Pieter Bult, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapjának (UNICEF) romániai képviselője hívta fel napokban a figyelmet arra, hogy Románia bizonyos közösségeiben az oltottsági szint nagyon alacsony, alig éri el az 5 százalékot, miközben az országos átlag 75-85 százalék között mozog, és ez a szint jóval elmarad a WHO által megkövetelt 95 százaléktól. Annak próbáltunk utánajárni, hol és miért következhet be egy ilyen mértékű felelőtlenség, hogy egyéni döntések vagy rendszerszintű problémák állnak az ijesztő számadatok hátterében.

Milyen volt?

Kicsit unalmasnak tűnhet időutazással kezdeni a történetet, ebben az esetben azonban elengedhetetlen. Mert a nagyképből általában kifelejtik az oltásellenzők, hogy milyen volt az élet a vakcinák előtti korokban.  A görögök és rómaiak  átlagéletkora 35 év volt, és a XIX. századig ez alig 10-15 évvel emelkedett. Mi volt ennek az oka? A csecsemő- és gyermekelhalálozás nagyon magas szintje, illetve azok a járványok, amelyek végigsöpörtek egész Európán. Olyan fertőző betegségek pusztítottak, amelyeket manapság csak regényekből, filmekből ismerünk, pedig a közelmúltban is millió számra szedték halálos áldozataikat.  Pestis, tífusz, kolera, lepra, malária, spanyolnátha.

Távoli, nem létező betegségeknek tűnnek, pedig a feketehimlő még a XX. század első felében is 300 millió ember halálát okozta. Mára sikerült teljesen felszámolni a fertőzést okozó vírust. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) listáján a második teljesen fölszámolható kórokozó a gyermekbénulást okozó poliovírus lehetne, hiszen most már alig néhány pontján a földnek fordul elő nagyon kis számban a járványos gyermekbénulás. Idén is,  egy április végén zajlott nagyszabású oltáskampánnyal próbálták tudatosítani azt, hogy csak rajtunk múlik ennek a betegségnek is a véglelges eltörlése a bolygónkról.

Milyen ma?

Országa válogatja. Vannak nagyon tudatos populációk, és vannak kevésbé tudatosak. Nem túlzás azt állítani, hogy Romániában a lakosság nemtörődömsége, az egészségügyi rendszer(telenség) és a „tudatos” oltássellenesség remek ötvözete jött létre az évek folyamán. Ennek az eredménye pedig az UNICEF által közölt adatokban tükröződik. Az elmúlt évek kanyarójárványa sem az egészségügyi minisztériumot, sem a törvényhozókat, sem a lakosságot nem rázta fel eléggé ahhoz, hogy a széteső  és követhetetenné váló oltásprogramot átgondolják, szabályozzák, gördülékennyé és működőképessé tegyék. Mert mindenki abból a hamis premisszából indul ki, hogy ennél nagyobb baj, most már úgysem lehetséges.  De lehetséges.

 Átlagéletkorunk tehát az elmúlt száz évben jelentős mértékben emelkedett. Ma már nagyon jó eséllyel éljük túl a gyermekkort, nem fenyeget a torokgyík, a poliomielitisz (bár Ukrajnában 2015-ben előfordult néhány eset), és nem pusztulunk bele tömeges járványokba sem (kivéve ugye, a sok  halálos áldozatot követelő kanyarójárványt 2016–2017-ben, vagy évről évre az influenza áldozatait). Csatornázva vannak városaink, tisztítjuk az ivóvizet, és oltással védekezünk a fertőző betegségeket okozó vírusok és más kórokozók ellen.  Illetve azok védekeznek, akikben van felelősségtudat, regisztrálva vannak egy családorvosnál, aki követni tudja, hogy éppen milyen oltásra van szüksége a páciensnek. Ez az ideális eset, azonban nagyon sokszor nagyon távol állunk ettől. Miért? Három szintű a probléma: egyéni, egészségügyi rendszerszintű és végül törvényhozási. Azaz törvény-nem-hozási.

