbé tartalmas kampánya ért véget pénteken éjfélkor. Ezt csak kis részben magyarázza a meglehetősen furcsa jogszabályi keret, amely miatt a hivatalos kampánykezdettel egy időben lényegében megszűnt a kampány a köztereken.

Az igazi ok a jelöltek és elsősorban a hivatalban lévő, második elnöki mandátumára pályázó Klaus Johannis kampánystratégiája. Az egyetlen, csütörtöki – amúgy nagy érdeklődés által övezett – jelöltvita előtt az szervező Europa FM azt a választ kapta az államfő részéről, hogy Klaus Johannis „nem vesz részt jelöltvitán, és nem ad interjút”.

Egy fajta Észak-Korea

Klaus Johannis médiaszereplései alapján Románia inkább tekinthető konszolidált diktatúrának, mint európai uniós tagállamnak. Az elnök már jó ideje csakis ellenőrzött körülmények között szólal meg, beleértve a mostani kampányban az őt jelölő Nemzeti Liberális Párt (PNL) által szervezett "választói gyűléseket" is. Interjút utoljára négy éve adott, újságírói kérdésekre nemigen válaszol.

Szokásává vált, hogy miután a Cotroceni-palotabeli tájékoztatókon felolvasta az előre megírt szöveget, egyszerűen faképnél hagyta a kérdezni akaró újságírókat. Miután ez sorozatosan előfordult – kínos csöndet hagyva maga után a „menekülő” államfő –, újabban ki sem áll a riporterek elé, helyette az elnöki hivatal sajtósai egyenesen a felvett nyilatkozatot küldik szét a szerkesztőségeknek.

Fék és ellenfék

„Feltett szándékom, hogy az elnöki hivatalt távol tartom a politikai konfliktusoktól. Meglátásom szerint az elnöknek nem polarizálnia kell és ellentéteket szítania a társadalomban, hanem a párbeszéd és a megegyezés letéteményese kell hogy legyen” – írta 2014-es választási programjában Johannis. Az elmúlt öt – de különösen az utóbbi két – évben ennek éppen az ellenkezőjét tette. Ahol csak tudta, akadályozta a parlament és a kormány munkáját.

Sokszor különösebb ok nélkül halogatta vagy visszautasította a különböző kormányzati pozíciók betöltését, az elfogadott törvénytervezetek életbe lépését pedig alkotmányossági óvásokkal vagy újratárgyalási kérésekkel késleltette. Tette ezt nem csak a vitatott törvénytervezetek esetében, ahol egyébként érthető – és a politikai logika alapján elfogadható – lenne az effajta akadálygördítés.

Mérleg- és legitimitáshiány

"Egy mandátuma végén levő elnöknek meg kellene találnia a módját, hogy bemutassa a mérlegét: mit tett, mit nem tett, és főleg miért" – írta a minap a liberális és Johannis-párti Adevărul című napilap. Már független elemzők és többen az elnök támogatói közül is úgy látják, hogy ha nem is kellene kiállnia vitázni a többi jelölttel, ötévi elnökség után legalább néhány kérdésben magyarázattal tartozna a választóknak.

A fent idézett cikk négyet említ: miért gondolta meg magát az egyfordulós polgármester-választást illetően; miért nem állt ellen az alkotmányban nem rögzített elnöki jogkörök megvonásakor; miért írta alá Laura-Codruţa Kövesi menesztését; miért ásta alá a májusi népszavazást a – két év után – rosszul kigondolt kérdéseivel?

Klaus Johannisnak más ügyekben is lenne miért magyarázkodnia. Sokakat érdekelne például, hogy miért nem készült el az országprojekt, azaz miért bukott bele az egyetlen olyan feladatba, amelynek elvégzéséhez minden szükséges jogköre megvolt, és amelynek során megcsillogtathatta volna a valóban „elnöki” – irányítói és közvetítői – képességeit.

Elnöki mandátuma alatt Klaus Johannist jogerősen megfosztották a bíróságok két nagyszebeni ingatlantól, amelyet hamis papírokkal igényeltek vissza, amikor a jelenlegi államfő a város élén állt. Az ügy kapcsán számos részlet tisztázatlan, például a Johannis házaspár szerepe a hamis bizonylat kiállításában és későbbi felhasználásában, valamint annak a több százezer eurónak a sorsa, amely az évek során befolyt Johannisék számlájára az illegálisan birtokba vett ingatlanok bérbe adásából.

Gondoskodott „jó” ellenségről

Egyre többen vitatják Klaus Johannisnak azt a döntését, hogy kormányalakítási megbízást adott Viorica Dăncilának. Az Europa FM csütörtöki vitáján mindhárom résztvevő úgy vélte, hogy az államfőnek meg kellett volna kockáztatnia akár a tisztségéből való felfüggesztését is, miután a Szociáldemokrata Párt két alkalommal is megbuktatta saját kormányát. Theodor Paleologu, a Népi Mozgalom Párt jelöltje és az államfő talán legvehemensebb kritikusa szerint Johannis tudatában volt annak, hogy Dăncilă alkalmatlan a posztra, és éppen azért nevezte ki, hogy politikai bokszzsákként használja, és nagy eséllyel bebiztosítsa magának az újraválasztását.

Nem csupán Klaus Johannis ellenfelei tartják úgy, hogy egyetlen „programja" a PSD-ellenesség. Alexandru Gussi politológus az elnökellenességgel szintén nem vádolható ziare.com portálon közölt interjújában amiatt aggódik, hogy a hivatalban levő államfő kampányának leszűkítése erre az egyetlen témára csökkentheti a legitimitását, amennyiben újraválasztják. A magyarázat egyszerű: ha Klaus Johannist nem a tervei, hanem kizárólag a PSD-ellenesség jegyében szavazzák meg, bármit tesz a következő öt évben, azzal kapcsolatban felmerülhet, hogy van-e rá demokratikus felhatalmazása.