„Ha egyszer a vidéken élő magyar szülő bevitte a városba a gyermekét, többet már nem viszi haza” – többek között ezzel a jelenséggel magyarázza Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes azt, hogy a következő tanévtől iskolákat zárnak be, magyar osztályok szűnnek meg Szatmár megyében.

A 2019–2020-as iskolai tanév beiskolázási tervének elkészültét követően futótűzként terjedt a hír: az alacsony gyermeklétszám miatt Szatmár megyében bezárnak több iskolát, három településen részben megszűnik a magyar oktatás. Szeptembertől teljes egészében vagy részlegesen lakat kerül a szamosborválaszúti, ráksahegyi, kakáktelepi, avaslekencei, avaspataki, domahidai, vezendi és mezőpetri tanintézményre.

A lajstrom legfajsúlyosabb tétele Mezőpetri, hiszen egyrészt maga a sváb-magyar település jelentősen nagyobb, mint az avasi kis falvak, másrészt az itteni tágas iskolát nem olyan rég, 2011–ben újították és szerelték fel modern oktatási eszközökkel. Ám hiába a befektetés: szeptemberben a felső tagozat osztályaiban összesen hat nebuló kezdené a tanulást (évfolyamonként szinte csak egyetlen egy gyermek).

Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a Maszolnak elmondta, az iskolahálózat jóváhagyása az önkormányzatok javaslatainak figyelembe vételével készül, és nagyon sok esetben a helyhatóságok javasolják az ésszerűsítést is. Közlése szerint ahol lehet, 12 fős gyermeklétszámmal meghagyják az összevont osztályokat, mert a tanfelügyelőségnek sem érdeke egy iskola bezárása.

„Mezőpetriben egyeztettünk az önkormányzattal és minden tényezőt figyelembe véve (például az iskola épületének fűtésszámlája 4000 lej/hónap) az volt a legreálisabb megoldás, hogy a felső tagozatot, pontosabban azt a hat gyermeket, akik szeptemberben az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályt kezdik, átirányítsuk más iskolába: vagy Nagykárolyba, vagy Piskoltra. A magyar és a román tagozatos elemisták maradnak helyben” – magyarázta Kallós Zoltán.

A főtanfelügyelő-helyettes hozzátette: bár beleszólásuk vagy ráhatásuk nincs, nagyon reméli, hogy a mezőpetri szülők Nagykároly helyett inkább az alig 4 kilométerre lévő Piskolti Általános Iskolát választják, hogy ott megmaradhassanak a felső tagozatos külön magyar osztályok.

Kallós Zoltán súlyos problémának tartja, hogy kevés a magyar gyermek, és sok vidéken élő  szülő még abból a kevésből is inkább nagyobb településekre, közelben lévő városba, vagy Szatmárnémetibe ingáztatja bölcsődébe, óvodába, iskolába. Épp ezért döntöttek most arról is, hogy az érendrédi, szilágypéri és csanálosi óvodát napközivé változtatják, mint ahogy történt már korábban az egri vagy a szamoskrassói óvoda esetében is.

"Ha egyszer bevitte a városba..."

„Ez annak érdekében tesszük, hogy a városon, későbbig dolgozó szülő otthon, a faluban hagyja a gyermeket, aki aztán majd otthon, a falusi iskolában kezdi meg az előkészítő osztályt is. Mert ha egyszer az a szülő bevitte a városba a gyermekét, többet már nem viszi haza tanulni –  s ezért is lesznek egyre üresebben kongóak a vidéki tanintézmények. Egyébként meggyőződéssel vallom: inkább legyen egy nagyobb településen/községközpontban egy iskola, ahol aztán külön osztályokban tanulnak a lurkók, mint minden apró kistelepülésen iskola, ahol összevont osztályokba járnak, mert az minden, csak nem egészséges, sem a gyermek, sem a tanár számára” – összegzett a főtanfelügyelő-helyettes.

Az érintett tanintézmények pedagógusai közül senki nem marad állás nélkül, hiszen – mint Kallós Zoltán rámutatott –, komoly pedagógushiány van, és egyre inkább az lesz, főleg olyan tantárgyak esetében (informatika, matematika, román nyelv– és irodalom, idegen nyelvek), amelyeket elsajátítva a diákok privátszférában elhelyezkedve az átlagtanári fizetés kétszeresét is megkereshetik.