Ezt írná elő az oltástörvény, ha elfogadnák

2017-ben szinte sikerült megszavazni az oltástörvényt, aztán mégsem, mert csak a szenátuson ment át, és azóta ott rostokol a képviselőházban. Magyarán eltemették. Miért? Mert az egészségügyi hatóságok az oltásmegtagadás büntetésével akarták elejét venni annak, hogy a kanyaróhoz hasonlóan más, felszámoltnak hitt ragályos betegségek okozzanak járványt az országban, de szándékuk komoly ellenállásba ütközött az oltásellenes szervezetek és különféle médiaszemélyiségek  részéről.  Itt csak a híres Olivia Steer–féle botrányra céloznánk, illetve arra, hogy az említett szervezetek közül többen bizonyítottan szoros kapcsolatban állnak a Román Ortodox Egyházzal, tehát az oltásellenességnek nagyon mélyen gyökerezik az „ideológiai alapja”.

A kidolgozott tervezet végül nem írt elő bírságot az oltásmegtagadásért, viszont megpróbált nyomást gyakorolni a szülőkre. Előírásai szerint a gyerekek bölcsődei, óvodai vagy iskolai beíratásához oltási bizonylatot kell mellékelni, vagy háziorvosi igazolást arról, ha valamely vakcina beadása ellenjavallt. Ha a gyermek nem kapta meg a korának megfelelő kötelező védőoltások mindegyikét, az oktatási intézménynek és az egészségügyi hatóságoknak egy éven belül gondoskodniuk kell arról, hogy a gyerek ellenállóvá váljon az oltásprogramban nevesített ragályos betegségekkel szemben.

Az RMDSZ támogatja a jogszabályt

Arra voltunk kíváncsiak, hogy lesz-e végül ebből a tervezetből törvény és mikor, hiszen a nemzetközi egészségügyi szervezeteket láthatóan jobban érdekli a romániai átlag-állampolgár egészségügyi helyzete, mint a román törvényhozókat. Kérdéseinkkel Vass Levente, Maros megyei képviselőt, a képviselőház egészségügyi bizottságának tagját kerestük meg.

„Minden egyes nemzetközi testülettel való találkozáskor elhangzik az, hogy ezt a törvényt el kellene fogadni. A szenátuson átment, a képviselőházban tárgyaltunk róla, megvoltak a fórumok, ahova a különböző érintett feleket behívták, azonban a Szociáldemokrata Párton belüli véleménykülönbségek, a különböző politikai megfontolások miatt a törvény nem ment át” – nyilatkozta a képviselő.

Elmondása szerint az RMDSZ megtette a megfelelő módosításokat is: a pontos tájékoztatásról szóló kiegészítéssel, az esetleges szövődményekkel kapcsolatos korrekt információk megjelenítéséről szóló kitételek megfogalmazásával, vagy  az azoknak  a bekövetkezte esetében a kiemelt orvosi ellátásnak a kötelező voltáról szóló paragrafussal egészítették ki a tervezetet. 

„Mi támogatjuk ennek a törvénynek a megszavazását. Úgy gondoljuk, hogy az egyik alternatíva lehetne arra nézve, hogy az EU biztosítson egy többletköltségvetést a családorvosok számára azokban az országokban, ahol az átoltási arány el van maradva a WHO által javasolt 95 százaléktól, annak érdekében, hogy  ezek az országok is felzárkózhassanak. Természetesen egy ilyen intézkedés az átoltási arány növekedését jelentené már rövid távon is, és elkerülhetők volnának az olyan nagyméretű járványok, mint amilyen a legutóbbi kanyaró-járvány volt” – részletezte Vass Levente képviselő.

