A Lăzărescu úr halála című film forgatókönyvírója nem képzelhetett el drámaibb helyzetet, mint az, ha a beteget nem fogadja be a kórház. Ez a lehetőség már annyira abszurdnak tűnt, mint a németországi költőverseny zsűrijének Mircea Dinescu „ötlete”, hogy megballadásítsa a sörözőt, ahol nem mértek sört. A költő e sorok írójának mesélte el, hogy nem sikerült meggyőznie az ítészeket, hogy ez nem a költői képzelet szárnyalásának terméke, hanem a valóság.

Ugyanígy ítélhette meg Cristi Puiu filmjét a Cannes-i fesztivál zsűrije is, a rendező-forgatókönyvíró pedig arra gondolhatott, hogy sikerült megragadnia a legabszurdabb történetet, amely az Abszurdisztánnak is nevezett Romániában megtörténik, megtörténhet.

A koronavírus-járvány azonban meglepő felfedezést hozott.

Többnyire a magukat, egészségüket elhanyagolók mondogatták – mintegy önfelmentésként, önigazolásként –, hogy ha sokáig akarsz élni, kerüld az orvosokat! Noha ez rendkívül káros és buta hozzáállás, egyre többen karolták fel országszerte ezt az attitűdöt. Mintha igazolta volna őket az is, hogy a kórházak váltak a fertőzésgócokká, orvosok, nővérek tömegével lettek vírushordozók, noha hivatalosan soha senki nem ismerte be, mégis valószínű, hogy sok koronavírusos beteg halálát siettette vagy talán idézte elő a nozokomiális fertőzés. Olyan történetek is lábra keltek, hogy maguk az orvosok óvták az enyhébb kórtünetet mutató betegeket, hogy kórházba kezeltessék magukat.

Így már csak egy lépés választott el attól, hogy keserű iróniával ne írjuk át a mondást imigyen: Ha sokáig akarsz élni, kerüld a kórházakat. Noha ez erős túlzás!

Arra még Cristi Puiu se gondolhatott, hogy lesznek olyan szerencsétlen betegek, akik éppen azért halnak meg, mert befogadták őket a kórházakba…

Történt ezelőtt két hónappal Karácsonykőn, hogy egy – mondják a hivatalosságok – meghibásodott – mondja a népítélet – egy rosszul felszerelt villanykapcsoló miatt kigyulladt a kórház intenzív osztálya. Tíz koronavírusos beteg összeégett.

Akkor egy bizonyos Vlad Voiculescu erőteljesen bírálta az egészségügyi minisztert, a minisztériumot, a kormányzó liberálisokat, a parlamenti többséggel rendelkező szociáldemokratákat, hozzánemértéssel, felelőtlenséggel, gyávasággal vádolta őket.

Ma reggel 5 óra 5 perckor riasztották a tűzoltókat, hogy tűz van a fővárosi Matei Balș kórházban. Mire a tűzoltók kiérkeztek, öt koronavírussal kezelt betegen már nem tudtak segíteni, a kórház különböző helyiségeiben találták őket szénné égve. Minden bizonnyal menekülni próbáltak a lángok elől.

Vlad Voiculescu, az USR-Plusz egészségügyi minisztere már csak annyit mond, hogy meg kell vizsgálni az okokat.

Két valószínű okot említettek a tűz fellobbanásának és terjedésének okait vizsgáló szakemberek: egy telefontöltő vagy egy hősugárzó miatt keletkezhetett a robbanás. Hősugárzókat azért engedélyeztek behozni a kórházba – így a beutaltak hozzátartozói –, mert a betegek fáztak…

Bármi is volt a közvetlen oka a két hónap után megismétlődő tűznek, ami történt, az annak a közvetett következménye, hogy semmit sem tanultak az előző borzasztó esetekből. És félő, hogy ezúttal sem tanultak.

Elmondják ugyan, hogy ez nem mehet így tovább; nem lehet fizetésekre, pótlékokra költeni a források egészét; beruházásokat kell eszközölni; korszerűsíteni kell a betegellátást stb., stb… De annak a veszélye, hogy a tragédia megismétlődhet, még sokáig nem múlik el. Nem, mert a szűkös államkassza nem engedi, hogy másra mint fizetésekre, pótlékokra költsék a források nagy részét, a beruházások késni fognak vagy akár el is maradnak.

S ez a kilátás olyan elborzasztó, hogy valószínű senki nem akarna filmet forgatni az élve megégettekről. Nem, mert mindenki átérzi, mekkora felelőtlenség lenne – ismerve az orvosok, nővérek, ápolók hősies munkáját – azt sugallni, hogy aki sokáig akar élni, az kerülje a romániai kórházakat.