„Csak körül kell nézni” – ez az egyik gyakori mondat, amely el szokta hagyni az internetes bölcsek száját (vagy ujjbegyeit), amikor idegesen reagálnak, ha bárki megkérdőjelezi stabil világképüket, de nincs türelmük ahhoz, hogy azt elmagyarázzák. Használnak még további hasonló szófordulatokat: X. Y. „elmondja az igazságot”, „elszólta magát” (a híres ember az interjúban), „fel kellene már ébredni”, „hamarosan kiderül az igazság”, „a színfalak mögé kell látni”, „nem gyanús?”, „csak gondolkodni kell” stb.

Az elcsépelt szavak listáját is elkészíthetjük, amelyeket szenzációhajhász módon használnak bizonyos honlapok szerkesztői is. Íme egy gyűjtemény: eltitkolják, elhallgatják, leleplezés, ébresztő, birkák, nyáj, agymosottak, háttérhatalom. A sor szabadon folytatható. Mintha a józan paraszti észre szintén gyakran hivatkoznának (eléggé túlértékelve azt).

Ami érdekes számomra, hogy az ilyen szavakra ezredszer is rácuppanó egyének – akik, legalábbis állításuk szerint, mindig átlátnak a szitán – ilyenkor nem fognak gyanút, nem zavarják őket az eléggé átlátszó sablonok.

Mindez persze nem újdonság, a világjárványtól függetlenül érvényesek a fentiek, hiszen mindig is voltak ilyen és ehhez hasonló meggyőződésű emberek, csak a jelenlegi helyzetben felerősödött a hangjuk. Azok közé tartoznak, akikről Kustán Magyari Attila ír Ébredők című, tavaly megjelent könyvében. A Bevezető az összeesküvés-elméletek világába alcímű kötetből egyébként olyan különös elméleteket is megismerhetünk, mint például hogy Ausztrália nem létezik (mások szerint Finnország, megint mások szerint Belgium létezése átverés) vagy hogy a köztünk élő reptiliánok („gyíkemberek”) uralják az emberiséget. A könyvben szó van persze hús-vér emberek háttérhatalmi ügyködéseiről is, amiknek az igazságtartalmán a racionálisabb gondolkodásúak is el szoktak töprengeni.

Emlékszem, hogy már középiskolásként, a kilencvenes években sem vettük komolyan az egyik székelyföldi hirdetőújság töltelékcikkeit, amelyeknek az egyik fő jellemzője az volt, hogy előbb-utóbb minden világsztárról „kiderült”: magyar vagy székely származású. Egyéb komolytalanságok szintén megjelentek, és jókat nevetgéltünk rajtuk. Akkor még elképzelni sem tudtuk, hogy vannak, akik az ilyen „híreket” elhiszik.

Egy idő után az ufójelenségeknek szentelt folyóirat beszámolói is gyanúsak lettek, mert ha minden igaz, amit írnak, akkor vakok és süketek vagyunk, mert nem látjuk a folyton körülöttünk repkedő csészealjakat...

Igen ám, de aztán beköszöntött az internet. Huszonöt évvel korábban tényleg nem hittem volna, hogy eljön az az idő, amikor egyáltalán vitatkozni kell arról, hogy a fent vázolt színvonalú/típusú hírek vagy videók igazak vagy sem. Például hogy egyes feltételezések szerint repülőgépekről mérgezik a népet, egy híres milliárdos ki akarja irtani a Föld lakosságának egy részét, vagy hogy a nyugati terrortámadások valójában nem azok voltak, amiknek mutatták őket, vagy nem úgy történtek. Bármilyen baj történik a világban, biztosra vehetjük, hogy egy óra múlva már keringeni fog a neten az alternatív magyarázat: „Az nem is úgy volt, ahogyan a médiában állították, íme az igazság...” És következnek a belemagyarázós videók. Amúgy elgondolkodtató, hogy az ilyesmikben hívőknek mennyire mindegy, honnan merítenek, miközben a forrásukról sokszor messziről ordít, hogy szélhámosságról van szó.

Úgy vagyok ezzel, hogy amikor valaki el akarja árulni nekem a nagy igazságot, máris gyanús lesz, és megszólal bennem a vészcsengő. Merthogy az ilyen emberek egy hittérítő neoprotestáns felekezet tagjaira emlékeztetnek, akik többek között az ébredést szorgalmazó folyóiratukkal házalnak, és szerintük a világon minden intézmény, szervezet a sátán műve. Rajtuk kívül. A többiek pedig istentelenek. A különféle elméletek hívei is hasonló elven működnek, elég csak háttérhatalomra cserélni a sátán szót, és birkára vagy agymosottra az istentelen szót. Ugyanaz a történet, csak az egyikben természetfeletti, a másikban e világi szereplők vannak.

A sarlatánok arra buzdítanak: tanuljunk könnyen, gyorsan világot értelmezni! Ez sokkal egyszerűbb, kényelmesebb, mint a bonyolult folyamatok megértése. Tudósok egy egész életet e megértésre áldoznak, mégis csupán egy-egy kis szeletét ismerik meg világunknak. És általában el szokták ismerni, ha még nincsenek elég információ birtokában (gyakran hallható tőlük ez a kijelentés: „a tudomány mai állása szerint”), új adatok, bizonyítékok nyomán pedig felül szokták bírálni korábbi álláspontjukat. Persze mindez csak rájuk érvényes – az internetes bölcsek természetesen már rég megfejtették a titkokat.

Hitetlen vagyok. Vagyis bár nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy kisebb-nagyobb összeesküvések léteznek, nem hiszek abban, hogy mi, közönséges halandók, a sarki bodegában, Csajágaröcsögén vagy Jézusmáriafalván, tudhatunk róluk. Mégis bele kell törődnöm: csészealjak ugyan nem repkednek állandóan körülöttünk, de a környezetünk szemmel láthatóan tele van jól értesültekkel. Csak körül kell nézni.

(Kép forrása: stock.adobe.com)