Elon Musk a világ messze leggazdagabb embere. Ennek ellenére bizonyára nem sokan szeretnénk a helyében lenni.

Vagyona jelentős részét a Kínával folytatott gazdasági kapcsolatainak köszönheti. A Tesla gyártmányú elektromos autók egynegyede például Kínában kel el. És Sanghajiban működik a kevés számú kínai telephelyű külföldi vállalatok egyike, mely kizárólag magántulajdonban van. A tulajdonos ez esetben is Elon Musk. Musknak egyébként az ujgurok által is lakott Hszincsiang Ujgur Autonóm Területen már korábban is több vállalata volt. A múlt év utolsó napján jelentette be, hogy Ürümcsiben, a terület fővárosában is vállalatot alapít. A kínai hírügynökség a Weibo média-platformon tette közzé a hírt, mely Amerikában és a vele szövetséges nyugati államokban tiltakozási hullámot indított el.

Hszincsiang tartományban évtizedekre nyúlnak vissza az ujgur népesség asszimilációjára irányuló erőfeszítések. A kínaiaknak nincs könnyű dolguk: a muzulmán vallású, de a türk népcsoporthoz tartozó (bizonyos mértékig velünk, magyarokkal is rokon) ujgurok keményen ellenállnak. Végső esetben fegyveresen is. Akcióikat a kínai kommunista hatóságok, melyek nem tűrik a nyílt ellenállás semmilyen formáját, akcióikat terrorizmusnak nyilvánították. És a fegyveres ellenállás tagjaival mint terroristákkal végeztek. A békés ellenállókat a kínaiak által átnevelő intézményekként emlegetett (Nyugaton ma már koncentrációs táboroknak tekintett) munkatáborokban próbálják a han kínai kultúrára és életmódra rászorítani.

Addig, amíg az Egyesült Államok és Kína közt a kereskedelmi és politikai kapcsolatok barátságosak voltak, ezek ellen a törekvések ellen Amerika sem emelt kifogást. (Ahogyan a más államokban, például a Kelet-Európában zajló bújtatott vagy gyakorta kifejezetten nyílt kényszerasszimiláció ma sem nagyon zavarja emberjogi érzékenységüket.)

Népirtásról (a szó jogi értelmében) nem lehet szó, hiszen – a néhány „terroristától” eltekintve – nem az ujgurok módszeres fizikai megsemmisítése, csupán nyelvi-kulturális és vallási közösségként való felszámolása zajlik. Igaz, az – a kommunista rendszereket mindig is jellemző – radikális módszerekkel. Mióta Kína komolyan veszélyezteti Amerika gazdasági elsőbbségét, s távlatilag világhatalmát is, az ujgur kérdés – az emberi jogok megsértése címen – a Kelet és Nyugat közti viszony központi elemévé vált. Az amerikaiak egyébként valóban megbízható információkra alapozva súlyos vádakkal illetik Kínát. Sőt a nyugati sajtó beszámolói népirtásról, kényszermunkáról és hasonlókról is tudósítanak. Ők is a maguk megszokott módján.

Egyébként Hszincsiangban nemcsak Elon Musk tevékeny, hanem számos más nyugati autógyár, egyebek közt a német Volkswagen is évtizedek óta kiterjedt telephelyekkel rendelkezik. A német Siemens is Kínából szerzi be a német gazdaság kizöldítéséhez nélkülözhetetlen napelemek túlnyomó részét.

Amerika és szövetségesei arra próbálják kényszeríteni a nyugati vállalatokat, hogy helyezzék embargó alá Kínát. Így aztán érthető, hogy Musk legújabb bejelentése kiverte a nyugati biztosítékokat.

Marco Rubio, az Egyesült Államok szenátora a Twitteren tiltakozott: „Önmagukat államok fölöttinek tekintő cégek segítik a Kínai Kommunista Pártot abban, hogy a Hiszincsiang tartományban zajló népirtás és rabszolgaság tényeit eltussolhassák.” Biden szóvivője is kijelentette, hogy a Biden-kormányzat kitart amellett a véleménye mellett, hogy a magángazdaságnak sincs joga „figyelmen kívül hagyni a Hszincsiang tartományban zajló népirtást és embertelenségeket. Azokat a cégeket, melyek üzleti kapcsolataikkal hozzájárulnak a kényszermunka legalizáláshoz, illetve az emberi jogok megsértéséhez, a kormányzat felelősségre fogja vonni.” Az Egyesült Államok a szankciók mellett a Kínából származó import betiltását is szorgalmazza.

