Kolozsvár legrégibb, szinte ezeréves temploma egykor apátság volt, földvár vette körül, és az idők során használták görög katolikusok és ortodoxok is. 1994-ben visszakerült a római katolikus egyházhoz, majd Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték.

Kolozsvár legnagyobb negyedében, a Monostoron (az egykori Kolozsmonostoron) áll egy templom a dombon, a monostori híd mellett. A legtöbben Kálvária templomként ismerik, és talán nem is gondolják, hogy a város legrégibb templomáról van szó.  1060-ban alapították, I. Béla uralkodása alatt. Az Árpád-házi magyar király ide hozatta a bencés rendi szerzeteseket, az első nyugati szerzetesrendet, akik két évszázadot töltöttek az apátságban. Feladatuk az volt, hogy liturgiájukkal terjesszék a keresztény hitet, majd a jezsuita rendi szerzetesek is itt folytatták ezt a küldetést.

A történelem folyamán két alkalommal szinte földig rombolták a templomot, azonban a szentély és a sekrestye eredeti formájában maradt meg. A hajó részét, ahol a hívek ülnek, 1896-ban építették újra, mivel az teljesen hiányzott, illetve a középkorban két tornya is volt, de a török- és tatárjárás idején ezt is lerombolták, és csupán az egyiket építették vissza.

1924-ben a Vatikán és a Státus eldöntötték, hogy a görög katolikusoknak adják át használatra a templomot, majd 1948-ban a román állam betiltotta úgy a görög-katolikus egyházat, így az ortodoxok vették át. 1991-1994 között párhuzamosan használták az ortodoxok és a római katolikusok, hiszen az akkori plébános, ft. Kádár István – aki 32 évet szolgált itt – kérte, hogy délutánonként misézhessenek a templomban.

Amikor megépült az ortodoxok új temploma a Monostoron (1994), kivonultak, és pereskedés nélkül visszakapta a római katolikus egyház a templomot. Ezután állami támogatás nélkül restaurálták a templomot, ami olyannyira jól sikerült, hogy 1998-ban Europa Nostra-díjat eredményezett.

Az egykori kolozsmonostori apátságot ma is egy három hektáros zöldövezet veszi körül, amely burokként szolgál, leválaszt a világ zajától és pörgésétől.