A hargitai megyeelnök úgy robbant be az udvarhelyi hírportál hajlékába, mint anno az Agitációs és Propaganda Osztály titkára a tiltott hírt leközlő pártlap szerkesztőségébe: padlógázzal, piármeghajtással.

Ugyanis az udvarhelyi firkászok súlyos hibát követtek el: a brutális közhatalommal szembeni bátor kiállást elég pimasz módon testesítették meg, immár sokadszorra. Az elnök úr, aki eddig unalomig ismert arccal a képernyőkről osztotta az észt, ezúttal a személyes találkozást, és annak élő közvetítését részesítette előnyben. Szerinte így őszintébb a dolog. Tényleg az volt. Bárki láthatta, hogyan lehet büntetlenül törvénysértést, magánbirtok-háborítást és jogsértést egy időben elkövetni. És a beszélgetés is alig lépte túl a becsületsértés határát.

Ha valaki eddig csak hallott a politikai nyomásgyakorlásról, az most élőben láthatta, hogy miként zajlik. És megismerkedhetett a politikusok kedvenc módszerével, amit a tudományos világ bikini-effektusként ismer: a látványos elemeket kidomborítja, de a lényeget eltakarja. Mert hát ilyen a politika. Posztmarxista megfogalmazás szerint a háború folytatása durvább eszközökkel. Szóval, a kollégáknak szépen elmagyarázták, hogyan kell profi módon újságot írni. Nem lehet ám összevissza hablatyolni, illik ebben a szakmában is sínen lenni. Ahogy a nagy költőnk vala, aki szerint lehet ugyan fikázni, de csak gondosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!

Úgyhogy kedves kollégák, tegyétek oda magatokat, mert a politikum nem nézheti tétlenül, hogy egyes felelőtlen elemek hanyagságból, nemtörődömségből megint visszaszoktassák a népet a gondolkodásra! Illett volna már megtanulni, hogy a szél mindig úgy fúj, ahogy a pártok taktikai fuvallatainak iránya megkívánja. Tehát, ne égessük tovább a szakmát!

Én már alig várom, hogy lelkes elöljáróink az Alkotmánybíróságon támadják meg a természet nekik nem tetsző törvényeit, hogy aztán a taláros testület pókerarcú nekiveselkedéssel annak rendje és módja szerint megregulázza magát a világegyetemet is. Lesz itt nemulass, ne félj! Eljön még az az idő, amikor a medvekérdés, az autonómia, az oktatás vagy a Hargita megyei éhbérek és nem létező autósztrádái után a matematikának, a fizikának, de még a csillagászatnak is meglesznek a pártelkötelezett nézetrendszerei.

Volt idő, amikor az ország egy emberként felállva, vastapssal és ovációval ünnepelt egy balekot, aki még utolsó napjai alatt is remélte, hogy további órákkal, napokkal hosszabbíthatja meg rémuralmát. Kérdés, hogy alternatívaként jobb a képmutató, sima szájú sámán, akinek varázsszavaira népes tábora transzba jön ugyan, de igéinek hatása nem terjed túl ezen a körön?

És még egy kérdés:

A megyeelnök ámokfutásáról több médiaorgánum is beszámolt, kivétel nélkül elítélő hangnemben. A politikai elit azonban meg sem mukkant. Pedig jobb helyről nem is lehetett volna nagyon világosan és érthetően irányba állítani a közvéleményt, beleértve az újságírói szakmát is, hiszen adófizetői minőségünkben nem árt, ha mi is tudjuk, hogy „odafent” miként vélekednek az egész cécóról: belefér még a többi visszás ügy mellé, vagy ez már vállalhatatlan?

A teljes szakma nevében, megtisztelő válaszukat előre is köszönöm. Ne feledjék, jövőben választások lesznek, és ilyen kemény időkben jól jöhetünk mi még!