– Figyelj, Attila! Nem akarsz székelyudvarhelyi RMDSZ-elnök lenni? Mondták, hogy üresedés van a poszton.

– Tegnap jártam a munkaközvetítőnél, de erről nem szóltak.

– Mert ez egy választott tisztség.

– Akkor ez csak a kiválasztottaknak jár. Hogy is jöhetnék én Vatzak Attila napóraleolvasó, kadicsfalvi lakos ahhoz, hogy ilyen magas tisztségre pályázzak?!

– Csak négy jelentkező van, és ketten már visszaléptek. Nagyobb esélyed lenne, mint a múltkori takarítói állásra, amire legalább tízen jelentkeztek.

– De úgy tudom, már lezárult a jelölés.

– Az nem gond, mert ketten vannak, de a szavazólapon három név szerepel. Nevet változtatsz, a többit majd mi intézzük. És nem is kell Butának lenned.

– Ki a másik kettő?

– Egyik a jövőnket egyengeti a bukaresti parlamentben, a másik a múltunkat babusgatja az udvarhelyi múzeumban. Ezek nem fogják fel, hogy a jelen mindennél fontosabb, márpedig a városi szervezet jelenleg elég jelentéktelen.

– De engem a kutya sem ismer!

– A nagykutyák tényleg nem, de nincs gond. Ismered Kukás Lajcsinak a fiát? Az a köpcös, aki ilyen internetes influenzás? Ő majd megszellőzteti, hogy befolyásos körök a támogatásukról biztosítottak.

– Miféle befolyásos körök? És milyen támogatás?

– Az ivócimboráid. A részeges haveri köröd. Teljesen a befolyásuk alá kerültél, és minden este más támogat haza a kocsmából. Az a lényeg, hogy innen polgármesternek is indulhatsz.

– De én csak egy osztályt jártam ki.

– Majd teszünk utána egy nullát. 10 osztállyal már el lehet vezetni egy várost. Szóval indulhatsz a bársonyszékért!

– Ahhoz sokat kell hazudni.

– Az sem gond, már van rá emberünk, Attila! Jó pénzért elvállalja. És persze végig kellene gondolnunk a múltadat is, hogy nincs-e valami sötét folt rajta.

– Csak egy van a zakómon, még a lagzimban ettem le.

– Az jó lesz. Ha a választáson zakót kapsz, legalább lesz egy új. Balos vagy Attila, vagy jobbos?

– Ezt így most nem tudom. Kérdezd meg a nejemet, ő vasalja a nadrágomat.

– Felejtős. Büntetve voltál?

– Csak egyszer, amikor benyomtam egyet a hisztis orosz tanárnőmnek.

– Attila, ez ütős! Elmondhatjuk, hogy te már fiatalon nekimentél az oroszoknak! Ez egyre jobb lesz!

– Annyira azért nem. Semmi kedvem mindennap becocókázni a városba Kadicsfalváról. Tudod te, hogy ez mivel jár?

– Nem kell cocókázni! Kapsz egy szolgálati lakást a központban, épp a rólad elnevezett Attila utcában. Ott már kampányoltunk is.

– És mi lenne a dolgom?

– Nem nagy ügy. Az udvarhelyi egységet kéne megtestesítened. És nálad testesebb elnököt el sem lehetne képzelni. És persze őrködnöd kéne a város demokratikus pártrendszere fölött.

– Az nem fog menni. A kutyamenhelyen éjjeliőrként mindig elaludtam. Pedig mit összeugattak ott is!

– Most csak nappal kell őrizned a demokráciát, éjjelre bekapcsoljuk a riasztót. És képzeld, lesz elnöki csapatod is.

– Nem is tudom. Egyebet sem hallottam tőled, mint hogy milyen gyenge, nyámnyila fickó vagyok...

– Ez is előnyödre szolgál, a városi szervezetnek többnyire gyenge elnökei voltak. Az erősek sosem bírták sokáig.

– Miért?

– Mert ez egy gyenge város.

– Hm, egye fene! Tudod mit, pajti? Szóljatok a köpcösnek!

(Nyitókép forrása: heraldry-wiki.com)