Szakértő: megkönnyíthetik, de nehezíthetik is egy gyermek örökbeadását a nevelőszülők
Az elmúlt napokban sokakat megrendítettek és elborzasztottak azok a képsorok, amint a Mehedinți megyei Arámabánya (Baia de Aramă) településen egy ügyész maszkos rohamrendőrök kíséretében kivonszol hivatásos nevelőszüleinek otthonából egy zokogó, felzaklatott 8 éves kislányt, hogy átadja őt örökbe fogadó szüleinek. Az országos botrányt kavaró videófelvételek ráirányították a közvélemény figyelmét az állami gondozásban lévő gyerekekre, illetve az őket hivatásosként nevelőkre. A Maszol annak járt utána, hogy miként működik a nevelőszülői hálózat, kiből és hogyan lehet hivatásos nevelőszülő, melyek a feladatai, hogyan készítik fel elengedni a gondjaira bízott gyereket, illetve mennyire gyakoriak a Mehedinți megyeihez hasonló konfliktusos esetek a nevelő- és örökbefogadó szülők és gyerekek között. A Kovászna megyei Gyermekvédelmi és Szociális Vezérigazgatóság vezetőjét, Vass Máriát kérdeztük.
Hogyan válhat valaki hivatásos nevelőszülővé és milyen kötelezettségekkel jár egy ilyen feladat?
Ahhoz, hogy valaki hivatásos nevelőszülő lehessen, elsősorban fel kell keresnie a gyermekvédelmi igazgatóságot és letennie egy kérést. Szakembereink felkeresik otthonában és megvizsgálják, hogy megfelelő lakással, elegendő szobával és közművesítéssel rendelkezik-e, azaz megfelelő körülményeket tud-e biztosítani a rá bízott gyereknek. Fontos ugyanakkor, hogy a nevelőszülőnek jelentkező nem lehet büntetett előéletű és családtagjaitól írásos beleegyezéssel kell rendelkezzen, illetve sem neki, sem a családtagoknak nem lehet krónikus betegsége. Ezt követően kezdődik a nevelőszülők 40 órás, ingyenes képzése. A jelentkező a záróvizsgát követően kap bizonylatot arról, hogy nevelőszülő lehet. Ekkor azonban még nem alkalmazzuk, hanem csak akkor, amikor az első gyereket kihelyezik hozzá.
A hivatásos nevelőszülő kötelessége elsősorban a gyerek testi és lelki gondozása és felügyelete, akárcsak egy természetes szülő esetében. Ugyanakkor egy nagyon fontos feladata felkészíteni a gondjaira bízott gyereket az örökbefogadásra vagy családjába való visszahelyezésre. Ha természetes szülei látogatják a gyereket, a nevelőszülőnek segítenie kell őket a kapcsolattartásban. Legtöbb esetben beviszik a kiskorút a gyermekvédelmi igazgatóság székhelyére, ahol úgynevezett szülőtalálkozókat szerveznek, de olyan nevelőszülő is van, aki elfogadja, hogy az otthonában látogassa a gyereket a biológiai szülője. Ha viszont a biológiai szülőt nem érdekli gyereke, nem hajlandó kapcsolatot tartani vele, akkor a kiskorú egy év után örökbe adhatóvá válik. A nevelőszülő másik fontos feladata, hogy felkészítse a gondozásában lévő gyereket az örökbe adásra, tehát a gyereknek tudnia kell, hogy a nevelő családja csak ideiglenes, ott szeretik, gondozzák őt, de nem véglegesen van náluk.
A gyermekvédelmi hatóság szakemberei miként támogatják, hogyan készítik fel a hivatásos nevelőszülőket arra, hogy ha nem kívánják örökbe fogadni a rájuk bízott gyerekeket, akkor a kialakult kötődés ellenére, egy idő után el kell tudják őket engedni?
