12 óra 2 perckor lépett át a Nap a déli félgömbről az északira, megkezdődött tehát csillagászatilag is a tavasz, melynek jöttét Sándor, József és Benedek is zsákjával integetve jelezte. Ugyan még fújnak a „böjti szelek”, de a „fényes idő” hosszú, meleg, gazdag nyár reményével kecsegtet.

Az első igazán meleget hozó napnak hagyományosan március 18-át, Sándor napját tartják, amikor az időjárás barátságosabbra vált, s a néphiedelem szerint, ha szép idő van ilyenkor, bő termés várható. „Ha József napján derül, a hőség hozzánk beül” – szól a rigmus a következő meleghozóról. Egyes falvakban ekkor, március 19-én kezdtek szántani. Ekkor mondják, hogy a madarak dalolni kezdenek, hiszen Szent József e napon osztja ki nekik sípjaikat. Benedek napja március 21-ére esik, a napéjegyenlőség dátumára.

Bár, a névnapoktól eltérően a tavaszpont eljötte időnként változik, legutóbb 2011-ben esett március 21-ére (közép-európai idő szerint 0 óra 21 perckor köszöntött be), 2012-ben már a szökőév miatt március 20-ra esett, 6 óra 14 perckor állt be. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap közép-európai idő szerint. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.

2013-ban március 20-án 12 óra 2 perckor lépett a Nap a déli félgömbről az északira. A változás oka a naptárkészítés nehézségéhez kapcsolódik, maga az esemény ugyanakkor következik be, és ugyanúgy örülhetünk neki évről évre, hiszen a tavaszt hirdeti.

A különböző népek is már ősidők óta megünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget. Fontos volt, hiszen minél tovább volt a világosság annál tovább tudtak vadászni, minél rövidebb ideig volt sötétség, annál rövidebb ideig kellett védekezniük a vadállatok támadásai ellen. Egyre nagyobb volt a biztonságérzetük, egyre több élelemhez jutottak. Ezen a napon a törzs varázslója révült állapotban megjósolta, mennyi lesz a termés, mennyire lesz gazdag az elkövetkező három hónap. Ha a jóslat szerint szegény, ínséges idők elé néztek, akkor különböző bőséghozó szertartásokat végeztek.

A tavaszi napéjegyenlőség a fény újjászületését, uralomra kerülését jelentette, amit más-más vallásokban más-más istenek szimbolizáltak. Az egyiptomi mitológiában is megjelenik: Ízisz és Ozirisz mítoszában. Az isteni pár békében és jólétben uralkodott birodalmában. Séth azonban irigységből megölte testvérbátyját, Oziriszt. Testét feldarabolta és szerteszét szórta a világban. Isis szíve majd meghasadt a gyásztól, összeszedte Ozirisz szétszórt testrészeit és elvitte Anubiszhoz, az alvilág sakálfejű istenéhez, aki új életre keltette Oziriszt. Isis és Ozirisz újra egyesültek, így fogant meg az isteni napgyermek, Hórusz. Így támadt fény a sötétségből.

A görög mitológia szerint e napon ünnepelhetjük Perszephoné visszatérését az alvilágból, Hádész birodalmából, ahová az őszi napéjegyenlőség idején távozott, az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld termését biztosítja, ő a gabonaistennő.

Nem véletlen az sem, hogy a keresztény egyház ennek közelében ünnepli Krisztus feltámadását, hitrendszerük központi eseményét.