A Szatmárnémeti egyik ékességeként számontartott római katolikus székesegyház az óvárosban található, az úgynevezett „régi főtéren”. Ehhez a plébániához tartozik a legnagyobb szatmárnémeti hívő közösség, és itt nyugszik a „városépítő püspök”, Hám János.

1804-ben mindössze egy apró plébániatemplom állt a mai székesegyház helyén, ezt alakították át a püspökség megalakulása után a szatmáriak Nagytemplommá. Alföldi kis település lévén Szatmárnémetiben szinte kizárólagosan földművesek, mezőgazdászok éltek, építészek, szobrászok, díszítőmesterek nem voltak a közelben. Így a szatmáriak anyaegyházukhoz, az egri érsekséghez fordultak, akik küldtek is nekik szakembereket. Így lett Hild József a templom tervezője.

A székesegyház külseje klasszicista stílusú, erről főként a timpanon, a korinthoszi oszlopok, a nyugodt monumentalitás árulkodik. 1838-ban, a templom felszentelése után elkezdték a templom belsejének a kialakítását, ami zömében barokk stíluselemeket hordoz. A kupolafestményt Reidler János, osztrák festőművész készítette, amely azt a bibliai jelenetet ábrázolja, amikor a tizenkét éves Jézus a templomban elkezdi tanítását.

A szentély középpontjában a carrarai márványból készült oltár található, fölötte a Jézus mennybemenetelét ábrázoló főoltárkép, hiszen a székesegyház titulusa Urunk Mennybemenetele, így ezen az egyházi ünnepen tartják a templom búcsúját is.

A székesegyház őrzi az egykori püspök és vértanú, Scheffler János sírhelyét, akit boldoggá avattak, illetve itt nyugszik a Szatmári egyházmegye legjelentősebb püspöke, Hám János, a „városépítő” püspök, aki egyben Magyarország hercegprímása is volt, kinevezett esztergomi érsek. Amellett, hogy püspöki funkciót töltött be, kiváló közéleti szereplő is volt, minden vallási felekezet tisztelte őt, építkezéseivel megváltoztatta a városképet. Neki köszöntheti Szatmárnémeti jónéhány templomát, plébániáját, iskoláját és internátusát is. Mellszobra a főhomlokzat előtt állít emléket neki, de több intézmény, utca, rendezvény neve is őrzi emlékét a városban.