Nőnapon megszokott dolog, hogy a férfi politikusok virággal lepik el a közösségi oldalakat, minden szépet és jót kívánva a szebbik nem képviselőinek, hangsúlyozva, hogy a nők mennyire fontos szerepet játszanak az életükben.

Talán otthon, a saját konyhájukról szólva mondják ezt, mert a politika boszorkánykonyhájában a férfiaké a főszerep!

Sajnos a nők és a nemek közötti egyenlőség képviseletének stagnálása (sőt terepvesztése) az elmúlt választási ciklusban komoly demokratikus hiányosságot jelez. Hosszútávon ugyan tapasztalható növekedés a parlamenti képviseletben (az 1990–1992 közötti 4,9 százalékról a jelenlegi 18,5 százalékra), de a semmihez képest még a valamicske is több, és Románia még így is messze van a 37-38 százalékos európai uniós átlagtól.

Az RMDSZ 30 tagú parlamenti frakciójában még az országos átlagnál is sokkal rosszabb a helyzet, a szövetség színeiben mindössze három nő jutott be legutóbb a parlamentbe, így a Szövetség parlamenti frakcióján belül az arányuk 10 százalékra esett vissza a négy évvel korábbi 13 százalékról.

Az önkormányzati testületeknél valamivel jobbak a mutatók, a helyi tanácsoknál 23,4, a megyeieknél pedig 23,9 százalékos a női képviselet országos aránya. Ha viszont a polgármesterek nemek szerinti elosztását nézzük, az eredmény elszomorító: országos szinten mindössze 9,7 százalékos a nők szerepvállalása.

Kovászna és Hargita megye a sereghajtók közé tartozik, Háromszéken a 45 bársonyszékből mindössze egybe, Málnás község polgármesteri székébe ülhetett nő (2,22 százalék), név szerint Szotyori Angéla. Hargita megye 67 polgármesteri székét hét nő pályázta meg 2020-ban, de csak egynek sikerült (1,49 százalék). A sors iróniája, hogy miután a csíkszentgyörgyi RMDSZ-szervezet nem akart előválasztást, Réti Zsófiának ki kellett lépnie a szövetségből, hogy függetlenként mérkőzhessen meg a tulipános jelölttel, és végül nyerjen.

A megyei tanácselnöki tisztség betöltése Kovászna és Hargita megyében is egyelőre lehetetlen küldetésnek minősül a hölgyek számára, de még a két-két alelnöki tisztséget sem adják ki szívesen a kezükből a férfiak.

Ami a megyei képviselőtestületeket illeti, Hargita megyében a 30 választott tagból mindössze öt nő, hárman a 20 fős RDMSZ-frakcióhoz tartoznak, továbbá a PNL és a POL képviselteti magát egy-egy hölggyel.

Kovászna megye szintén 30 tagú tanácsosi testületében csak négy hölgyet találni: a 22 tagú RMDSZ-frakcióban ülő három hölgy mellett egy PNL-s tanácsos a negyedik. Az Erdélyi Magyar Szövetség három-, illetve négytagú frakciója mindkét székelyföldi megyében szigorúan „pasipárti”.

Összegezve, nemhogy nemek közötti egyenlőségről, de még csak nemek közötti egyensúlyról sem beszélhetünk, utóbbi esetében általában a 40/60 arányt tekintik elfogadhatónak. A nők szempontjából nem éppen áldásos helyzetért elsősorban a politikai pártok a felelősek, hisz ezek játszanak döntő szerepet annak meghatározásában, hogy a nők milyen mértékben és minőségben vehetnek részt a pártpolitikában. A politikai szervezetek azok, amelyek rácsukják a kaput a nőkre, nem véletlenül kapták a csúfondáros „kapuőr” címkét.

Sajnos látványos változásra mindaddig nem számíthatunk, amíg a politikai alakulatok belső kultúráját a „férfias” vezetési stílus uralma jellemzi. Mindenesetre a megoldás kulcsa a választási és felvételi folyamatokat felügyelő pártelit kezében van.

Egy dolog biztos, a nők ennél többet érdemelnek. Isten éltesse őket!

(Nyitókép forrása: Facebook/az RMDSZ Nőszervezete)