A nyugat-európai országokban az oltási szint közelít a WHO által javasolt 90-95 százalékhoz, Romániában azonban az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága, kommunikációs problémák, és egyértelműen a szabályozó törvénynek a hiánya az, ami az elmaradást okozza. A folyamatos terepvesztés az Egészségügyi Minisztérium, valamint a megyei közegészségügyi igazgatóságok és az Egészségügyi Biztosító Pénztár hibájából is következik, mert sokszor nem tudták/tudják biztosítani az oltóanyagokat.

Továbbá a családorvosi rendszer is alulfinanszírozott, és nem található meg benne az a motivácós készlet, gazdasági meg minden egyéb szempontból, ami a családorvosokat és a szociális munkásokat arra ösztönözné, hogy a lakossági körökben az oltottságot promoválják, kövessék, és az átoltás arányát növeljék – magyarázta a politikus.

Súlyos problémák merülnek fel az oltások elmaradásánál, hiszen az ország többszörösét költi a védőoltás hiányában megjelenő súlyos komplikációk, akár halált okozó szövődmények gyógyítására. A 10 ezer kanyarós esetből több mint 90-95 százalék nem volt beoltva, mert akadozott az oltóanyaggal való ellátás is, ismét mások nem voltak regisztrálva családorovosi rendszerben

„Az új törvény legfontosabb része a tájékozódás kötelezettsége lesz. Az államnak kötelező lesz tájékoztatni, viszont az állampolgárnak is kötelessége lesz részt venni ezeken a tájékoztató, informáló jelleggel szervezett bemutatókon.  Az egészségügyi bizottságban konszenzus van az oltási törvénnyel kapcsolatban, mindenki számára világos, hogy ez egy hasznos törvény lesz. Párttól függetlenül” – szögezte le Vass.

A képviselő befejező gondolata akár megnyugtató is lehetne, azonban az a tény, hogy másfél év alatt mégsem sikerült lezárni ezt a történetet, arra enged következtetni, hogy az ortodox egyház által támogatott oltásellenes lobbinak bizony elég nagy a támogatottsága a honatyák körében is, és valószínű, hogy az egészségügyi bizottságon túl már korántsem olyan egyértelmű ennek a törvénytervezetnek a sorsa.

Mit mutatnak a felmérések?

A családorvosok szövetségének felkérésre készült legutóbb az INSCOP Research közvélemény-kutató intézet felmérése, amelynek adatait idén márciusban hozták nyilvánosságra. Ezek nagymértékben alátámasztják Vass Levente képviselő meggyőződését arról, hogy a tájékoztatás alapvető fontosságú ebben az esetben, ugyanis a megkérdezettek alig 54,9 százaléka hiszi azt, hogy a vakccináknak nagyobb az egészségre gyakorolt jótékony hatása, mint azok az esetleges kockázati tényezők, amelyek az oltással járnak.

A felmérésben résztvevők 28,7 százaléka úgy gondolja, hogy az oltás egy bonyolult kérdéskör, és minden esetet külön kell megvizsgálni, 10,3 százaléknak meggyőződése, hogy az oltások hátrányai nagyobbak, mint a hasznuk, és 6 százaléka a megkérdezetteknek elzárkózott vagy nem tudott válaszolni a kérdésre. 39,7 százaléka felmérésben résztvevőknek  találja kielégítőnek az oltásokról kapott információkat. Ezzel szemben 46,4 százalékra tehető azoknak a száma, akik nincsenek meggyőződve ezeknek az információknak a helyességéről, teljességéről. Alig 50 százalék gondolja úgy, hogy az oltások olyan betegségektől képesek megvédeni, amelyek oltás hiányában akár halálosak is lehetnek.

A számok, ahogy mondani szokták, nem hazudnak. Egyértelműen kiderül, hogy a populáció nagy hányada oltás-szkeptikus, és ha sürgősen nem történik érdemi beavatkozás ebbe a folyamatba, akkor az átoltottsági arány további csökkenésével kell szembenézniük az egészségügyi hatóságoknak.

