„O’ zapft is!” A hordó megcsapolva! – hangzott két ütés után, szabad folyást engedve a sörnek és az általános jókedvnek a már kilencedik alkalommal megszervezett szatmári Oktoberfesten. Kilencedik éve jön házhoz a müncheni sörfesztivál, hiszen nagytestvérével egy időben zajlott Szatmárnémetiben a Sathmarer Oktoberfest. Hagyományosan a Svábház udvara alakult át miniatűr, de nem kevésbé hangulatos Theresienwiesevé.

Szombaton kora délután vidám ritmusú sramlizene hívogatta az érdeklődőket az udvarra, ahol annak rendje s módja szerint szép virágkoszorús söröshordó várta a csapra verést, míg a kockás terítős hosszú asztalok és a faszénparázson piruló bajor-, illetve fehér kolbászok, leberkäse-szeletek, a fehér terítők alatt lapító kisebb-nagyobb sósperecek és császármorzsák a fesztiválozókat. A Német Demokrata Fórum által kilencedik alkalommal megszervezett Sathmarer Oktoberfest, azaz szatmári Oktoberfest illatos, ízletes, hangulatos kellékei között egyre többen forgolódtak – ki a szatmári svábok piros-fekete-fehér öltözetében, ki a hagyományos bajor kantáros-térdnadrágban, valamint dirndliben és annak modern-mini változatában, s három nyelven hangzottak a beszédfoszlányok innen-onnan is.

Az egybegyűlteket Karl Heinz Rindfleisch főszervező köszöntötte, majd felkérte Kereskényi Gábor polgármestert: kapja fel a méretes fakalapácsot és verje csapra a söröshordót. Ma már csak a hagyományőrzés felé tett gesztusként illeti ez a feladat a polgármestert (legyen szó akár a szatmári, akár a müncheni Oktoberfestről), egykor azonban komoly jelentősége is volt, hiszen aki egy söröshordót sem tud tisztességesen csapra verni, s pazarolva hagyja elfolyni az itókát, az hogyan is lenne alkalmas egy város, egy közösség ügyes-bajos dolgait igazgatni.

Nos, Kereskényi Gábornak van már némi gyakorlata a csapra verésben, így a lelkes biztatások közepette két ütésből sikerült is helyére tenni a folyékony kenyér adagolóját, elhangzott az „O’ zapft is!” – „A hordó megcsapolva!” startmondat, az első korsót pedig ugyancsak hagyományosan Pataki Csaba tanácselnök tartotta a habzó itóka alá, egy sungra, azaz szuszra lehúzva a tartalmát.

E minőségmegállapítást követően mindenki a hordó körül tömörült s kortyolta jóízűen a stuttgarti sörgyárból érkezett finomságot: a szervezők összesen 8 hektoliternyi barna Baisingerrel és világos, szűretlen, nagyon puha fehér habú Schwaben Bräu búzasörrel készültek szomjat oltani. Ez utóbbi egyébként a „das echte Märzen”, azaz „eredeti márciusi” jelzőt is viseli, ugyanis a modern technológia megjelenése előtt a söröket csak a hideg hónapokban, októbertől márciusig, esetleg április közepéig volt szabad készíteni, s a Märzen, vagyis márciusi sör készült utoljára és hogy elálljon az új sör érkezéséig, testesebbre, tartósabbra főzték.

Függetlenül hogy szőke vagy barna volt-e a tartalmuk, a korsók gyorsan ürültek, nagy keletje volt a finom falatoknak, s a vidám hangulatot előbb a bélteki fúvószenekar, aztán a Gemeinsam német ifjúsági csoport műsora, és DJ Mircea muzsikája vidámította még inkább. Vasárnap 10 órakor hagyományosan a Kálvária-templomban német nyelvű szentmisén vettek részt az Oktoberfestezők, majd ismét a Svábház udvara lett a fehér kolbász-pereckóstoló és szórakozás célhelyszíne, kora délutántól a Covacs zenekar, majd a méltán közkedvelt, Czier Zsolt vezette mezőfényi fúvósok szórakoztatták a jelenlévőket, az idei szatmári Oktoberfest pedig a Karoler Trio muzsikájával zárult.