A kolozsvári egyetemi hallgatók életének apró mozzanatait felvonultató kiállítást szerveztek a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció és közkapcsolatok szakos diákjai. Az eseménynek a K+ Közösségi Tér biztosított teret.

Bodor Tekla Kincső, a Kolozsvári Diákélet Kiállítás című kiállítás főszervezője a hétfői megnyitón elmondta: a sajátos tárlat voltaképpen a Kulturális menedzsment tárgyon belüli vizsgamunka része, amelynek irányítója és felügyelője Bíró Árpád Levente, az egyetem doktorandusza. Hozzátette, a téma, azaz az egyetemi diákélet tökéletesen reprezentálja a szervezőket, ezért szabadkezet kaptak oktatójuktól. Mint megtudtuk, olyan kiállítást igyekeztek megszervezni, amely a tárgyakon, történeteken és tapasztalataikon keresztül a mindennapjaikat, életképeiket mutatja be.

A sikeresség érdekében a számláktól kezdve, a fényképeken át, egészen az édesanyák zakuszkájáig minden a saját részük volt. Mindamellett, hogy megmutatták és felvállalták kolozsvári életük apró mozzanatait, nemcsak a kommunikáció szakos diákokat ismerhettük meg a tárlatvezetés során, hanem a legtöbb Kolozsváron tanuló egyetemistát, aki az otthonát és a szüleit maga mögött hagyva önálló életbe kezdett a nagyvárosban.

A szervezés, amint azt a kommunikáció szakos hallgatóktól megszokhattuk, kifogástalan volt: a legkisebb részletre is odafigyeltek, a háttérmunkától a levezetésig minden része volt a feladatuknak. Voltaképpen imitáltak egy kiállítást, azt a benyomást keltve, hogy valóságos, élesben zajló, egyszeri alkalmat kínálnak. Azonban előzetesen osztották le egymás között a feladatokat, a legparányibb elemre is figyelve, az előkészületek során pedig belekóstolhattak abba, hogy miként történik egy nagyszabású esemény megszervezése és levezetése a valóságban.

A tárlatvezetés folyamán az érdeklődők megtudhatták, mi a kolozsvári egyetemisták legkedvesebb itala. Természetesen a sör kapta a főszerepet, amelyből a szervezők nagylelkűen minden résztvevőnek osztogattak egy-egy pohárkával. A hangulatoldás és koccintások után megbizonyosodhattunk róla, a kolozsvári egyetemista élet korántsem fenékig tejfel: számlák sokasága tárult elénk, felhívva a figyelmet a spórolás fontosságára és nehézségeire.

Ezt követően buszállomáson várakozhattunk, hallgathattuk a jól ismert, megállókat jelző szövegeket, és buszjegy-gyűjteményt nézegethettünk. Ezután megbámulhattuk egy bulizás „maradékait”: sörösüvegeket és egy nagyobb összegű büntetést. Mivel az egyetemista élet nemcsak a bulizásról szól, megnézhettünk egy gyógyszeres szekrénykét, megannyi agyserkentővel és fájdalomcsillapítóval, valamint a szesszióra készülést is átélhettük: tanulósarkok és teli asztalok jelezték, hogy miként is telhet a vizsgaidőszak egy kolozsvári diák szobájában.

A hazautazás és költözködés nehézségeit is humorosan ábrázolták bőröndök és nagy táskák felhasználásával, valamint a szülőkkel történő pénz- és ételkérő telefonhívásokat is megjelenítették. Személyes fényképeiket felhasználva tették autentikussá a bemutatást. A hitelesség érdekében lakhelyükről származó ételeket is kínáltak, amelyeket saját otthonukban készítettek, így megtapasztalhattuk, hogy Erdély különböző régióiban másmilyen ízvilág uralkodik a zakuszkakészítésben.

Lezárásképpen interaktívvá tették a kiállítást: bevonták az érdeklődőket, és arra kérték őket, hogy írják le a legkedvesebb, akár legviccesebb egyetemista történetüket névtelenül. Így az érdeklődők is részesei lettek a diákélet bemutatásának.

Az italok, ételek és humoros történetek mellett a slam poetry is hangsúlyossá vált a tárlatvezetésen. Ezáltal bizonyították, hogy nemcsak a bulizás dominál a Kolozsváron tanuló egyetemisták életében, hanem a kulturális vonatkozású események és az önkifejezés is fontos része a diákéletnek.