A Kolozs megyei közegészségügyi igazgatóság legfrissebb adatai is azt mutatják, hogy a családorvosok megkapták ugyan az igényelt oltóanyag mennyiséget, ám annak egy része felhasználatlan maradt. Így a sárgaság elleni átoltottság 85,92 százalékos, a hatos, ún. hexavalens oltást is csak 85%-ban sikerült felhasználni, bár ez többek között olyan súlyos gyerekbetegségek ellen biztosít védettséget, mint a diftéria és a gyermekbénulás. A tüdőgyulladás illetve agyhártyagyulladás ellen védő pneumokokkusz- oltás felhasználtsága 77,5%-on maradt, hasonló értéken áll a kanyaró, mumpsz és rózsahimlő elleni átoltottság. A legrosszabb lefedettségi értéket az influenza elleni, ún. tetravalens oltásnálnál jegyezték, ennél alig 54,15% az átoltottság.

Mit mondanak a háziorvosok?

Egyértelmű, hogy a nagyvárosokban nem ugyanazzal a helyzettel szembesülnek a háziorvosok, mint faluhelyen vagy a szociálisan elmaradt régiókban.  A kötelező védőoltás kifejezés ugyanis Romániában nem a szó szoros értelmében kötelező, államilag támogatott oltóanyagokról van szó, amelyeket ajánlanak, de senkit nem kötelezhetnek a beadatásukra. Ha tehát egy  városon élő, „felvilágosult”, oltásellenes szülő úgy dönt, hogy nem adatja be gyerekének, akkor a háziorvos előtt alá kell írnia egy nyilatkozatot, amelyben vállalja a felelősséget.

Dr. Fehér Gabriella kolozsvári családorvos szerint ebben az esetben nincs semmiféle eszköz a kezében ahhoz, hogy a szülőt döntésének a megváltoztatására bírja. Hogy milyen kibúvókat keresnek, illetve milyen, ún. „tudományos” kutatásokra hivatkozva utasítják vissza az oltást, elmondani is rossz, és értelme sincs, hiszen ezzel a pszeudotudományos diskurzussal lépten-nyomon találkozhatunk a különböző facebook csoportokban, kismama blogokon, óvodákban, iskolákban a szülői közösségeken belül. Ami szomorú, hogy a törvény azt mondja ki, kötelező bevenni bármelyik közösségbe azt a gyereket is, aki nincs beoltva, azzal a kitétellel, hogy utólag kell pótolnia a be nem kapott vakcinákat. És a szülők ezt tudják, és élnek is, sőt visszaélnek ezzel a lehetőséggel.

Dr. Molnár Krisztina családorvos vidéken szerzett tapasztalata az, hogy Romániában kevés azon szülők száma, akik tájékozódnak a mellékhatásokról, és tudatosan döntenek úgy, hogy nem adatják be a védőoltásokat gyereküknek, legtöbben hanyagság és rossz szociális helyzetükből adódó igénytelenség miatt mulasztják ezt el, illetve nagyon sok olyan család van, amely két ország között ingázik folyamatosan, és akkor a gyerekek nem a romániai oltási programot követik, hanem egy másik országét. Az országonként változó programok eltéréséből is adódhatnak súlyos helyzetek, illetve nehéz követni ilyen esetben azt is, hogy valóban minden fontos és kötelező oltást megkapott-e a gyerek, és az emlékeztető oltások is rendben vannak-e.

„Nehéz az utánkövetés. A rendszer úgy működik, hogy a háziorvosnak minden hónapban le kell jelentenie a közegészségügyi hivatalnak, hogy hány gyerek tartozik hozzá, majd azt is, hogy hányat sikerült beoltania és hány vakcinát kér. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy voltak megakadások a különböző oltóanyagok elérhetőségében. Mostanára mintha megoldotta volna ezt a gondot a minisztérium, illetve a biztosító” – részletezte az aktuális helyzetet és a rendszer működési módozatát Fehér Gabriella.

