Tizenegy jeles erdélyi személyiség részesült magyar állami kitüntetésben

A múlt heti március 15-i nemzeti ünnep alkalmából magyar állami kitüntetésben részesültek azon erdélyi jeles személyiségek, aki életük során, munkásságuk által maradandót alkotva sokat tettek az erdélyi magyar közösségért vagy annak kisebb csoportjáért. Mivel az érdemrendek budapesti átadására nem volt lehetőség, így Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán vette át az elismeréseket a tizenegy kitüntetett személy.

Az egybegyűlteket Farkas Balázs konzul köszöntötte, aki felhívta a figyelmet az értékteremtő munka – amelyet a kintüntetettek magukra vállaltak – jelentőségére, ugyanakkor a közösség nevében mondott köszönetet nekik azért az áldozatért, amit értük hoztak.

Antal-Vajda János a magyar nyelv és irodalom tanára a szó legnemesebb értelmében bátor ember, akinek iskolától felnőttkorig, gyerekkortól máig kellett és kell küzdenie azért, hogy az lehessen, aki: csángó-magyar. Küzdelmes volt eleinte, amikor a csángó kultúra- és hagyományápolás következményeként elvették tőle a forrófalvi kultúrház rendezvényszervezését, többször a falu népe előtt megpróbálták megalázni, elszigetelték, a gyermekét sorozatosan kényelmetlen helyzetbe hozták az iskolában – hangzott el laudációjában. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagja a csángó hagyományok megőrzése és a nehéz sorsú csángó fiatalok támogatása iránt elkötelezett munkája elismeréseként a magyar nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta meg. 

Bencző Dénes nyugalmazott unitárius lelkész és esperes az udvarhelyszéki Homoródalmáson született 1929. november 29-én. Lelkészi hivatásának gyakorlását Lupényban kezdte, onnan 1956 májusában meghívták szülőfalujába. A Homoródalmási Unitárius Egyházközség lelkészi állását 1956 és 2000 között töltötte be, embert próbáló évtizedekben népe iránti elkötelezett helytállással. Bencző Dénes az erdélyi magyarság körében példaértékű hivatástudattal végzett fél évszázados lelkészi szolgálata elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. 

Weszely Tibor matematikus és tudománytörténész 1936. január 16-án született a Hunyad megyei Brád községben. Családjával 1945-től Marosvásárhelyen él. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Matematika-Informatika Tanszékének oktatója, jelentős szerepe volt az egyetem végleges intézményi akkreditációjának elnyerésében, tudományos munkájának megszilárdításában, valamint az informatika-képzés megerősítésében. Weszely Tibor az erdélyi magyar felsőoktatási rendszer kialakításához és a helyi tudományos élet fejlesztéséhez hozzájáruló oktatói, kutatói és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést kapta meg.

Duma-István András író, költő, a Szeret-Klézse Alapítvány alapítója és társelnöke, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének referense. Könyvei nemcsak leírnak, de gondolkodásra is késztetnek. Az olvasóban kialakuló szintézis általános műveltséget ad, valamint a Kárpát-medencei évezredes gyökereinket is erősíti. Megérteti az ősi magyar gondolkodás mélységeit, melynek középpontjában az emberi, természeti és természetfeletti környezettel való együttműködés áll, amely Etelközből a Kárpát-medencébe hazatérve a nagyhatalmi státuszt is biztosította nemzetünk számára – hangzott el laudációjában. Duma-István András a csángó magyar közösség szülőföldön maradása, valamint kultúrájának és hitvilágának kutatása és széles körű megismertetése érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. 

Gergely István a csíkszeredai Csibész Alapítvány elnökének és munkatársainak kezei között a szakmai és magánéleti sikerért keményen megdolgozó, felelősségteljes emberekké váltak azok a gyermekek, akikre a hazai környezet sokszor inkább mint veszély leselkedett. Gergely István a Kárpát-medencében, illetve Moldvában élő nehéz sorsú magyar gyerekek megsegítése és támogatása érdekében végzett önzetlen munkája elismeréseként kapta meg Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. 

