Érdemes lesz vasárnap és a következő két hétben vigyázó szemünket Párizsra vetni, ahol a magát centrista középnek nevező politikai erő megpróbál ellenállni a (szélső)jobb és (szélső)bal szorításának. Kétfordulós előrehozott választásokon dőlhet el Franciaország – és némiképpen Európa – jövője is.

Sokan gondolják úgy, hogy Emmanuel Macron francia elnök orosz rulettet játszik azzal, hogy az európai parlamenti választásokon elszenvedett veresége miatt már az EP-választások napján úgy döntött, feloszlatja a francia Nemzetgyűlést és előrehozott választásokat ír ki. Politikai elemzők úgy vélik, hogy a döntése egyszerre váratlan és kockázatos lépés, mivel ezzel nem biztos, hogy meg fogja tudni szilárdítani hatalmát, sőt, még a saját mozgásterét is csökkentheti vele. Mások azt próbálják megérteni, hogy miért döntött Macron az előrehozott választások mellett, mi szól hatalomtechnikailag mellette és ellene? Hiszen nem az idei Macron pártjának rossz EP-választási eredménye.

Már öt évvel ezelőtt is vereséget szenvedett az EP-választásokon a francia elnök pártja, a liberális-centrista Reneszánsz (RE, korábbi nevén En Marche!), viszont akkor mindössze néhány tized százalékkal maradt el a Nemzeti Tömörüléstől, idén viszont Le Penék több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a Macront támogató lista.

Macron hivatalosan ezzel a megváltozott politikai helyzettel magyarázta a parlament feloszlatását és az új választások kiírását, amellett érvelve, hogy majd a választók eldöntik, hogy az elnök szerint köztársaságpártiak és a szélsőségesek közötti politikai térben kire bízzák Franciaország irányítását. Macron szerint az előrehozott választás Franciaország érdekét szolgálja. Erre kissé ráhúzva a parlament választási szlogent, arra figyelmeztetett, hogy az ország polgárháborúba rohan, ha nem sikerül megfékezni a szélsőjobb előretörését. És azt is mondta – amire eddig soha nem volt példa –, hogy a társadalmi stabilitást a szélsőbal is fenyegeti. Meg kellett tennie, hogy támadnia kellett a baloldalt, ugyanis a a Nemzeti Tömörüléshez hasonlóan a szélsőbaltól a balközépig terjedő pártok népszerűsége is növekedett a mérsékeltebb pártok rovására. Elemzők azt valószínűsítették: Macron a tűzzel játszik az előrehoztt választások kiírásával, mert szemmel látható, hogy a Nemzeti Tömörülés elutasítottsága csökken, így Macron tulajdonképpen nem csak asszisztál, hanem hozzásegítheti Le Pen pártját a kormányra kerüléséhez.

A francia elnök elsősorban abban bízhat, hogy a Nemzeti Tömörülés ilyen nagyságú győzelme kijózanító pofon a szélsőségeket ellenző franciák körében, és velük újra felépíthető egy olyan, középen álló választói koalíciót, ami beáll majd pártja mögé, hogy így szorítsák vissza Le Pent, illetve a szélsőballal összeálló baloldalt. Mint ez eddig meg is történt.

Viszont az is megtörténhet, hogy a mérsékeltek nem Macron, hanem a baloldal mögött sorakoznak majd fel, merthogy azt gondolhatják, a baloldal jobban vissza tudná fogni a szélsőjobbot, mint Macron liberálisai.

Egyszóval Macron és pártja nincs túl fényes helyzetben. Az EP-választások utáni első közvélemény-kutatás szerint a Le Pen előnye tetemes: országosan 35 százalékon áll, majd őt a szélsőbaltól a balközépig összefogó baloldali koalíciója, az Új Népfront követi 25 százalékponttal, és csak ezután érkezik a Macront támogató Ensemble!  koalíciója 18 százalékponttal.

Macron szempontjából még rosszabbul alakult az elmúlt három hét! A kétfordulós parlamenti választás legnagyobb esélyese ma már az európai parlamenti választáson győzelmet arató, Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés, amely egy múlt pénteken közzétett mandátumbecslés szerint 250-300 képviselői helyet szerezhet meg az 577 fős nemzetgyűlésben. Az abszolút többséghez 289 helyre van szükség.

Meggondolatlanul, elkeseredésében vagy zseniális vakmerőséggel írta is ki Emmanuel Macron az előrehozott választásokat, ha nem is orosz rulettet játszik, akkor is lapot húzott a tizenkilencre.

(Nyitókép: Agerpres)