Ha egy erdélyi magyar leírja: szeretem a román himnuszt, valószínű rosszalló megjegyzéseket arat. A forróbb fejű hozzászólók egyenesen nemzetárulóként bélyegezhetik meg azt, aki ilyet állít. A mérsékeltebbek legfeljebb nem jó magyarnak titulálják. Legyen bárhogy is, én szeretem a román himnuszt!

Két okom is van rá.

Egyrészt, mert szövegének szerzője brassói. Életútja transzilván életút. Andrei Mureșanu Besztercén született, itt járt szász elemibe, majd priarista gimnáziumba, majd Balázsfalván görög-katolikus teológiát és filozófiát hallgat. Egyetemi éveinek befejezése előtt mentora, George Bariț eléri, hogy az általa vezetett brassói román iskolában taníthasson. Az 1848-as forradalom lelkes híve volt. A szabadságharc leverése után Havasalföldre menekült, ahonnan a cári csapatok fogságába került, Észak-Moldvába hurcolták. Szabadulása után Szebenben az osztrák kormány tisztségviselője lett. Szegénységben halt meg 46 évesen Brassóban, ott ahol az Egy visszhang című versét írta, ami egy ismeretlen eredetű vallásos himnusz dallamára énekelve a románok forradalmi, majd 1990 után Ébredj, román! címmel nemzeti himnusz lett. Sorsa számos román értelmiségi sorsához hasonló, nemzettársai halálában megtagadták, tiltakoztak az ellen, hogy az ortodox temetőben hantolják el, lévén pápista…

Andrei Mureșanu annak a Cenk alatti magyarok által Marosán Jakabként ismert tanárnak az öccse, akit 1857-ben a brassói római katolikus főgimnázium ideiglenes igazgatójává nevezte ki, ki az elhunyt alapító Kovács Antal apát helyébe Orbán Balázs írja: „Marosán, ki már addig is 20 évi tanársága alatt oly nagy érdemeket szerzett ez intézet körül, most mint igazgató mindent megtett ez intézet fölemelésére.”

Ráadásul már 1840/41-ben a magyar iskolában a 4-ik osztály nyílt meg, miután az új tanár, Marosán András vezetése alatt a tanintézet oly kedvező lendületet nyert, hogy 69-re emelkedett a tanoncok száma.

A Mureșanu/Marosán fivérek szerepe a Cenk alatti magyar szellemi élet fejlődésében. nem tagadható le

A másik nyomósabb ok, amiért kedvelem a román himnuszt az az, hogy ’89 december 21-én a szabadságért tüntető tömegben énekeltem először a ’87 novemberi munkáslázadók által felélesztett dalt. Akkor sem éreztem úgy, hogy a magyarok ellen uszítana, miként újraolvasva is a török elnyomás elleni lázadást fedezem fel benne. Mi, brassóiak akkor, három évtizede a zsarnokság ellen tiltakozva énekeltük az Anton Pan  megzenésítette Mureșanu költeményt.

Elénekelhetnénk ma is, amikor a himnusz napján –  sajnos, szintén brassói – nacionalisták, a zsarnokok zsoldosai tüntetően magyar többségű városokban harsogják el, hogy minket megbotránkoztassanak. Hiába teszik, mert mi tudjuk, hogy még mindig a Három szín van a világon nacionál-kommunista himnusz rezonál bennük.