A donbászi helyzetet újabban Zelenszkij is „nagyon-nagyon súlyosnak” nevezte.

A hírügynökségek is arról számolnak be, hogy az oroszoknak sikerült bevenniük a kulcsfontosságúnak tekintett Liman városát, s a harcok már Szeverodonyeck körül zajlanak. A Neue Züricher Zeitung elemzése szerint (Georg Hässler, Bern), az oroszok egy újabb –„tűzhengernek” nevezett – stratégiát alkalmaznak. A fő célpontokra koncentrált nehéztüzérségi támadás addig tart, amíg a gyalogság és a páncélosok számára nem nyílik meg a viszonylag kockázatmentes előre nyomulás lehetősége. Lassan, de biztosan… A stratégia lényege: kivárni a kedvező pillanatot. A harapófogó Szeverodonyeck körül lassan össze is zárul.

E pillanatban minden esély megvan rá, hogy legalább három ukrán brigád rekedjen az ostromgyűrűben. Az oroszok a közeli Bahmutban is megpróbálnak az ukránok hátába kerülni, s ezzel elvágni őket utánpótlási vonalaiktól. Az ukrajnai háború csendesebb periódusa lezárulni látszik. Az orosz támadók a korábbi taktika módosításával mindinkább átveszik a kezdeményezést. Minden attól függ, hogy Kijev idejében hozzájuthat-e a beígért nyugati fegyverzethez. A nyugat-európai kormányok habozása nem sok jót ígér…

Így aztán Zelenszkij péntek esti videóbeszédében a szokásosnál is harciasabbnak mutatkozott. „Mindent megteszünk azért, hogy megerősítsük hadseregünket… Ha a hódítók úgy vélik, hogy Liman és Szeverodonyeck a birtokukban marad, tévednek – mondotta. – A Donbász ukrán föld. Az oroszok által okozott szenvedéseket kiheverjük, a városokat újjáépítjük. Egyetlen településen sem fog orosz zászló lobogni.”

Kell ezt romániai magyarra lefordítani? Ahogyan azt sem nehéz, hogy az oroszoknak az összes elfoglalt területen (ahol maradt még élő népesség) első dolguk az volt, hogy az oroszt tegyék hivatalos nyelvvé…

Zelenszkij arról is beszélt, hogy Moszkva teljes tüzérségét és emberi tartalékait bevetette. Ha most sikerülne megállítani őket, ismét fordulat állhatna be a háború menetében. Az ukránok optimizmusa az úton lévő amerikai nehézfegyverek szerencsés megérkezésének reményén alapul. Csakhogy, ha ezek azonnal megérkeznének is, nem lehet őket azonnal tűzvonalba állítani, hiszen meg kell még tanulni rendeltetésszerű kezelésüket. Ez pedig – meglehetősen bonyolult szerkezetekről lévén szó – nem megy egyik napról a másikra.

Márpedig az oroszok Donyeck és Luhanszk régióban 49 települést tartanak szakadatlan tűz alatt. S úgy tűnik, az, ami az orosz támadás kezdetén az oroszokkal történt, hogy ugyanis megrázták őket a veszteségek, most mintha az ukránokat rendítené meg... Zelenszkij lelkesítő szavai is arról tanúskodnak, hogy az ukrán hadseregnek és a nyugati nyilvánosságnak is erőteljes „bátorításra” van szükségre. Zelenszkij eleddig még soha nem beszélt „nagyon-nagyon nehéz” helyzetről. Csupán „nagyon-nagyon látványos” ukrán győzelmekről…

Azt persze nem tudni, hogy a pillanatnyilag tragikus hangvételnek mi a tulajdonképpeni célja. Hiszen az is lehetséges, hogy pusztán a nyugatiakat akarja meggyőzni a masszívabb és minél gyorsabb katonai segítség szükségességéről.

A pontos harci helyzetet nehéz lenne megítélni, hiszen idegen újságírók nemigen férhetnek a frontvonalak közelébe. A propaganda információi és érvei pedig, melyeket az ukrán és az orosz médiumok sugároznak, homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Nyilvánvaló, hogy mindkettő pillanatnyi érdekeinek és céljainak megfelelően alakítja a „valóságot”.

A végkifejletben mindkét fél végső győzelemről beszél. És egyik sem hajlandó a legkisebb kompromisszumra sem.

Egyvalamit viszont – minden bizonytalanság dacára – biztosra vehetünk: a háború „hosszúra, nagyon hosszúra” fog nyúlni. Mindként fél újabb embertömegeket állít hadrendbe. Az oroszok a hadkötelezettség korhatárát is 65 évre emelték. Az ukránok pedig minden fegyverfogásra alkalmas férfi vagy nő kezébe fegyvert adnak. Igaz, ebből a szempontból az ukránoknak rosszabbak az esélyeik. Az oroszok ugyanis eleddig pusztán a jobbára kisebbségiek által benépesített perifériákról vetettek harcba sorköteleseket. Ez az orosz áldozatok („hősi halottak”), ha hézagosan is, de nagyjából ismert névsorából világosan kiderül. Alig van köztük moszkvai vagy szentpétervári.

A szakértők szerint (akikkel mostanság tele van a nemzetközi nyilvánosság, bár jobbára csak találgathatnak) zömmel úgy vélik, hogy Ukrajna a bőkezű amerikai és európai támogatás ellenére is gazdaságilag fog belerokkanni a háborúba, hiszen a fegyverek fontosak ugyan, de ellátmány, ruházat, élelem, lakhatás és egyebek nélkül idővel minden nyugati támogatás ellenére hatékonyságukat veszíthetik. Főként, ha a harcok télen is folytatódnak. Márpedig, ha az oroszok elvágják Ukrajnát a Fekete-tengertől, a gazdaság helyzete és az ellátási esélyek valóban kritikussá válhatnak.

Mind több nyugati gondolkodó, köztük a jeles német történész, Herfried Münkler még mindig úgy véli, hogy okosabb lenne tárgyalni. Erre azonban egyik fél sem hajlandó. Az oroszok azért, mert Münkler Welt-beli interjújának címével egybehangzóan úgy véli, hogy Ukrajna vesztésre áll. Az ukránok azért, mert reménykednek az amerikai és európai segítségben. Akár egy világháborúban is… Két – lassan szélsőségesen nacionalistává fajuló – politikusgárda áll szemben egymással. S ez az, ami igazán katasztrofális…

Az, hogy voltaképpen Amerika és Oroszország bujtatott háborúja mennyi szenvedést zúdít az ukrán és az orosz népességre, a politikusokat mintha nem is érdekelné.

József Attila szorongásos sorai jutnak eszembe: „Forgolódnak a tőkés birodalmak (ma már Oroszország leplezetlenül is az, akárcsak ellenlábasa a USA – B.B.),/ csattog világot szaggató foguk./ Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut./ Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, –/ kis, búvó országokra (mint Magyarország is! – B. B.) rálehel / a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el…”

S nekünk még az a reményünk sincs meg, ami József Attilának – idézett verse zárlatában – megvolt még. Ő hitte ugyanis, hogy mindebből valamiféle szebb, jobb, új világ kerekedhet ki.

Ebből a hitből – sajnos – számára is csupán az öngyilkosságig futotta…

(Borítókép forrása: orfonline.org)