Akárcsak a gondozásban lévő gyerekekkel, a hivatásos nevelőszülőkkel is rendszeresen foglalkoznak pszichológusok, szociális munkások, illetve az örökbefogadó irodában dolgozók is. Minél nagyobb egy gyerek, a szakemberek annál többet foglalkoznak vele és a nevelőszülőkkel, a kiskorút arra készítik fel, hogy örökbe fogadó szülőkhöz kerül, a nevelőszülőt pedig arra, hogy el kell tudnia engedni a gondjaira bízott gyereket. Ugyanakkor ez nem könnyű, hiszen emberi kapcsolatokról van szó, főként ha a gyerek több évig van nevelőszülőknél, óhatatlanul kialakul egy érzelmi kötődés, ezért mindkét fél fel kell legyen készülve az elengedésre, ebben segítenek a szakemberek.
Sok mindenre tanítjuk a nevelőszülőket, például arra is, hogy szeressék a gondjaikra bízott gyereket, adjanak meg mindent neki, de ne hitessék el vele, hogy ők a szülei. Azt például hibának tartjuk, hogy a gyerek anyának vagy apának szólítja nevelő szüleit (ahogyan az látható a mehedinți-i kislány elhurcolását rögzítő felvételen is – szerk. megj.), de ez előfordul, főként olyan esetekben, amikor egy kiskorú több évig él nevelőszülőknél és erős kötődés alakul ki közöttük.
Fontos tudni ugyanakkor, hogy amikor egy gyerek örökbe adhatóvá válik, az első akit megkérdeznek, hogy örökbe szeretné-e fogadni, az a nevelőszülő, akinek törvényesen elsőbbségi joga van az örökbe vételre. Vannak esetek, amikor a nevelőszülő örökbe fogadja a gondjaira bízott gyereket és ekkor megszűnik a munkaviszonya. Legtöbb esetben viszont a hivatásos nevelőszülő nem kívánja örökbe fogadni a gyereket, viszont ilyenkor együtt kell működnie a szakemberekkel, hogy örökbefogadót találjanak, aki biztos jövőt tud kínálni a kiskorúnak. Összegzésképpen tehát a nevelőszülő eldöntheti: vagy örökbe fogadja, vagy el kell tudja engednie a gondjaira bízott gyereket.
A mehedinți-i kislány ügyéből kiindulva mennyire gyakori az, hogy az örökbefogadás kimondása után a nevelőszülő nem adja át a gyereket? Találkozott-e már ilyen helyzettel, erre az esetre van-e törvényi eljárás? Indokolt-e ilyen esetben válságstáb felállítása annak érdekében, hogy békésen, a gyerek számára megnyugtató módon rendezzék a konfliktusos helyzetet?
Kovászna megyében nem fordult elő a mehedinți-ihez hasonló eset, hogy erőszakkal kellett elvenni egy gyereket a nevelőszülőktől, viszont megtörtént már, hogy nehezebb volt az elszakadás, hosszabb időt vett igénybe az erre való felkészülés. Konfliktusos helyzetben nem mindig célravezető kizárólag a törvény szerint eljárni, mert az a Mehedinți megyében megtapasztalt durva közbeavatkozáshoz vezethet. Ilyenkor érdemesebb nem elhamarkodni az örökbe adást, kis időt kell szánni a felkészülésre, miközben szakemberek dolgoznak úgy a gyerekkel, mint a nevelőszülővel, amíg minden fél megérti, hogy mi a jobb a gyermeknek. Például ha a hivatásos nevelőszülő nem akarja sem elengedni sem örökbe fogadni a gyereket, akkor fontos megértetni vele, hogy az a legjobb, ha elfogadja, hogy másnak adják örökbe, aki biztos hátteret tud kínálni, mert ellenkező esetben 18 éves korában kikerül a rendszerből.