György Piros, a Hargita Nemzeti Székely Együttes szólótáncosa az erdélyi néptáncművészetben szólótáncosként és oktatóként végzett több évtizedes, elkötelezett munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. György Piros életpályája kitartó elkötelezettséget, precíz, minőségi és egyenletesen magas szintű munkát és teljesítményt összegez, példamutató a szakma és tanítványai körében. Kiemelkedő szólótáncos és oktató, meghatározó alakja az erdélyi hivatásos néptáncosoknak. 28 éve hűséges együtteséhez, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együtteshez – hangzott el laudációjában.

Mihály József a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület huszárkapitánya, aki hűséges kitartással, következetes odaadással megéli mindazt, amit a közbeszéd hagyományként, közösségi értékként jelöl meg. Megéli, ha kell, megteremti, újraéleszti azt a közösségi cselekvési formát, amely elődeinktől öröklött értékek hordozója. Mihály József az erdélyi magyarság nemzeti értékeinek és hagyományainak megőrzését odaadóan szolgáló közösségépítő és szervezőmunkája elismeréseként vehette át Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. 

Orendi Emil István népzeneoktató, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója még 1993-ban alapította meg a reneszánsz zene vonzásában az akkor méltán híres Amaryllis Egyesületet. Nyolc éven keresztül vett részt a kolozsvári Mátyás-napok szervezésében, és évekig oktatta Kolozsvár és Csíkszereda fiatalságát Mátyás-korabeli táncokra és zenére. Orendi Emil az erdélyi táncházmozgalom felvirágoztatásában, valamint a helyi kulturális-közösségi események megszervezésében vállalt szerepe elismeréseként a magyar nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. 

Sárkány-Kiss Endre a biológiai tudományok doktora, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia-Geológia Kara Taxonómiai és Ökológiai Intézetének docense. Tudományos és közéleti szerepével hozzájárult az erdélyi magyar biológus társadalom intézményesüléséhez, az Apáthy István Egyesület létrehozója, elnöke. Szerepet vállalt az erdélyi magyar biológiai felsőoktatás újraindításában, beindította a magyar anyanyelvű ökológiai felsőoktatást és megszervezte a magyar anyanyelvű ökológia mesteri képzést. Az erdélyi természeti örökség kutatása és védelme területén végzett kiemelkedő tudományos munkája, valamint a külhoni tudományos élet fejlesztése érdekében végzett oktató-szervezőtevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 

Szegedi László Tamás a Kőhalmi Református Egyházközség lelkipásztora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora. A forradalom után, 1990 őszétől a kőhalmi magyar iskolahálózat kiteljesítésén fáradozott. 1995 őszén létrehozza a parókián a Szórványdiákotthont 2 fiúval és 6 lánnyal, ahol azóta már 750 fiatal ellátását biztosította. Ma óvodától a 12. osztályig teljes iskolarendszerük van a helybeli román iskola tagozataként. Szegedi László a dél-erdélyi magyarság fáradhatatlan támogatójaként a kőhalmi szórványkollégium megalapítása és működtetése érdekében végzett munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője 2008-ban költözött vissza Erdélybe Magyarországról. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaként folytatta tevékenységét, majd a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) kortárs kiállítótér vezetője lett. Saját bevallása szerint a történeti időt kívánja beemelni az erdélyi művészettörténeti tudatba, bemutatva szélesebb körben is az erdélyi képzőművészet időrendiségét, alakulását, változását. Vécsi Nagy Zoltán az erdélyi magyar képzőművészet megismertetését főként az 1945 utáni modern és kortárs alkotások összegyűjtésével, valamint bemutatásával szolgáló értékőrző tevékenysége elismeréseként kapta meg a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. 

Kapcsolódók

Kimaradt?