Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy a parajdi sóbányának vége! Ha pedig mégis, azt még annyira sem hiszem el, hogy a klímaváltozás lenne ennek az oka, vagy hogy elvesztettük volna a csatát a természettel. A csatát magunkkal veszítettük el.

Időről időre, sok éven át, a sajtóban azt lehetett olvasni, hogy gyakran szivárog a víz a bányába, ezért hol bezárták, hol megnyitották azt. De ne tessék aggódni, minden a profik ellenőrzése alatt áll, minden rendben van – szuggerálták nekünk és mi el is hittük. Mégis, amit most látunk az több, mint hihetetlen: Korond-pataka, teljes egészében, mint egy kihúzott dugójú lefolyóban hirtelen eltűnik, elnyeli a föld. Sajnos, nem a föld nyeli el, hanem a bánya.

Egyetemista koromban szpeológiai (barlangászati) kurzusokra jártam Kolozsváron a Biológia – Geológia Fakultáson, és jó néhány barlangot meglátogattunk, bejártunk. Ott tanultam meg a ponor, a víznyelő kifejezést. Meg fognak lepődni: németül még a magyarnál is kifejezőbb ez a terminus: Bachschwinde vagy Schluckloch – Patakeltűnőt (eltüntetőt) vagy elnyelőlyukat jelent a két német szó, szó szerint lefordítva. Jellemző a karsztvidékre, a mészkőhegyekre, hogy a patak egyszerre csak eltűnik, mintha a föld nyelte volna el (búvópatak), aztán a föld alatt bonyolult járatokat váj magának a puha és oldékony mészkőbe, majd ki tudja hol, valahol újra felbukkan a felszínen. Útjának kiderítésére elegáns barlangászati technikát dolgoztak ki: környezetsemleges, nem szennyező (víz)festékekkel megfestik a patak vizét, aztán akkurátusan követik annak titkos útját. Régi technika, de a modern lehetőségek mellett sem megvetendő.

A parajdi bánya rossz sorsáért felelősök most természetesen mosakszanak, sőt nagy és sós krokodilkönnyeket ejtenek. A klímaváltozásra és a valóban megsokszorozódott vízmennyiségre kenik a természeti katasztrófát. De a fényképek és drónfelvételek önmagukért beszélnek: ha megszázszorozódik is a vízmennyiség, ha van ahol lefusson, lefut, nem nyeli el a föld a vizet. Azt elhiszem, hogy a geotextilt elragadja az ár meg a benne sodródó fatörmelék, ezért nem értem, hogy is képzelték a patakmedret geotextillel stabilizálni? Kétségbeesett (látszat)megoldásnak jó ez csak, az elmúlt, elherdált évek tisztességes, szakszerű beavatkozásait még csak ideig-óráig sem pótolhatta. Bármit mondjanak is, igenis, vannak ennek a tragédiának felelősei.

Miért tragédiát és nem katasztrófát emlegetek? Azért, mert ami most Parajdon történik sok áldozatot szed már a legközelebbi jövőben. Munka és bevétel, vagyis remény nélkül maradnak az emberek, egész közösségek élete alakulhat át megváltozhatatlanul. A híres bánya, turisztikai látványosság és áldott hatású kezelőközpont állapotának hűtlen kezelése miatt az egész régió meg fog fizetni. Én magam sem hiszem el, hogy emlékeim a parajdi sóbányáról végleg emlékek maradnak, nem követi őket újabb látogatás. Legelőször kisdiákként jártam a bányában, valamikor a nyolcvanas évek elején. Emlékszem, az akkori busz nagyon hangos volt, csak úgy visszhangzott az alagút fala és dízelmotorja átkozottul ontotta a füstöt. Sem kiállítás, sem kalandpark, sem étkezde, semmi más nem volt odalenn, csak néhány pad és asztal, melyeknél a megkönnyebbülést kereső asztmás betegek üldögéltek, közöttük sok gyermek. A nagyterem minden felszerelés nélkül is lenyűgöző volt, és a kápolna nélkül is őszinte áhítat szállta meg az embereket...

Most csúnya dolgot mondok, pontosabban kérdezek: hogy lehet az, hogy az átkos kommunizmusban tudtak vigyázni a parajdi sóbányára, nem engedték, hogy ponor, vagyis lefolyó alakuljon ki fölötte, és a víz brutális erővel elöntse a bányát? Mielőtt bárki megvádolna, dehogy sírom vissza a kommunizmust, én csak a bányát siratom. Tény, hogy a kommunizmusban sok ártatlan embert minden semmiért meghurcoltak, de mit látunk, a demokráciában, a jogállamban a legtöbbször futni hagyják, nem kérik számon a hanyagul bűnös felelősöket…

Nyitókép: Spotmedia