Nagyon fontos, hogy az örökbefogadó és nevelőszülők között jó kapcsolat tudjon kialakulni, el tudják fogadni egymást. Abból ugyanis születhetnek konfliktusok, hogy a hivatásos nevelőszülő úgy gondolja, hogy az örökbefogadó szülő nem megfelelő a rá bízott gyereknek. Ha észleljük, hogy kialakulnak ilyen jellegű feszültségek, azokat szakemberek segítségével próbáljuk időben kezelni. Ugyanakkor tudatában kell lenni, hogy a nevelőszülőnek óriási szerepe van ebben a folyamatban, hiszen ő van minden nap a kisgyerekkel, akit így könnyen manipulálhat. A kiskorú elsősorban nevelőszüleinek fog hinni, nem pedig annak a szakembernek, aki egy hónapban néhányszor meglátogatja. Így tehát a nevelőszülő megkönnyítheti vagy nehezítheti is az örökbe adás folyamatát.
Kinek ajánlják a nevelőszülői hivatást? Háromszéken hogyan működik a nevelőszülői hálózat?
Ez egy szép és nemes szakma, de nagyon nehéz feladat is, hiszen emberéletekről van szó. A nevelőszülők ugyanis sajátjaikként kell neveljék a gondjaikra bízott gyerekeket, ugyanakkor fel is kell készítsék magukat és a gyerekeket, hogy adott esetben meg kell váljanak egymástól. Kovászna megyében jelenleg 126 hivatásos nevelőszülő van alkalmazásban és folyamatosan keresünk újabb családokat vagy egyedülállókat, akik vállalnának nevelőszülői feladatot. A háromszéki Gyermekvédelmi és Szociális Vezérigazgatóság részese egy országos pályázatnak, amely révén a következő öt évben bővíteni szeretnénk a nevelőszülői hálózatot, több személyt is szeretnénk alkalmazni. Bár néhányan jelentkeznek felhívásainkra, azt tapasztaljuk, hogy nem túl nagy a lelkesedés ez a szakma iránt.
Nézzük a gyerekek oldaláról is a rendszert. Hivatalos adatok szerint Romániában mintegy 50 000 gyerek van állami gondozásban, és közülük kevesebb mint 3 500-an vannak örökbe fogadhatónak nyilvánítva. Hogyan válik örökbe fogadhatóvá egy gyermek, mi történik a többiekkel?
Valóban ezek az arányok. Ez azért van, mert egy időben a törvényes szabályozások miatt nagyon nehezen vált örökbe adhatóvá egy állami gondozásban lévő kiskorú, jelenleg pedig többségük nagy gyermek, akik iránt kevés örökbe fogadó szülő érdeklődik. A korábbi törvénykezés azt írta elő, hogy az állami gondozásba került gyermek negyedfokú rokonait is meg kellett keresni és mindannyiuknak nyilatkozniuk kellett, hogy lemondanak a gyerekről, írásos beleegyezésüket kellett adniuk, hogy örökbe adható. A jelenlegi törvénykezés viszont megengedőbb: ha a biológiai szülő egy évig nem látogatja, teljesen felelőtlenül viselkedik, akkor a gyerek örökbe fogadhatóvá válik. A jelenlegi törvénykezés tehát eléggé elfogadható, azt kell mondanom, hogy a nyugati országokban sokkal szigorúbb és lassúbb ez a folyamat, mint nálunk.
Kovászna megyében jelenleg 1 049 gyerek van állami gondozásban és közülük mintegy 50-en örökbe adhatóak. Bár a nagyobb gyerekek esetében is előfordul, hogy örökbe adhatóvá válnak, de nagyon nehezen fogadják őket örökbe. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy az örökbe fogadó szülők esetében történt egy nyitás, hiszen az elmúlt években adtunk már örökbe 5-8 éveseket is.
A jelenlegi törvény az örökbefogadó szülőknek is kedvez, hiszen az örökbe fogadást lehetővé tevő bizonylat már nemcsak egy évig, hanem két évig érvényes, ez idő alatt pedig a legtöbb család megtalálja gyerekét. Mi azt szoktuk mondani, hogy a gyereknek keresünk szülőt, tehát a gyerek megtalálja szüleit. Azt tapasztaljuk, hogy növekszik az örökbefogadási kedv, hiszen Kovászna megyében tavaly egész évben 18 örökbefogadási bizonylatot állítottunk ki családoknak, idén pedig már 12 ilyen bizonylatot bocsátottunk ki, vagyis év végéig még sokat növekedhet ez a szám.