A szakember szerint van egy országszinten meghatározott oltási séma, amelyet be kell tartani. "Már a szülészeten meg kell kapniuk a csecsemőknek a BCG-oltást és a Hepatitis-B ellenit. Aztán kettő, négy, tizenegy és tizenkét hónaposan is kapnak. Az utóbbi három évben megváltoztatták az oltási sémát, azt is, hogy kinek kell beadnia. "Eleinte úgy volt, hogy a csecsemőknek a háziorvos, majd iskolás korban az iskolaorvos, aztán visszakerült a háziorvoshoz, később megint az iskolaorvosokhoz, most ismét a háziorvosok felelnek érte, megnehezítették az utánkövetést is ezzel” – magyarázta a háziorvos.

A  megkérdezett családorvosok szerint sem a kanyaró elleni védőoltás, sem más védőoltások nem okoznak autizmust. A szakirodalom már évekkel ezelőtt bebizonyította, hogy Andrew Wakfield sebész, aki útjára indította ezt a hoaxot, gyakorlatilag meghamisította a klinikai eredményeket. Bár a kutatók, és az egészségügyben dolgozó szakemberek számára világossá vált, hogy nem áll fent ennek a veszélye, a köztudtaban erősen tartja magát ez és az ehhez hasonló előítéletek tömkelege, amelyet semmiféle módszerrel a korrekt tájékoztatáson túl nem lehet kiirtani. 

Fehér Gabriella azt is elmesélte, hogy a városi szülők – mivel megengedhetik maguknak, hogy válasszanak családorvost -, informálódni szoktak, hogy melyik az a rendelő, ahol meg lehet beszélni az orvossal, hogy ne adják be a gyereknek a kötelező védőoltást. Emiatt például a saját páciensei között csak elvétve fordul elő olyan család, amely nem hajlandó beoltatni a gyerekeket, hiszen az oltásellenesek eleve más orvos listájára iratkoznak föl.

Következtetések

Az UNICEF híréből kiindulva készített körkép végén egyértelműen adódik a legfontosabb tanulság: érvényes oltástörvény nélkül nem számíthatunk látványos javulásrra ami az átoltottsági szintet illeti.

1. Mivel a lakosság oltottsága egy kritikus alsó szinthez közelít, számíthatunk arra, hogy olyan járványokkal szembesülhetünk, mint amilyen az elmúlt évekbeli kanyarójárvány volt.  Sok veszélyes kórokozó várakozik sötét zugokban türelmetlenül, hogy lecsapjon gyermekeinkre és a felnőttekre egyaránt.
2. A kötelező védőoltások be nem adatása éppen ezért NEM egyéni felelősség, és nem csupán saját vagy gyermekünk életére van hatással. Ha egy közösség tagjainak nagyjából 95 százaléka be van oltva egy adott kórokozó ellen, akkor működik a tűzfal, és a fennmaradó, oltatlan 5 százalék sem kapja el a betegséget. Azonban ha az oltatlanok száma egy bizonyos, kritikus határ fölé nő, a nyájimmunitás már nem működik.  A beoltatlan betegek tehát egy egész közösség egészségét veszélyeztetik.
3. Az oltásellenesség fő állításai, hogy a védőoltások komoly betegségeket okozhatnak, illetve, a nem oltott gyerekek egészségesebbek, mint a beoltottak, hamisak, nem állják meg a helyüket. Az elvégzett számos vizsgálat és megfigyelés szerint a védőoltások kockázata rendkívül alacsony, szemben az általuk biztosított védettséggel, ami viszont igen jelentős. Önmagában az a tény, hogy egy gyógyszernek minősülő készítménynek lehet másodlagos, negatív hatása - minden orvosságra igaz. Sőt, nem csak orvosságra, hanem sok minden másra is. Ha nagyon sarkítva akarunk foglamazni, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy az élet maga egy permanens veszélyforrás.