Talán kevesen tudják, de Székelyföldön többen kerülnek évente kórházba pásztorkutyák támadása miatt, mint medvék okozta sérülések következtében. A hegyi sportok szerelmesei, kirándulók, túrázók mellett gyakran kerülnek bajba azok is a juhokat őrző ebek miatt, akik földjüket művelni járnak a hegyekbe, mezőkre. A kutyatámadások okairól, következményeiről és elkerüléséről kérdeztünk szakembereket.

Támadások erdőn, mezőn

Különböző fórumokon megjelenő beszámolók szerint sokan szembesültek túrázás, kirándulás, kutyasétáltatás, kerékpározás közben azzal, hogy a környéken legeltető gazdák kutyái veszélyt jelentenek az emberekre, illetve esetenként a háziállatokra is. Hargita megyében közkedvelt szabadidős tevékenységek nem csak a medvék megnövekedett száma miatt, hanem a pásztorkutyák támadásainak következtében is egyre nehezebben szervezhetőek meg.

Ez azért is okoz különösen nagy problémát, mert a környék egyik legvonzóbb turisztikai látnivalóit éppen a vadregényes vidékek, az érintetlen természet, a látványos hegyi túrák jelentik. Hiába azonban a sok természeti látnivaló, ha a kirándulókat előzetesen „ki kell képezniük” a túravezetőknek arra, mit tegyenek a nagy valószínűséggel bekövetkező kutyatámadások esetében. Aki pedig átesik egy ilyenen, biztosan meggondolja, legközelebb nekivágjon-e egy hasonlóan kalandos kirándulásnak.

Hiányzik a felelős kutyatartás

A Hargita megyében működő kutyamenhelyek egyikének munkatársával beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, mi váltja ki a kutyák agresszív magatartását? A maga is ebtulajdonos és természetjáró önkéntes úgy fogalmazott: nem létezik olyan, hogy egy kutya alapvetően agresszív. Az állat agresszivitását a bánásmód, valamilyen elszenvedet trauma vagy az adott helyzet határozza meg.

A szakember hangsúlyozta, hogy a kutyatámadások nagy többsége területvédéssel kapcsolatosan és a legtöbb esetben ösztönös módon történik. Természetesen a pásztorkutyák esetében erősebb lehet ez az őrző-védő ösztön, bár funkciójukat tekintve ezek az állatok eredetileg terelő szerepre voltak nevelve, tenyésztve. Nagy szerepe lehet viszont a pásztorok nevelő munkájának, ami sajnos a legtöbb esetben felületes, vagy hiányos.

Kevés a pásztorok között a felelősen kutyát tartó ember – jelentette ki riportalanyunk, aki szerint a legtöbb támadás esetében a felelősség a pásztoré. A gazda határozhatja meg ugyanis a kutyák számára a határokat és biztosítania kellene a nevelést olyan módon, hogy az állatok visszahívhatóak legyenek, ha kirándulóknak keresztezik az útját. A kijelölt turista-útvonalak esetében közös a felelősség: a turistának, sportolónak is tekintettel kell lennie a nyájak vonulási útvonalára, de a pásztoroknak is oda kellene figyelniük arra, hogy uralni tudják az ebeket.

Nagy gondot okoz, hogy a legtöbb esetben hiányzik a felelős kutyatartással kapcsolatos hozzáállás a nyájak mellett dolgozókból. Többen a mai napig csak a szezonban tartják maguk mellett a kutyákat, ősszel pedig szabadon engedik őket, ezért jelennek meg októberben, novemberben a kiéhezett, nagytestű ebek a településeken és a menhelyeken is – árulta el a menhely munkatársa. A nyári szezonban tartott kutyák nevelésébe egyszerűen nem fektet energiát a legtöbb állattartó gazda.

Fontos a fajtaválasztás

Megkerestük a témában a Hargita Megyei Juhtenyésztők Egyesületének elnökét, Tapuc Lorand-Aureliant is. A gazdálkodó érdeklődésünkre elmondta, a jelenlegi vadgazdálkodási viszonyok között az állattenyésztők rendszeresen ki vannak téve a nagyvadak támadásának. Emiatt a legtöbben kénytelenek a törvény által szabályozott kutyaszámnál lényegesen többet tartani az állatok mellett (a törvény meghatározza, hogy az adott vidéken, milyen állatok mellett egyedszámtól függően hány darab kutya tartható).

