„Igen, volt, aki 48 banira töltött, majd alaposan letörölte a szélvédőt és a fényszórókat, a többiek meg ott hátul őrjöngtek a sorban. De szerencsére csak két ilyen eset volt ma délelőtt” – mondja egy erdélyi kisváros – például Nagyenyed – határába plántált töltőállomás alkalmazottja. „Tudja mit, Sanyi, egy annyit, egy körömfeketényit, egy huszonöt bánt… na, annyit nem hagyatt nekem az örökségbő” – ezt meg pár (konkrétan öt) évtizeddel ezelőtt hallom a konyhánkban, miközben apám rádiót javított, s a falusfelünk, a „páciens” tulajdonosa szóval tartotta a reparálót, mintha ez része lenne a szervizelés fizetségének.

És közben megérkezett az Abrams tankok legújabb, feltunningolt változatáról egy diszkréten sejtelmes, ultrarövid előreklám. Őszire az új hadigép már piacra is kerül – ígérik a gondos fegyvergyárosok.

Hogy mi köze e három bekezdésnek egymáshoz, azt majd az olvasók idővel (némelyek még annak előtte) kiderítik. Addig is hadd illesszem ide hamarjában az ötven banis kormányzati aggodalmat: azt a fél lejecskét, egy kettőbe hajtott „Iorgának” megfelelő együttérzést, amely – ideiglenesen ugyan – enyhít a helytelen, s ezért mindig is nyüzsgő, vagyis túlságosan is motorikus nép egyre sanyarúbb sorsán.

Koalícióhoz illő szolidaritásból az egyik szereplő a „pozitív hír” közzététele után hozzátette: ha rajta múlott volna, bizonyára nem egy ilyen incifinci összeggel sietnének a populáció segélyezésére.

Nem tudom, mert nem jártam ki a „Poirot-kurzus kezdőknek és esendőknek” című képzést, hogy meddig tart ez a kabinetbújócska, de látni vélem, hogy az államfő dicsérete, miszerint a koalíció remekül működik, s a Victoria-palotában hatékony ténykedés folyik a közjó érdekében, na szóval a werneri (ön)elégültség dacára, vagy mindamellett: hatezerrel folyik a „pészédé” és a „pénélé” adok-kapok harca: egy moldovai pártkorifeus után íme, egy oltyán főember kerül célkeresztbe a szocdemek táborából. Nem más, mint az agrárminiszteri tárcát betöltő szocdem politikus. Mondhatni remek időzítés: nem ő fogja bejelenteni, hogy Románia rekordközeli gabonatermést könyvelhet el idén. Abban az évben, amikor a gabona érdekes-izgalmas hívószóvá avanzsált.

A biztonsági törvényeket jegelik, a tanügyben őszre újabb nagyívű változásokra van kilátás, miközben a nemzetközi helyzet annyira fokozódik szeptemberre, hogy a második bekezdésben feltűnt tank rákerül a honi hadügyi tárca bevásárló-listájára. Még akkor is, ha rém drága egy romániai szaktárca büdzséjének, és számos jobban és gyorsabban fizető kliens áll Vasile Dîncu előtt a sorban. De őszire beérik a macroni vizit gyümölcse – a Fekete-tengeren már vígan úsznak versenyt az aknáktól még fel nem robbant delfinek a frissen beszerzett francia gyártmányú korvettekkel.

Egyszóval őszire minden oké lesz: visszatérünk a vakációzásból, üdülésből (jelentsen az bármit is ezen atipikus szezonban), a kormány visszavonja az ötven banis üzemanyag-támogatást, a pótvizsgázók megint nekilendülnek, mi pedig egyre kiadósabb hatásszünetekkel tankolunk, és lerándulni a töltőállomásra legalább olyan családi esemény lesz, amellyel hencegni illik majd munkahelyen, házibulin, emléktábla-avatási ceremónia előtt. Vagy után.

(Nyitókép forrása: Pixabay)