„Fantasztikus realizmus”
Centenáriumi Incze Ferenc-kiállítás nyílt a kolozsvári Quadro Galériában
Nagyszabású festészeti kiállítás nyílt a kolozsvári Quadro Galériában, Incze Ferenc kolozsvári születésű festőművész életművéből, születésének századik évfordulója alkalmából. Ugyanekkor került bemutatásra az a monográfia, amelyben a galéria vezetője, Székely Sebestyén György művészettörténész, Incze Ferenc életművét mutatja be.
Termékeny mellőzöttségA tárlaton a festmények mellett a kort dokumentáló fényképek, levelek, naplójegyzetek is kiállításra kerültek. A mintegy negyven kiállított festményt úgy válogatták össze– mondta el lapunknak Székely Sebestyén György–, hogy az életmű minden szakaszát megismerhessék a látogatók. A korai alkotói szakaszában art deco, illetve realista stílusban festett Incze, majd pedig a hatvanas években a teljes névtelenségben, mellőzöttségben alakult ki a festő igazi, a szürrealisztikus, allegorikus alkotói világa.
Ezt az utolsó korszakát három téma uralta, amelyek a művész, a múzsa és a sors alakjában jelentek meg. Többek közott látható volt egy 2x4- es méretű festménye is, Múlt, jelen, jövő címmel, ez abban a korban hatalmas méretnek számított. Incze Ferenc 1910-ben született Gyergyószentmiklóson. Pályája kezdeti korszakában realista stílusban festette alkotásait, ezeket a szocialista realista kritika folyamatosan elmarasztalta, festményeinek tematikája mellékes volt a korban dívó szocreál számára.
Fotó: Sipos M. Zoltán
Székely Sebestyén György (jobbra) művészettörténész nyitotta meg a retrospektív kiállítást
A Kolozsváron letelepedett Incze Ferencnek minden esélye megvolt, hogy alkotásai eljussanak a művészeteket pártoló nagyközönség otthonaiba, városaink múzeumaiba. Ám a második világháborút követően, a kolozsvári művészek, festők nem fogadták be köreikbe az alkotót. „Egy sajátos helyzet alakult ki, a háború után kettészakadt, független és hivatásos művészek táborára oszlott művésztársadalom. Incze az előbbi csoportjához csatlakozott” – vázolta fel a festő életművét ünnepi beszédében Tibori Szabó Zoltán publicista.
Mint elmondta, a Gy. Szabó Béla által patronált független művészekkel a hivatásosok mindenáron le szerettek volna számolni és a kezdetben szakmainak tűnő vitát hamar politikai síkra terelték. A szocialista realista kritikusok Incze Ferenc munkáit leminősítették, ilyeneket írtak róla: nem tud rajzolni, vonalai élettelenek, munkái nem szólnak a mának, nem értette meg a szocialista realizmus üzenetét.
Így alkotott az ötvenes és hatvanas években – ebben az időszakban alakult ki Incze Ferenc sajátos formavilága. A Párizsban rendezett nemzetközi tárlatán meglepő sikert aratott 1973-ban. Festő barátja, Gál Ferenc jóvoltából két képe is szerepelt a neves tárlaton, Önarcképét ekkor a szervezők ezüstéremmel tüntették ki, ami egy rendkívül nagy elismerésnek számított – tudtuk meg Tiboritól.
Monográfiával tisztelegnek„Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor Incze Ferenc nevelt lánya felkért, írjak egy monográfiát a művészről. Az általam írt könyvnek fontos szerepe rávilágítani arra, hogy miként történt az alkotó stílusában bekövetkezett változás. Incze Ferenc a múlt század hatvanas éveitől minden átmenet nélkül egy realista stílus jegyében lezajlott korszak után elkezdett egy furcsa, a szürrealizmusra emlékeztető stílusban festeni” – osztotta meg élményeit a bemutatott könyvvel kapcsolatosan a szerző.
Ugyanakkor pedig elmondta, hogy a monográfiaírás számára egy találkozás és felfedezés volt egyszerre. „Ennek a találkozásnak a folyamán ismertem meg igazán Incze Ferencet, nemcsak azt akinek a ’60-as és ‘70-es években készült munkáit ismeri a nagyközönség, hanem azt az alkotót is, aki a ’20-as években pályakezdőként dolgozott, kereste a formákat, így egy sokkal teljesebb kép bontakozott ki előttem” – tudhattuk meg Székely Sebestyén Györgytől.
VígéretekVálasztási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »
Bogdán Tibor
KorteshadjáratTöbb mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak. »
Székedi Ferenc
Üsd a bozgort!Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében. »
Sike Lajos
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!