A szakember szerint az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy az állattartók nem megfelelő kutyákat tartanak a nyájak mellett. Ugyanis az újabban behozott, ázsiai harci vonalú ebek sok tekintetben megfelelnek ugyan a pásztorok igényeinek, de nem taníthatóak megfelelően, és nem kifejezetten az esztenák (nyári pásztorszállások) megvédését tartják a fő feladatuknak.

Tapuc Lorand elmondta, kollégáival évek óta szorgalmazzák és segítik a hagyományosan esztenákon tartott, munkavonalú kutyák tartását és továbbtenyésztését. Ezek az eben ugyanis szembe tudnak szállni a nagyvadakkal, nagy a fájdalomküszöbük, ugyanakkor jobban fel tudják mérni, hogy az adott helyzetben, például emberrel találkozva, mi a helyes viselkedés. A mezőgazdász szakember egyetért azzal, hogy fontos a felelős kutyatartás. Véleménye szerint, ha egy kutya megfelelően el van látva, akkor nem kóborol el, nem vadászik, és kevésbé veszélyezteti az embereket is. A megfelelően kezelt, jóllakatott kutyák ugyanis jobban kezelhetőek.

Tapuc Lorand szerint fontos a megelőzés. Az esztenák környékén figyelmeztető táblák kihelyezésére van szükség, hogy az arra járó idejében értesüljön arról, hol található nyári szállás állatokkal, kutyákkal. A gazdálkodó szerint legalább ezer méterre kellene kitenni ilyen táblákat, hogy az emberek idejében tudják módosítani az útvonalukat, ugyanis közvetlenül az esztenákhoz érve szinte elkerülhetetlen a kutyatámadás. Az ebek ugyanis territóriumot védenek, és pásztorkutyák esetében ezek kifejezetten nagy területeket jelenthetnek.

A juhtenyésztő szakember egyetért abban, hogy fontos a turistákkal való együttműködés. Jó példaként hozta fel, hogy nagyon népszerű program kirándulócsoportok esetében a szervezett esztena-látogatás.

Mit tehetünk kutyatámadás esetén?

Kutyatámadás esetén kifejezetten védtelennek érezheti magát az ember. Többen többféle tanáccsal látták el e sorok íróját is az elmúlt két évtizedben, mióta a Kárpát-kanyart járja. A legtöbben egyetértenek abban, hogy higgadtnak kell maradnunk. Ha nem hirtelen következik be a támadás és van időnk felkészülni, álljunk meg, próbáljuk megnyugtatni a kutyákat csendes beszéddel, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat és ne lépjünk fel támadóan.

A kutyák több alkalommal visszatérhetnek, mindaddig, amíg be tudnak azonosítani bennünket, mint veszélyt jelentő vagy nem jelentő élőlényeket. A territóriumok határain túl ritkán követnek, azonban ezek a határok nagyon tágak lehetnek éppen az állatokkal nap mint nap bejárt nagy távolságok miatt.

Jelenteni, de kinek?

Kutyatámadás veszélyének, vagy bekövetkeztének esetében nehéz eldönteni, kihez is fordulhatunk panaszainkkal. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem fogalmaz egyértelműen arról, hogy mely intézmények hatáskörébe tartozik ez a téma. Általánosan azt mondhatjuk, hogy rendőrégi ügynek kellene lennie, hiszen tulajdonképpen a közrend megzavarásáról van szó. Sok esetben mégsem fordulnak az emberek a rendőrséghez, mert az eljárás hosszas és gyakran következménye sincsen. Többen pedig egyszerűen azért nem fordulnak a hatóságokhoz, mert tartanak az állattartó gazdák bosszújától. A legeltetők többsége a közbirtokosságoktól bérelt területen tevékenykedik.

A közbirtokosságok azonban azon túl, hogy átadják használatra a területeket, nem minden esetben fordítanak figyelmet olyan problémákra, mint például a kutyatartás kérdése. Abban minden érintett egyetért, hogy egy rendkívül összetett problémáról van szó, amely felveti a vadgazdálkodással foglalkozók, az állattenyésztők, a turisztikai szakemberek és a hétköznapi emberek felelősségét is. Ugyanígy a probléma megoldásának is együttműködéssel kell megszületnie. Ehhez pedig elengedhetetlen egy őszinte, problémákat-feltáró kommunikáció elindítása.