Az érintett vállalatok üllő és kalapács közé kerültek: vagy gazdasági érdekeikről mondanak le, vagy otthoni, szintén anyagi veszteségekkel járó szankciókkal kell szembenézniük.

Mindez Muskra kétszeresen is igaz. Az ő vállalkozásai nem csupán nyugati érdekeket sértenek, de kínaiakat is. A kiépülőben lévő kínai űrállomás, a Tianjong (magyar fordításban a „Mennyei palota”) személyzetének már két alkalommal (júliusban és októberben) is pályát kellett módosítania, hogy a Musk-féle Space-X program mintegy 2000 szatellitjének valamelyikével össze ne ütközzék. A kínaiak a már említett Weibon tiltakoztak, s Muskot maguk is embargóval fenyegették. Nem babra megy a játék, hiszen a szankciók a zseniális feltalálót is érzékenyen érinthetik. Egyrészt kínai érdekei okán, másrészt azért, mert a Starlink elnevezésű űrprogramja azt tűzte ki célul, hogy a föld minden pontján elérhetővé teszi az internethozzáférést. Márpedig ebben a vállalkozásban is pénz van. Ráadásul rengeteg…

Kína végül az amerikai kormány űrhajózási hivatalánál, a NASA-nál tett panaszt. Végül – mint a nemzetközi űregyezmény aláírója – az ENSZ illetékes szervénél is tiltakozott a nemzetközi szerződések megsértése ellen. A jegyzék arra hivatkozott, hogy az egyes államok a területükön működő magáncégek akcióiért is felelősek. Ned Price, az amerikai kormány illetékese meg is erősítette, hogy minden államnak, mely az űrprogramba belép, felelősen kell viselkednie és kerülnie kell minden olyan cselekedetet, mely az űrhajósok életét vagy biztonságát veszélyeztetheti. Ennyi…

Független szakemberek már régen megállapították, hogy a stacionárius űrpályákon olyan zsúfoltság jött létre, mely az időnkénti pályamódosításokat mindinkább elkerülhetetlenné teszi. Annál is inkább, mert – amint azt az asztrofizikus Jonathan Mc Dowell a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics szakembere az AFP hírügynökségnek elmondta – „egy űrállomás és egy mesterséges bolygó ütközése minden valószínűség szerint az űrállomás teljes megsemmisüléséhez és az asztronauták halálához vezet.”

Márpedig az űrprogram Musk és Kína számára is kiemelt jelentőségű. A kínaiak már a Marsra is küldtek űrhajót, s a Holdon is űrállomást szándékoznak telepíteni. Musk meg egyenesen forradalmasítani akarja az űrkutatást. Olyan, száz űrhajós kilövésére képes monstrum rakéta építését tervezi, mely a Naprendszer távolabbi pontjainak elérését, sőt valamikor a Naprendszerből való kilépést is lehetővé teheti.

A technika mai fejlettsége és a nemzetközi kapcsolatok szinte már szétbogozhatatlan szövevénye mindinkább arra utal, hogy a politika – ha el akarja kerülni a globális katasztrófát – előbb-utóbb az államok és az államokon belüli viszonyok radikális átalakítására fog kényszerülni.

Nem férhet hozzá kétség: az ideológiai előítéleteket és az öncélú hegemóniára való törekvést az államoknak záros határidőn belül föl kell adniuk. Az embert, amint azt a neves német biológus és pszichológus Joachim Bauer Az emberiesség alapelve. Miért vagyunk természettől fogva együttműködésre ítélve? című könyvében megállapítja: „Az együttműködés az evolúció sikertörténete.” Ha az emberiség hátat fordít ennek a „sikertörténetnek”, halálra van ítélve. Ezt az igazságot nemcsak a Muskhoz hasonló zseniknek, de a jóval korlátoltabb politikusoknak is fel kellene végre fogniuk.

Nincs már rá túl sok időnk: az evolúciós alapelvekhez való visszatérés az élet – azaz az életünk – egyetlen lehetősége.

(Nyitókép forrása: Agerpres/EPA)